Kihalóban van a börtöntetkó

Szerző: Csurgó Dénes, Fotó: Fekete István / Index

Link: http://index.hu/kultur/2016/07/04/kihaloban_van_a_bortontetko/

Dátum: 2016.07.04.
Láttak már nagydarab, kopasz elítéltet rabruhában fotorealisztikus cinegét rajzolni? Én igen, amiben az a legmeglepőbb – leszámítva azt, hogy a bizonyos elítélt állítása szerint nem szokott rajzolni, és láthatóan nem is hatotta meg igazán, hogy őstehetség –, hogy nem is azért mentem be a börtönbe, hogy elítéltek rajzait nézegessem. Nem, én azért mentem el egy börtönbe, mert azt hittem, többet megtudhatok majd a börtöntetoválások világáról. Erről végül kevesebbet tudtam meg, mint terveztem, de ez nem vesz el túl sokat az élményből.

Amikor azt mondták nekem, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben meghallgathatom, ahogy egy tetoválóművész előadást tart a raboknak arról, hogy mivel kell vigyázni, amikor a cellában egy papucs leégetett aljából összegyűjtött korommal és egy biztosítótűvel próbálnak magukra vagy másokra varratni valamit, rögtön elkapott valami kisfiús rajongás. Eszembe jutott az Eastern Promises és az összes film, amit valaha láttam, amiben tetovált gengszterek voltak, és úgy éreztem, ezt muszáj megnéznem élőben is.

Persze ez a kép már akkor is torzítása volt a valóságnak; a meghívóban, amit kaptunk, ugyanis az állt, hogy egy Mr. Tibowsky nevű tetováló- és festőművész kiállítja a híres találmányokról szóló képeit a börtönben, és tart egy workshopot, aminek az a célja, hogy „a rabok is betekintést nyerhessenek a magyar, kortárs képzőművészet világába, illetve át tudjak adni nekik egy bizonyos mennyiségű tudást arról a technikáról, illetve gondolkodásról, amit én alkalmazok műveim elkészítésében. Az előadás során szó lesz a tetoválásról, a higiéniáról, esetleges fertőzésekről, ha nem megfelelő körülmények között zajlik a tetoválás, valamint ezt követően egy gyors rajztanfolyamot adok, amiben megmutatom hogyan lehet gyorsan és olcsón is alkotni mindennapi alapanyagokból.”

Ehhez képest, amikor sikerült bejutnunk a győri börtönbe, az fogadott minket, hogy a börtön egy kisebb osztályterem méretű kultúrhelyiségében rabruhás elítéltek és civil ruhás előzetesek öt asztalt körbeülve madarakat és koponyákat rajzolnak, miközben egy tetovált, pödört bajuszú ember körbejár és tanácsokat oszt arról, hogy hogyan lehet a legjobban árnyékolni a halálfej szemét.

Rajzóra a börtönben


Na de hogy kerül egy kiállítás és egy tetoválóművész a börtönbe? Az ideje nagy részében Ausztriában tetováló és festő Mr. Tibowsky a Győr melletti Rábacsanakon született (aminek irányítószáma rá is van tetoválva a lábára), és a környéken nőtt fel. Egyik ismerőse pedig a győri rádió egyik munkatársa, aki amúgy a győri börtönrádió, a Sing-Sing FM mentoraként is dolgozik. Ez a munkatárs, Zsuzsi be is ajánlotta a rádió Artpaletta című művészeti műsorát vezető elítéltnek, Vincének, hogy lehetne interjút készíteni Tibowskyval. Ez pár hete meg is történt, és mivel győri Genius Minds című kiállítása épp aznap ért véget, a képek pedig még bent voltak a kocsijában, a interjúalany gondolt egyet, és bevitte a képeket a börtönbe. Az esemény, amin mi is részt vettünk, ennek a kiállításnak a megnyitója, pontosabban inkább az ezzel összekötött rajzworkshop volt.

Persze Tibowskyt, mint gyakorló tetoválót, érdekelte volna a rabok és a tetoválások viszonya, de a részt vevő elítéltek a kérdésre inkább visszamélyedtek a koponyák és madarak tökéletes megformázásába.

„Tudtok valami jó börtöntetkós sztorit, hallottatok róla, hogy valaki papucs talpát leégetve vagy tollat kifújva, biztostűvel tetovált valakit vagy ilyesmit?” – kérdezte Tibowsky mosolyogva, amire a reintegrációs tiszt kicsit forgatta a szemét, hogy azért ne adjunk már ötleteket, mint ahogy azt is csak félig találta szórakoztatónak, amikor Tibowky azzal viccelődött, hogy direkt olyan tollakat hozott a workshopra, amikből könnyen ki lehet fújni a tintát. Attól viszont már kifejezetten megijedt, hogy amikor kiment egy pillanatra a teremből, majd visszajött, Tibowsky épp arról beszélt, hogy hogyan kell majdnem a húsig levágni pengével ahhoz, hogy szép hegtetoválása legyen az embernek. Pedig az egyik, repülő sast rajzolgató elítélt csak amúgy udvariasságból tette fel a kérdést, hogy mi a művész véleménye hegtetkókról. Mesélni viszont ő sem nagyon szeretett volna.

Nem ettől leszel fasza gyerek


Nem is nagy csoda, hogy senki nem akart ilyesmiről mesélni a teremben ülő bv.-tiszt előtt. A magyar börtönökben ugyanis, ahogy valószínűleg mindenhol, a tetoválás fegyelmi vétség, amiért elég komoly büntetéseket lehet kapni és fontos kedvezményektől lehet elesni. Ez nyilván többet számít azoknak a raboknak, akik még kaphatnak valamilyen kedvezményt, márpedig a győri börtönben az előzeteseken kívül csak ilyen elítéltek vannak. Elképzelhető, hogy egy olyan rabnak, akinek esélye sincs arra, hogy idő előtt szabadul, már annyira mindegy minden, hogy vállalja a tetoválás kockázatát, de akinek az függhet pár kézfejre varrt betűtől, hogy dolgozhat-e a konyhán, mehet-e tanfolyamra, vagy szabadulhat-e idő előtt, azt valószínűleg annyira nem motiválja az önkifejezés.

„A börtöntetoválás szó szerint kihalófélben van” – mondta az egyik elítélt, aki pár szemfoggal is feljavította a koponyát, amin éppen dolgozott.
Címke:   Győr tetoválás kiállítás megnyitó szabadidő