Színház a börtönben: Minden a legjobban van ezen a világon?

Szerző: Zoljánszky Alexandra / Győr+

Link: http://gyorplusz.hu/cikk/szinhaz_a_bortonben_minden_a_legjobban_van_ezen_a_vilagon.html

Dátum: 2011.07.23.
Ötven rab vonult be az alkalmi nézőtérre, és sorban helyet foglaltak néhány őr tekintetének kereszttüzében. Az alkalom szülte színpadon öt fiatal várta, hogy elkezdődjön a játék. Ezúttal nem a megszokott közegben, hanem a győri börtön falai között. A Candide-ot adták elő, melynek mondanivalója különös hangsúlyt kapott a büntetés-végrehajtási intézetben.

Elítéltek és előzetes letartóztatásban lévő fogvatartottak vonultak be sorban az alkalmi színházterembe. Volt köztük fiatalkorú, és amolyan kopasz nehézfiú, sokat megért középkorú, de jöttek a sorban „átlagemberek” is, akikről nem gondolnánk, hogy bűnt követtek el.

Ötven fogvatartott kapott lehetőséget, hogy megnézhesse a Forrás Színház Candide című előadását. Kiválasztásukkor fontos szempont volt a jó magaviselet, illetve az, hogy az elkülönítés szabályai szerint az előzetesben lévő bűntársak ne tudjanak érintkezni egymással, ne cseréljenek információt.

A színház olyan élményt adhat, melynek segítségével kicsit kiszakadhatnak a rabok a hétköznapokból. Egészen más érzés idegeneket látni, nem pedig az őröket.

Ezt mondta Horváth Richárd is, az egyik elítélt.

- Ez egy teljesen más világ, kinti ember nem tudja elképzelni, milyen börtönben lenni, csak az, aki ezt átéli. Ha ilyen lehetőségek adódnak, hogy fel tudunk jönni valamilyen programra, az segít valamelyest elviselni a bent töltött időt – fogalmazott a középkorú férfi, aki csalásért kapott 10 hónap letöltendő szabadságvesztést, még öt hónapja van hátra a zárt falak mögött. Richárd visszaeső, nem ez az első alkalom, hogy lecsukták. Mókuskerék ez – mondta –, melyből nem könnyű kiszállni. A fiataloknál talán egy gyermek születése segít, illetve, ha a családi háttér olyan erős kötelékké válik, hogy nem éri meg bűnbe esni.

A legjobban a családja hiányzik neki, ha kiszabadul, ők lesznek az elsők, illetve az, hogy visszamenjen dolgozni. Richárd végzettsége szakács, szakmáját a börtön falai között is gyakorolja. Reggel ötkor kel, és délutánig dolgozik.

- Mindenképpen az a célom, hogy visszamenjek a régi munkahelyemre. Erre meg is van az esélyem, vissza fognak venni – jelentette ki.

A színdarab egyik fő üzenete is erről szólt: „a munka pedig arra jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt, a szükséget.”

Az előadáson elhangzott mondatok más értelmet nyertek ebben a közegben, mint például az, hogy „a büntetés és az átok a legszükségesebb része a világnak”, vagy hogy „nincs okozat ok nélkül, mindennek célja van”.

A tézis, amely a művet végigkíséri az, hogy „minden a legjobban van ezen a lehető legjobb világon.” Valójában Voltaire regénye egy tükör az elferdült társadalomnak, a magára maradt embernek, akinek saját felelőssége az, hogyan alakítja sorsát.

Az egyik fogvatartott szerint azért volt remek választás az előadott darab, mert a börtönben még inkább érzik, hogy semmi sincs jól ezen a világon. Ha nem segítenék bent egymást, sokkal nehezebb lenne elviselni a bezártságot.

Az igazi barátságok nem a börtönben köttetnek, a szakemberek szerint a legnehezebb egy zárkában együtt élni az olyan embereknek, akik teljesen különböző szociokulturális közegből érkeznek.

Ezért is tartja fontosnak a győri börtön a fogvatartotti kulturális programokat, évek óta hívnak meg színházakat „vendégelőadásra” - mondja Szalay László bv. hadnagy, nevelő.

Az elítéltek is fogékonyak a komolyabb mondanivalóra, tanulságra – fogalmazott, majd hozzátette, hogy ha a mai előadás üzenete eljutott hozzájuk, akkor a bv. erőfeszítései nem voltak hiábavalóak.

Címke:   színház kultúra szabadidő reintegráció Győr