Az igazodás szelleme - Kadlót Erzsébet a lyukas vallomásokról, a kiszolgáltatottak vegzálásáról

Szerző: Barát József, Kovalovszky Dániel / 168 Óra Online

Link: http://www.168ora.hu/itthon/emberi-jogok-europai-birosaga-buntetojog-elozetes-letartoztatas-134436.html

Dátum: 2015.03.20.
Valahol utat vesztettünk. Ez volt a címe a Pénzügykutató Zrt. közelmúltban rendezett konferenciájának, ahol több szakterület specialistái elemezték az ország mai helyzetét. Kadlót Erzsébet volt bíró, az Alkotmánybíróság volt főtanácsosa, a Magyar Kriminológiai Társaság főtitkára előadásából kiderült, hogy Magyarországon a büntetőjog sokszorosan tévúton jár. Az, amit hagyományosan igazságszolgáltatásnak neveznek, nálunk számos igazságtalanság forrása.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága éppen beszélgetésünk napján mondta ki, hogy Magyarország a börtönök túlzsúfoltságával sérti a megalázó bánásmód tilalmát. A testület kemény határozatot hozott. Nemcsak az állapotok javítására szólított fel, hanem – a rendszerszintű ügyekben szokásos eljárástól eltérően – jelentős kártérítést is megítélt. Hat fogvatartott számára összesen majdnem 26 millió forintot kell kifizetnie az államnak. Önt meglepte ez a súlyos döntés?

– Hogy lepett volna meg? Számos kollégámmal együtt hosszú idő óta mondom: nagyon rossz irányba tartunk. A túlzsúfoltság legfontosabb oka ugyanis az, hogy szigorították a büntető törvénykönyvet, egyebek mellett kriminalizáltak olyan cselekményeket és magatartásokat, amelyek eddig nem voltak büntetendőek: a legkirívóbbak ezek közül a hajléktalanság vagy a kukázás. Az meg már egyenesen vicc, hogy ezeket a státusbűnöket – első körben – pénzbírsággal próbálják büntetni.

– Mindenki láthatta, hogy ez növeli a rabok számát.

– És persze még sok egyéb tényező. Például az, hogy előírták a bíróságoknak: a büntetést általában az úgynevezett középmértékben kell kiszabni. Megemelték a halmazati büntetést, bekerültek a képbe a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt fogvatartottak, akik sohasem szabadulnak. Behozták az úgynevezett három csapás szabályát: a visszaesőknek olyan bűncselekményekért is életfogytiglani büntetést kell kiszabni, amelyeknek korábban sokkal enyhébb volt a tétele. Növekedett a közmunka átváltásából adódó fogva tartás időtartama is. Kollégáimmal folyamatosan kérdeztük: hová akarják ezt a rengeteg embert bezsúfolni? Nem volt válasz, tehát nem lehet csodálkozni, hogy a börtönök ma 143 százalékos telítettséggel működnek, 12 ezer helyen már több mint 18 ezer elítéltet tartanak.

– Rengeteg emberről és rengeteg pénzről van szó. Az a kisebb tétel, hogy a strasbourgi bíróság kész 500 kereset ügyében is elmarasztalni az államot, tehát milliárdos nagyságrendű kártérítésre kell számítani. Még nagyobb baj, hogy horribilis összegeket költünk a rabokra. Van-e adata arról, hogy mennyit?

– Különböző számítások vannak: általában azt fogadják el, hogy egy fogvatartott ellátása naponta 8000 forintba kerül.
 
Egy fogvatartott ellátására a költségvetésnek évente 1 598 288 forintot kell költenie, ám ha betartjuk az európai normákat – amire most köteleztek minket –, ez az összeg évi 2 156 922 forintra nő.
 

– Akkor nem jönnek ki a közfoglalkoztatottak ominózus 47 ezer forintjából. Még akkor sem, ha a börtön kecskéket tart.

– Abból persze senki, sehol. A Helsinki Bizottság friss kutatása viszont kimutatta, hogy egy-egy elítélt eltartására ilyen tempójú fogvatartotti létszámnövekedés mellett és változatlan körülmények között a költségvetésnek évente 1 598 288 forintot kell költenie, ám ha betartjuk az európai normákat – amire most köteleztek minket –, ez az összeg évi 2 156 922 forintra nő.

– Tehát akkor is évi harmincötmilliárd közelében járnánk, ha nem növekedne a rabok száma minden esztendőben ezerötszázzal. Vajon jó-e a magyar társadalomnak, jó-e nekünk, adófizető polgároknak, hogy a nevünkben ennyi embert zárnak be?

– Nem. Az adófizető polgárnak ez semmiképpen sem jó.

– Akkor kinek jó? A törvényhozásban hagyományosan sok jogászember van. Lehet, hogy a magyar politikai elit szereti, ha sok ember van börtönben?

– Tény, hogy a büntetőjog jellegénél fogva alkalmas választási témának és feszültségek levezetőjének. Nálunk a politikai jobboldal hagyományosan hajlamos arra, hogy a büntetőbíráskodásban csodaszert lásson. Ugye emlékszünk Orbán beszédére az előző ciklus kezdetéről? „Két hét alatt rend lesz ebben az országban.” Úgy látszik, Magyarországon az emberek szeretik az ilyen irreális ígéreteket, és eszükbe sem jut számon kérni őket.

Címke:   konferencia kriminológia vélemény riport