Rejtjelek a börtön körül

Szerző: Velkei Tamás / Magyar Nemzet Online

Link: http://mno.hu/migr_1834/rejtjelek_a_borton_korul-294870

Dátum: 2009.08.20.
Létra, törülköző, fehér kendő, mobiltelefon: csak néhány eszköz, amely a rabokkal való kommunikációt segíti. A Venyige utcai büntetés-végrehajtó intézet előzetes letartóztatásban ülő fogvatartottjaival szinte folyamatosan tartják a kapcsolatot a rokonok, a szerelmek, hajnal öttől késő estig. És hogy a bentiek kellemesebben érezzék magukat, a hozzátartozók olykor születésnapi partit is csapnak az utcán, a hölgyek pedig még csábos fehérneműjüket is megvillantják.

Legalább ötvenen állnak a Venyige utcai börtön előtt, mikor megérkezünk este nyolc táján. Ki a macskaköves út mentén, mások a villamossínek és a börtön fala között emelt kerítés mentén sétálnak, vagy ülnek a drótsövény tövében. Előttük egy három év körüli kislány táncol a fegyintézethez vezető úton.
Elegáns, méregdrága autók ugyanúgy parkolnak, mint ütött-kopott roncsok. Tulajdonosaik a hatalmas betonépület felé fordulva kiabálnak a bent lévőknek. Melléjük állunk, ügyet sem vetnek ránk, ide mindenki ugyanazért érkezik. Körbenézek: egyszerre tízen is írnak a levegőbe fehér zsebkendővel, olyan gyorsan, hogy szemmel alig lehet követni. Képtelenség, hogy ezt elolvashatja bárki is, gondolom. Egy vékony szőke nő fehér kesztyűt viselve jelez kedvesének.

Előttünk egy román rendszámú autó parkol, mellette középkorú férfi és egy fiatal szőke nő áll.

– Nulla hat húsz… – ordít a román rendszámú autó tulajdonosa –, ez kinek a száma? Anyádé? Hívjuk föl? – miközben a mellette álló szőke már tárcsáz is.

Az előzetesben fogva tartott rabok szintén fehér kendővel írnak a külvilág felé. Az egyik ablakban megjelenik egy törülköző is, azzal közölnek különböző, csak a beavatottak számára érthető jeleket. Parkoló autónk mellett egy telefonfülkében fiatal fiú beszél valakivel, talán épp egy megbízást teljesít?

Távolabb szőke hajzuhatag áll, citromsárga ruhában, feltűnő jelenség a hétköznapokban is, itt különösen. Megállás nélkül, már-már megszállottan ír a levegőbe. Arcáról az erőltetett reménykedés és a végtelen ragaszkodás olvasható le. „Szabin van a bíró”, hasít egy érdes, oktávval mélyebb hang a nők folyamatos kiáltozásai közé. Egy hosszú hajú nő kisgyermekét emeli a feje fölé, mutatja minden bizonnyal apja felé.

– Már hívjuk anyádat – kiált ismét a román rendszámú autó tulajdonosa, mialatt kicsiny fehér csaucsau szaglászik a lába körül, mellette a szőke folyamatosan beszél telefonon. Megjelennek a büntetés-végrehajtó intézet munkatársai, és kizavarják a kerítésen belül állókat, egészen az út végén leeresztett sorompóig. Vége lehet a látogatásnak is, lassan sétálnak ki a hozzátartozók a börtönből, miközben még fel-felpillantanak az épület ablakaira.

Átállunk az épület mellé. Egy terepjáró parkol mellénk. Ősz hajú középkorú férfi, tizenéves fiú és hatalmas harmincas száll ki belőle. A börtön mellett egy fa alatt állnak meg, a harmincas gyorsan írni kezd a levegőbe.

Idős nő sétál egy cumisüveggel, unokája a hosszú, barna karján alszik.

Elsétálunk a jelzőkhöz.

