Szabadulás a börtönbe

Szerző: György Vanda Orsolya / Paletta Online

Link: http://palettaonline.hu/belter/szabadulas-a-bortonbe

Dátum: 2015.04.08.
Bejutni nem olyan nehéz, mint gondolnánk. Kijutni még látogatóként sem könnyű. Habár minket nem hónapokra vagy évekre zártak rácsok mögé, attól még az ember kedve egy életre elmegy a bűnözés gondolatától is egy börtön meglátogatása után.

Sokan talán nem is tudják, hogy a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet ott lapul az Agria Park mellett. Célegyenesen megyünk a plázába, nem is gondolva arra, hogy pár méterre tőlünk több száz ember él nap, mint nap a rácsok mögött. Néhány éve azonban az Anglisztika Tanszék adjunktusának, Majorosné Kovács Györgyinek köszönhetően pár diáknak lehetősége nyílik arra, hogy bepillantást nyerjen az egri börtön mindennapjaiba. Idén a másodéves anglisztika BA szakos hallgatók az angol nyelvfejlesztés 9. kurzus keretein belül, a "Crime and punishment" (Bűnözés és büntetés) témakör lezárásaként látogathattak el a fogdába.

A rövid vizit érdekessége, hogy a vezetés angol nyelven zajlik. Főiskolánk egykori hallgatója, Simon Tamás immár harmadik éve tart előadásokat a diákoknak a börtön mindennapjairól, az itt folytatott munkáról, és az intézmény életéről. Majorosné Kovács Györgyi, a kurzus oktatója és a program szervezője elmondta, a látogatás nem pusztán az angol szakszókincs bővítését segíti elő, hanem egyfajta nevelési célzattal is szolgál.

„Azon kívül, hogy látjuk is, amiről tanulunk, fontos, hogy a hallgatók tisztában legyenek ezekkel a dolgokkal és szembesüljenek olyan élethelyzettel, amelyre egyébként nincs lehetőségük. Nem annyira nyomasztó, és látni sem látunk durva dolgokat, de azért például, amikor bezárul mögöttünk a rácsos ajtó, vagy bepillantunk a cellákba, az elég sokkoló tud lenni" – nyilatkozta a kurzus oktatója.

Habár a program nem kötelező, minden évben nagy érdeklődéssel és magas létszámmal vettek részt a hallgatók az egri BV Intézet látogatásán. Az adjunktus szerint fontos, hogy a diákok a gyakorlatban is alkalmazni tudják az egyébként csak az iskolapadban használt tudásukat és kiszabaduljanak a való életbe. Vagyis ezúttal tulajdonképpen a börtönbe "szabadulhattak ki".

Meg kell hagyni, nem volt egy vidám látogatás, hiszen már eleve az épületbe bejutni sem egyszerű. A szigorú rendszabályoknak és a magas fokú biztonságnak köszönhetően látogatók csupán ötösével léphetnek be az ajtón, ahol – akárcsak a reptereken – ellenőrzik a személyazonosságukat és átvilágítják a táskáikat. A fémdetektoron áthaladva pedig minden kép- és hangfelvételre alkalmas elektronikai eszközt gondoson elzárnak egy kis tároló szekrénybe. A börtön falain belül tilos fotókat készíteni.

