Tóth Mór, aki munkára fogta a rabokat

Szerző: Mészáros Géza / szoljon.hu

Link: http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kozelet/toth-mor-aki-munkara-fogta-a-rabokat-606053

Dátum: 2015.04.12.
Karczagon a belvárost, Szolnokon a Tiszaligetet tette rendezetté a királyi ügyész börtönügyi reformja.

Volt egyszer királyi törvényszéki „szép ügyész”, aki látványosan hozzájárult – más magyar települések mellett – Karcag és Szolnok városok máig tetszetős épített környezetének kialakításához. Tóth Mór város(sz)építészeti műveihez börtönlakók munkája járult hozzá.

A belvárosi, Dózsa György utcai, közel 300 fogvatartottat számláló megyei büntetés-végrehajtási intézet mellett egy újabb, nagyobb befogadó képességű börtöne lehet Szolnoknak – adtuk hírül a napokban. A megyeszékhely ugyanis, közgyűlési határozattal, megpályázza a Belügyminisztérium börtönépítésére kiírt tenderét. A mintegy félezer fogvatartott elhelyezésére szolgáló új létesítmény a Besenyszögi út mentén, az egykori Polgárvédelmi pályán, közel 4,5 hektáron épülne meg. Mielőtt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a börtönépítésre benyújtandó pályázatról szóló előterjesztést, az egyik képviselő szájából elhangzott: „Háááát, megszavazom, bár hasznosabbnak tűnne, ha egy sajtüzem létesülne a városban...”.

Ha nem is hangos felháborodás és tömeges ellenszegülés kíséri az új büntetés-végrehajtási intézet megtelepülését Szolnokon, ám sokan tájékozatlanul, már most tartanak attól, hogy Szegedhez, Váchoz, vagy Kalocsához hasonló börtönváros lesz a megyeszékhely. Néhányan a rácsos ablakú épületek szögesdrótos kerítésein kiugráló, csíkos ruhájú rabokat vizionálnak már most maguk elé, akik bújkálva az őket üldöző tányérsapkások elől, besurranak a törvénytisztelő emberek házaiba, ahol a békés családokat riogatják majd.

Ennek a víziónak mond ellent az a statisztikai kimutatás, amely szerint ahol magasabb szintű rendvédelmi szervek, illetve büntetés-végrehajtási szervezetek működnek, ott a bűnügyi fertőzöttség is alacsonyabb az átlagosnál. Sőt! A históriás könyvek nem egy fejezete szól arról, hogy rabokat fogtak társadalmi munkára, de ez természetes is. Egyrészt büntetés, amelynek visszatartó ereje van, másrészt visszaterelő folyamat a munka világába, harmadrészt a magas költségen eltartott fogvatartottak „olcsón” építik, szépítik börtönhelyük környezetét. Évtizedek óta jogos társadalmi igény, hogy az elítéltek a munkájukkal járuljanak hozzá fogva tartásuk költségeihez.

Hogy, hogy nem, 2015 januárjától már törvényi kötelezettség a büntetés-végrehajtási intézetekben az elítéltek számára a munkavégzés. A 28 hazai börtönben körülbelül tizennyolcezer a fogvatartottak száma. A betegek, a nyugdíjkorhatárt elért személyek és a jogerősen még el nem ítéltek nem kötelezhetők munkára, így a fogvatartottak közül mintegy tizenkétezer embernek kell idéntől dolgoznia.

Tizenéves szabadságharcosból királyi ügyész

No, de térjünk vissza ahhoz a „szép ügyésznek” nevezett Tóth Mórhoz (akinek életét és munkásságát dr. Varga Árpád főügyész, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség elnöke ajánlotta a figyelmünkbe). A millenniumot közvetlenül megelőző években még nem volt törvényi kötelezettség a rabmunka. Az elítéltek haszontalanul, dologtalanul töltötték le a rájuk kirótt napokat, heteket, hónapokat, éveket. Tóth Mór azonban – sajátos szemléletváltással, megreformálva a magyarországi börtönéletet – a fogvatartottak szolgálatát vette igénybe, településrendezés gyanánt. De ki is volt ez a Tóth Mór, akit Karcag Díszpolgárává avatott, Szolnokon pedig a legzöldebb városrész viselte egykoron a nevét (itt jegyzem meg, a mai Tiszaligetnek megfontolandó lenne visszavennie a Móric(z)liget nevet – a szerző).

Címke:   Tóth Mór múlt történelem börtönügy