– Miért nem mennek be inkább beszélőre? – kérdem egy harminc év körüli nőtől.
– Egy hónapban csak egyszer lehet meglátogatni a rabokat, és akkor is ott hallgatózik az őr – feleli.
– Ki van bent?
– Egy rokon…
– Értik, mit ír, amit üzen önöknek?
– Ááá, alig valamit.
– Akkor…
– De már az is megnyugtatja őket, ha látják a családot. Annyit sikerült megtudnunk, hogy nagy a zsúfoltság odabent, amióta bezárták a Gyorskocsi utcai gyűjtőt.
– Milyen gyakran jönnek?
– Egy héten egyszer, már három hónapja, de mások mindennap itt állnak.

Ezalatt egy testes fiatal nő érkezik mellénk olyan hatalmas létrával, amelyet a plakátragasztók használnak. Nekitámasztja egy villanyoszlopnak és felmászik a legmagasabb fokra. – Kincsem! – kiált párjának, aki minden bizonnyal valamelyik alsó szinti cellában lehet fogva tartva, amelynek ablakát létra nélkül a magas börtönkerítéstől nem lehetne látni.

– Levelet, csomagot lehet küldeni, nem? – fordulok egy szalmakalapos negyvenes férfihez.
– Havonta csak egyszer, öt kilót, mi fér abba? – kérdez vissza, és hozzáteszi: az őrök kiveszik az ételt a csomagokból. Nehezen hihető. „Oké szerelmem, imádlak!”, kurjant szenvedélyesen a testes a létra tetején.
– Mit üzen a rokon? – próbálkozom újra a kódfejtéssel.
– Nem igazán értjük mindig – lep meg a szalmakalapos is. Elmondja viszont, hogy a fogvatartottak sokat kockáztatnak az üzengetéssel, mert ha valakit rajtakapnak, azt fogdába zárják és meg is verik. Nem tudunk utánajárni, valóban ütik-e a rabokat, az viszont tény: egy őr érkezik adóvevővel a kerítés menti útra, és az ablakokat kémleli.

„A szokásos időben, nagyon szeretlek!”, hasít a levegőbe a testes üzenete, majd öszszecsukja létráját és elballag.

A börtön mellett félkész épületet véd egy biztonsági cég. A szolgálatban lévő őrtől megtudom: mindennap pontosan ugyanígy zajlik itt az élet hajnal öttől késő estig. – Tegnap szülinapi buli volt: megjelentek itt hatalmas hangfalakkal, erősítővel, és órákig szólt a zene – képeszt el az őr.

– Látja azt az ősz hajú férfit a fa alatt? – kérdi arra a férfire mutatva, aki az imént szállt ki a terepjáróból. Biccentek. – Az egy ügyvéd, most „beszélik” meg, mi a helyzet – döbbent meg ismét a férfi. Azt mondja, nem ritka, hogy keblüket, esetleg az újonnan vásárolt fehérneműjüket is megmutatják a hölgyek a raboskodóknak; előző nap épp a bódéja mellett dicsekedett egyikük új kék bugyijával.
Egy teljesen feketébe öltözött, platinaszőke ül a sorompó tövében cigarettázva, le sem veszi a szemét az épületről. Egyik lába a kerítésen túlra lóg. Az őr szerint a fiatal nő a minap kijelentette nekik: a lába az „utcán” van, hagyják békén.

– Lezser lett a büntetés-végrehajtás – állapítja meg a biztonsági őr. Az itt élők pedig folyamatosan lobbiznak a hivataloknál, tegyenek valamit az állandó zajongás ellen. A hírek szerint a villamos és a börtönfal között emelt kerítés csak az első lépcső volt, a közeljövőben zajvédő fal is épül az út túloldalán, ami a remények szerint lehetetlenné teszi majd a kommunikációt.

Hacsak nem érkezik majd minden rokon létrával.

Címke:   Fővárosi Bv. tiltott kapcsolattartás riport