Világzene egy belga világtalantól a győri börtönben

Szerző: Kép és szöveg: Kovács Veronika / Győr+

Link: http://gyorplusz.hu/cikk/vilagzene_egy_belga_vilagtalantol_a_gyori_bortonben.html

Dátum: 2012.10.19.

A vakok világnapján az ifj. Csoóri Sándor vezette Buda Folk Band együttessel adott koncertet Tcha Limberger, belga roma hegedűs a győri börtönben.

Harminc előzetesen fogva tartott - többnyire fiatal - és három elítélt férfi ül a nézőtér faszékein. Tcha Limberger hegedűművészre várnak. A világtalan, belga roma zenész braille írással tanult meg magyarul, amit mondataiból észre sem veszünk, helyesen, pontosan ejti ki a hangokat. Arról is hamar megfeledkezik a hallgatóság, hogy egy világtalan énekel és hegedül: ha beszél feláll a székéről, szemeivel szinte fürkészi a közönség tekintetét.

Tcha Limberger azért utazott el Győrbe, hogy segítsen a vakoknak megtanulni írni, újra használni az eszközöket, tájékozódni. Hétfőn a zenekarral együtt az Egyetemi Hangversenyteremben is fellépett. Pió Márta, az esti koncert szervezője szerint az est bevételét a rendező Első Győri Lions Club a Vakok és Gyengénlátók megyei rehabilitációs központjának ajánlotta fel.

Tcha a koncert első részében egyedül énekel, előbb gitárral, majd hegedűvel kíséri magát. A cigányok egyik népcsoportjaként ismert szintó jazz-dallamait pengeti. Közben megjegyzi, örül annak, hogy Győr környékén is élnek szintók, akik többnyire Európa nyugati felén találtak maguknak otthont.

Két dal után megáll, s kijelenti: egyedül játszani…, hát azt nagyon magányosnak érzem.

A Buda Folk Band című zenekar tagjait invitálja be. Együtt játszanak kalotaszegi, s más erdélyi motívumokat, világzenévé emelik a folklórt. Sőt még Petőfi egyik versét is megéneklik. Hol lassúbb, fájdalmasabb, hol szoknyapörgető muzsikát hallhattunk az egy órás koncert alatt.

- Magamtól nem hallgatnék népzenét, de itt nagyon élvezem az előadást- mondja egy szürke színű rabruhát viselő elítélt. Lopás miatt került ide, de immáron másodszor, 15 évvel ezelőtt is hasonló bűncselekmény miatt ítélték el. Autószerelő és szakács a végzettsége, de hozzáteszi: nem alkalmazzák sehol, akár van szakmája, akár nincs.

- Ki venne fel egy volt elítéltet?- teszi fel a kérdést. - Én sem venném fel - mormogja rá a választ.

Önálló vállalkozásba akar fogni, amikor majd pár hónap múlva szabadul.

A börtön lakói átveszik a ritmust, dobolnak a lábaikkal, tapsolnak és fütyülnek.

A koncert után ajándékot kap tőlük Tcha Limberger, egy általuk készített dombor cérnaképet, angol nyelven, braille írással írták rá: Köszönjük!

- Azt szerettük volna bemutatni a börtön lakóinak, hogy a hátrányos helyzetben lévők is érhetnek el példás sikereket - fogalmazta meg a koncert célját az intézet igazgatója, Mihály Attila büntetés-végrehajtási ezredes.

Az intézet parancsnoka kifejtette: a börtön olyan hely, ahol az ember képes feladni önmagát, hiszen rengeteg a szabadidő, lassan telik el egy-egy óra, a jövőjükkel nem akarnak szembenézni. Ha a társadalom ad nekik valamilyen érdeklődő jelzést, bíztatást, az nagy energiákat mozgósíthat bennük a változásra.

Tcha Limberger, a világtalan belga roma hegedűs tapasztalatai szerint nem érték előítéletek vagy hátrányok az miatt, hogy a világot nem látó szemmel, hanem lélekkel látja. Szerencsének tartja azt, hogy ő sohasem látott, így nincs is hiányérzete. A szülei mindig próbálták úgy nevelni, hogy önállóan is tudjon majd élni. Húsz évesen elköltözött otthonról, később pedig Budapestre jött. Hozzáteszi: persze van olyan helyzet, amikor kell a segítség, de főzni például tud.

- Én nem focizni jártam le az udvarra, hanem zenét hallgattam. Tizenhét éve hegedülök, de először gitározni tanultam meg –meséli magáról. A magyar népdal pedig a harmóniája miatt tetszik neki, s valamint azért is, mert sok vonó játszik egy-egy dalban.

- Lehetett azt érezni, hogy börtönben vannak? - kérdeztem tőle.

- Tudjuk, hogy ide jöttünk, de a börtön lakói is ugyanolyan közönség volt számunkra, mint bárki más. Nem éreztem feszültséget vagy nyugtalanságot- válaszolja a hegedűművész.

- Mi azt is láttuk, hogy csillognak a szemek, járnak a lábak – teszi hozzá ifj. Csoóri Sándor.

Tcha sem a hazájában, sem nálunk nem érzi az oktalan előítéletek hatásait. Az előítéletről azonban sokkal többet éreznek meg maguk, az elítéltek.

- Amikor kiengednek minket, rabruhában utcát söpörni, látjuk a ránk bámuló szemeket. Az anyuka sietve átviszi a gyerekét az utca másik oldalára, lehajtott fejjel mennek el mellettünk, nem néznek sem a szemünkbe, sem ránk- osztja meg tapasztalatait egy őszülő férfi, aki garázdaság bűntette miatt van a győri börtönben.

Ő már szembe nézett a jövőjével, másfél hónap múlva kiengedik. A családjával szeretne kimenni külföldre, s ott próbálnak szerencsét.

- Csak akkor lehet ezt a bezártságot kibírni és a jövőre gondolni, ha vár valaki haza. - teszi hozzá a harmadik elítélt. A kereskedelmi végzettségű férfi lopás miatt került a rácsok közé. Ő sem a népzene iránt érdeklődik, egy rock-koncerten viszont már szívesen tombolna.

A három elítélt egybehangzóan fejti ki véleményét: nem biztos, hogy aki elítél minket, sokkal jobb ember nálunk. Tudjuk, hogy nem jó irányba haladtunk, azt is tudjuk, hogy a jövőnket nehéz lesz helyrehozni. Saját elkövetett bűncselekményüket azzal magyarázzák: azért tettük, hogy az életben előbbre jussunk. Nem így kellett volna.

Címke:   kultúra példakép szabadidő reintegráció Győr

Galéria - Tcha Limberger