125 éves mérföldkő a győri börtön életében

Szerző: Szeghalmi Balázs / kisalfold.hu

Link: http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/125_eves_merfoldko_a_gyori_borton_eleteben_-_video_fotok/2262634/

Dátum: 2012.03.03.
Történelmi összeállításunkban a 125 éves győri börtön emlékezetes momentumait elevenítettük fel a Győr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka, Mihály Attila bv. ezredes segítségével.

"Az 1800-as években kezdődött a magyarországi börtönök építése, az intézményesített hálózat a kiegyezést követően, a 19. század végére alakult ki.

A győri börtönt is ebben az időszakban, az akkori törvényszéki palota, a ma is győri törvényszéknek hívott bíróság épülete mellé tervezték. A két létesítmény építése egy időben zajlott: mind a törvényszéki palotát, mind a börtönt 1885-ben alapozták meg.

A győri börtönt Wagner Gyula tervezte, aki korának legismertebb "börtöntervezője" volt; az ő nevéhez fűződik a szegedi Csillag-börtön, a szombathelyi és a debreceni börtönépület vagy a fővárosi gyűjtőfogház tervezése is" – kezdte a múltidézést Mihály Attila bv. ezredes, a győri büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka.

A Győri Közlöny 1885. augusztus 2-i számában arról olvashattak tudósítást a korabeli győriek, hogy "a kiváló új létesítménynek nem mindenki örült, mivel a rabok kedvezőbb körülmények közötti elhelyezése megosztotta a közvéleményt".

E téren tehát sokat nem változott a világ 125 év alatt. Az új fogházépületbe történő beköltözés 1886 júniusában történt meg.

A börtön építésének költségeit 105–106 ezer forintra taksálták anno – az előirányzottnál 8–10 ezerrel többre –, a fogház felszerelése pedig további 10 ezer forintba került.

A munka nem csak nemesít, de az unalom ellen is kiváló

"A győri börtönben a kezdetektől fogva példás rend, tisztaság és fegyelem uralkodott. Éppen ezért nemritkán előfordult, hogy Budapestről is ide internáltak rabokat" – olvasható a kiadványban.

A parancsnok szerint már a kiegyezést követően az igazságügyi kormányzat mindent elkövetett annak érdekében, hogy a rabok dolgozni tudjanak a börtönökben.

"Hamar nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a fogvatartottak a magánytól és az unalomtól nem éreznek kellő mértékben bűntudatot, s nemhogy nem lép a személyiségük a javulás útjára, de még rosszabbodhat is a helyzet.

Már a 19. század végén is az az elítélt nyerhette el a feltételes szabadlábra helyezést, aki jó magaviselet mellett kiváló munkateljesítményt is nyújtott.

Napjainkra ugorva elmondható, hogy a bv. intézet mindent megtesz annak érdekében, hogy a fogvatartottaknak munkát biztosítson, akár különböző vállalkozások szerződtetésével is.

Az intézményben 30 fő foglalkoztatására alkalmas üzemi terület van, itt elektronikai cikkek csomagolását, papírhajtogatást vagy diópucolást végeznek az elítéltek.

Ezenkívül a börtön falain kívül tartósabban a győri állatkertben és az ipari parkban tudunk munkát biztosítani az elítéltjeinknek.

Ők gyakorlatilag olyan enyhébb végrehajtási szabályok alatt állnak, hogy reggelenként bérlettel önállóan kibuszoznak az üzembe, s délután, munka után visszatérnek" – mondta Mihály Attila bv. ezredes.

"Hóhérpiknik" és bombatámadás Győrben

A győri börtön alapításának 125. évfordulójára tavaly év végén kiadott emlékkönyv kutatásaiból kiderül, hogy a két világháború között szigorodott mind a rabmunkáltatás, mind az elítéltek élelmezése, utóbbira 8,50 korona jutott fejenként naponta.

A testi büntetést 1920-ban törvényben állították vissza Magyarországon, a börtönökben raboskodó férfiakra maximálisan 25 botütést lehetett kiszabni. A botbüntetést 75 cm hosszú, 2 cm széles mogyorófa bottal kellett végrehajtani.

A 20. század első évtizedeiben kivégzések is gyakorta előfordultak Győrben: az 1910-es évek elején még "hóhérpikniket" is tartottak a kisalföldi városban, sőt, élt olyan hóhér a századfordulón, aki képeslapon reklámozta munkáját és persze magát.

A két világháború között több mint két évtizeden keresztül az állandóságot jelentette Vitéz Marton Géza személye, aki 1926 és 1950 között vezette a győri fogházat, s a korabeli beszámolók szerint korrekten, tisztességesen végezte munkáját.