A haladás egy ajtóval beljebb sem olyan egyszerű. Még a folyosók is több részre osztva nyúlnak el az ember előtt, s amíg az egyik ajtó be nem zárul mögöttünk, nem nyitják a következőt. Csak így araszolva, a portára becsöngetve lehet lassacskán haladni az épület belseje felé, ahol sorra mutatják meg a különféle cellákat. A többség nem tudja, de az egri börtön egyedülálló az országban abból a szempontból, hogy itt egyszerre tartanok fogva előzetesben lévőket és már bűnösnek ítélt rabokat is. Az előbbiek általában egyedül, magánzárkákban várják a végső ítélethozatalt, a bentlakók többsége azonban nem ilyen szerencsés. Manapság a legtöbben fennakadnak azon, hogy például az északi országokban milyen jó körülményeket biztosítanak a raboknak, és hogy Magyarországon még annyi kényelmet sem lenne szabad biztosítani nekik, mint ami jelenleg megadatik. Azonban ez a gondolkodás teljesen szemben áll azzal, ami a börtönök célkitűzése volna.
A legtöbb elítélt – hangozzon akármilyen furcsán – "önhibáján kívül" kerül a rácsok mögé. Természetesen nem arról van szó, hogy nem ők követtek volna el valamit és a bíróság rosszul ítélt, pusztán az életkörülményeik vezették őket erre az útra. A "túra" idegenvezetője többször is kiemelte, hogy akik általában börtönbe kerülnek, a rossz szocializációs és családi körülményeknek köszönhetik mindezt. Ha tehát valaki kiskorától kezdve azt látja, hogy a lopás, betörés és a bűnözés mindennapos, természetes dolog és nincs más lehetősége az életben, ezt tartja majd természetesnek. A zárkában pedig éppen ezt a gondolkodásmódot próbálják megváltoztatni, több-kevesebb sikerrel. A rabok rendszeresen munkába járnak, dolgoznak, és a legálisan megkeresett fizetésüket a havonta egyszer az épületben megtartott vásárokon, boltban költhetik el. Ha azt látják tehát, hogy más módja is van az előbbre jutásnak, akkor talán később is hasonlóan járnak el, miután visszanyerték a szabadságukat.

Ez mind szépen és jól is hangzik, a valóság azonban nem ilyen egyszerű. Sajnos a magyarországi börtönök túlzsúfoltak, Egerben is a 156 férőhelyre majdnem kétszer annyi rab jut – a befogadási kötelezettség miatt azonban kénytelenek benntartani mindenkit. A törvényben lefektetett, egy főre jutó 3,5 négyzetméternek a fele is alig van meg, így gyakori, hogy egy szobában - hat helyett - tizenketten laknak, a kellő tér sincs meg mindenki számára, ami nyilván növeli az agresszivitásra való hajlamot.
 
Természetesen előfordul, hogy valaki magánzárkát kap: büntetésből, rossz magaviselet miatt, vagy ha ön- és közveszélyesnek nyilvánítják. Azonban az sem egy leányálom, de a börtönök igyekeznek különféle programokkal javítani a bentlakók szocializációs hibáin. Ezek közzé tartozik például a "Börtön a városért" program, melynek keretein belül az elítéltek a város különböző pontjait újíthatták fel, köztük játszótereket, vagy mint megtudtuk, a Bazilika és a Líceum közötti térköveket is rabok fektették le. A legsikeresebb projektnek azonban mindenképpen a meseterápia mondható, mely során a fogvatartottak általuk kiválasztott meséket olvashatnak fel, a felvételeket pedig hazaküldhetik ajándékba a családjuknak, gyermekeiknek. Az ötlet 2006-ban indult Angliából, az egri börtönben pedig immár nyolc éve alkalmazzák sikerrel. Simon Tamás elmondása szerint a projekt bevezetése óta jelentősen csökkent a visszaeső bűnözések száma, száz elítéltből volt olyan, hogy mindössze egy embert tért vissza.

Mi azonban, akik szabadlábon járunk-kelünk a világban, legtöbbször nem tudunk ezekről. Persze nem úgy kell ezentúl hozzáállni, hogy nyakra-főre sajnáljuk a rabokat és ártatlannak sem kell tekinteni őket – mindössze egy kicsivel több józan ész és megértés hiányzik. Nem mindenki ketrecbe való állat, ahogyan az az általános magyar köztudatban él. Itt Egerben is ülnek a börtönben lopásért, garázdaságért, de emberölésért és kisgyermek ellen elkövetett erőszakért is. A paletta tehát elég széles, de nehogy azt higgyük, hogy a rabok nem ítélik el egymást – vannak olyan bűnök, amiket még olyanok sem néznek jó szemmel, akik egy embertársuk életét oltották ki. És az ilyenek a szabadságvesztésen kívül is megkapják a méltó büntetésüket. Mert aki rosszul szocializálódott, azt meg lehet érteni, de akadnak olyanok, akiket ők sem értenek meg.

Címke:   Eger börtönlátogatás közvélemény nyilvánosság