A második világégés idején a győri börtönt is bombatámadás érte, melynek nyomait még a negyvenes évek végén is magán viselte az intézmény: az épület egy része még ekkoriban is romokban állt.

A javítások 1947 júliusában kezdődtek, ami annál is indokoltabb volt, mivel a 220 személyre méretezett fogházban 300 rabot tartottak fogva – köztük több háborús bűnöst.

A világháborút követő nyomorúságos időket jól példázza, hogy a győri börtön fogházőrei hiányos öltözékben, lyukas cipőben, sovány koszttal végezték szolgálatukat.

A kónyi kulák kivégzése és a szovjet uniformis megjelenése

A helyzet a sztálini büntetőpolitika magyarországi "meghonosításával" fordult meg: a börtönőrök az ötvenes évek elején szovjet típusú uniformist kaptak.

Sőt, a keresztbe tett puskákat mint ékítményt rendszeresítették a fegyveres szerveknél anno Sztálin születésnapján.

A magyar történelem egyik legsötétebb korszakában az erőszak a börtönökben is megjelent, ekkortól vált mindennapossá az az elv, miszerint "ne csak őrizd, hanem gyűlöld is" a rabot.

Magyarországon koncepciós eljárásokkal 400 emberre szabtak ki halálbüntetést 1947 és 1949 között – ezek közül 200 ítéletet végre is hajtottak.

A győri megyei bíróság rögtönítélő tanácsa 1950 áprilisában egy kónyi kulákot ítélt halálra, aki a jól bejáratott, A tanú című filmből mindenki számára ismert forgatókönyv (vádirat) szerint fegyvert rejtegetett, s uszította a földeken dolgozókat.

A kónyi kulák kegyelmi kérvényét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elutasította: az ítéletet május 9-én délben hajtották végre a győri börtön udvarán.

Az 1950 és 1956 között a győri börtön falai között zajló életről – feltehetően nem véletlenül – alig maradt fenn levéltári dokumentáció, értékelhető információ.

Az 1956-os forradalom a győri börtönfalaknál

Az októberi forradalom győri történéseiben központi szerepet játszott a pályaudvar szomszédságában álló börtön: a tüntető tömeg ki akarta szabadítani a politikai fogvatartottakat.

Október 25-én a börtön előtti tüntetésen eldördült lövések áldozatává vált Máté Mária, Halász Ödön és Szabó Mária, akiknek emlékét ma kopjafa őrzi a börtön túloldalán.

Az ország összes börtönében – így a győriben is – október 31-ig sor került a foglyok egy részének szabadon engedésére, de mindez a szovjet tankok bevonulása miatt csupán pár napos szabadulást jelentett.

A forradalom leverése után november 11-ig kaptak haladékot a rabok, hogy visszatérjenek börtönükbe s folytassák büntetésük letöltését.

A november 4-i szovjet bevonulást követően raboskodott a győri börtönben Földes Gábor győri színész-rendező és Tihanyi Árpád középiskolai tanár is, akiket a bíróság kötél általi halálra ítélt.

Arra a kérdésünkre, hogy az ´56-os forradalmat követő kényesebb ügyekre, ismertebb fogvatartottakra miért nem tértek ki részletesebben a győri börtön 125. évfordulójára kiadott emlékkönyvben, Mihály Attila ezredes úgy válaszolt: "úgy éreztem, hogy a közelmúltnak azon részét, mely még mindig sebeket téphet fel, nem célszerű részletesen belevenni az összeállításba."

Felújításra várva: egy emelettel magasabb lesz a győri börtön?

Végezetül pár szó a győri börtön jövőjéről. Köztudott, hogy az épület meglehetősen rossz állapotban van, s felújítása felettébb időszerű.

"A jelenlegi magas szintű szakmai munka mellett tény, hogy a korszerűsítés elkerülhetetlennek tűnik.

Ehhez folyamatosan keressük a pályázati lehetőségeket. A szűkös helyviszonyokra megoldásul szolgálhatna, ha egy emeletet ráépítenének a falakra.

Az elkövetkező évek céljai között szerepel, hogy a börtön előtt zajló bekiabálások, hangoskodások megszűnjenek: amennyiben sikerül a felújítást véghezvinnünk, úgy hiszem, erre is jó esély nyílna" – zárta szavait a győri büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka.

 
Címke:   Győr ünnepség 125 év múlt börtöntörténet

Galéria - 125 éves mérföldkő a győri börtön életében