A hitványság 420 forintja

Szerző: Zádori Zsolt, Rajz: Marabu / Népszabadság Online

Link: http://nol.hu/velemeny/a-hitvanysag-420-forintja-1533419

Dátum: 2015.05.12.
Fél éve már törvény mondja ki Magyarországon, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartott rab „a szabadságvesztés végrehajtása alatti tevékenységének megfelelő élelmezésre” jogosult. Ehhez képest 2007 óta egészen idén április végéig 400 forint volt a fogvatartottak élelmezési nettó alapnormája.Május elsejétől ez 420 lett. Ha BKV-buszon akarunk menetjegyet váltani, akkor ennél 30 forinttal kell többet fizetnünk.

2008-tól 2013 végéig 37,2 százalékkal drágultak az élelmiszerek, az állami büntetés-végrehajtásnak mégis napról napra 102 forintból kellett kihozni a reggelijét, 179 forintból az ebédjét, 119-ből a vacsoráját 18-19 ezer elítéltnek, előzetes letartóztatásban lévőnek és szabálysértés miatt elzárt börtönlakónak, többségükben fiatal férfiaknak. Az ebédre május elsejétől 199 forintot költhetnek. A mostani 420 forintból tehát nagyjából egyharmaddal kevesebb nyersanyagot lehet beszerezni, mint hét éve. Ha mondjuk 130 forinttal emelnék a fejpénzt, az a mai létszám mellett nagyjából egymilliárddal növelné a költségeket, ami nem éri el a büntetés-végrehajtás költségvetésének a 1,5 százalékát sem. De az állam nem erre költ, inkább újabb börtönfalakra.

A fogvatartottakon kívül kinek fáj ez? Úgy tűnik, keveseknek. A társadalom tájékozatlanságában fontos szerepe van politikai vezetőinknek, akik nagy garral bizonygatják, „nem akarjuk, hogy a börtönök luxusszanatóriumok legyenek”. Mintha bizony eddig azok lettek volna. Tavaly egyenesen törvénybe foglalták azt az abszurd, előbb a Jobbik, majd a Fidesz által megcélzott „eszményt”,miszerint „az elítéltek teljes körű foglalkoztatása által az önfenntartó büntetés-végrehajtás megvalósíthatóvá” válik. Hol látunk ilyet a civilizált világban? Ráadásul a Gulag vagy Recsk is pénzbe került.

A „börtöntöltelékek” megítélését jellemzi, hogy a kórházi étkeztetés gondjait szemléltetve még a mindig visszafogott, egykori szocialista egészségügyi miniszter, veszprémi kórházigazgató Rácz Jenő is arról értekezett 2010 márciusában: a rabok élelmezési normája kétszer nagyobb, mint a betegeké. Ez akkor sem volt így, az állam 550 forintot adott egy „alapbeteg” étkeztetésére. Nyilván az is megérne egy misét, miért nem nőtt azóta sem az élelmezési norma a kórházakban vagy a gyermekélelmezésben, mert hát az infláció ezeket a területeket is sújtotta. De míg a gyerekek és a betegek ügyének elvileg van társadalmi támogatottsága, addig a rabokénak nincs.

Elég csak megpendíteni, hogy a foglyok sem veszítik el minden jogukat a fogvatartásuk során, a közvélemény, legalábbis annak hangosabbik része, mintha bögöly csípné, bőszülten reagál: „Rohadjanak meg bent örökre. Száradjanak ki. Hitvány alakok, kenyeret, vizet sem érdemelnek.” Pedig attól, hogy nekik rossz ott bent, nekünk még nem lesz jobb itt kint. Sőt az embertelen börtönviszonyok leginkább csak „arra jók”, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek haramiaakadémiákká váljanak, és nagyobb legyen a visszaesés: többen és gyorsabban visszakerüljenek a sittre, mint ha emberségesen tartanák őket fogva. A komisz börtönkörülményeknek nincsen visszatartó erejük, viszont módszeresen rombolják a fogva tartott elítélt későbbi életesélyeit, végeredményben a képességét a társadalmi megkapaszkodáshoz.

Szakemberek már a XIX. század végén tudták, Atzél Béla nagyenyedi fegyházigazgató és Gruber Lajos budapesti királyi alügyész munkáiban mi is olvashatjuk, hogy a rabok életviszonyaiban az elhelyezés és az élelmezés meghatározó. Megkérdezhetjük a büntetés-végrehajtás mai dolgozóit is, hogy milyen is az a fogvatartott, akit elképesztően zsúfolt zárkákba szorítva és éhesen kell őrizni, sőt „nevelni, társadalmi reintegrációját elősegíteni”. Március 10. óta strasbourgi ítélet mondja ki: az a több évtizedes gyakorlat, hogy a honi intézetekben sokkalta több (mostanában másfélszer több) foglyot tartanak fogva, mint azt jogszabályi előírások lehetővé teszik, embertelen bánásmódnak, egyenesen kínzásnak minősül. Ez nem túlzás. Gondoljunk bele, mit jelent az, ha a zárkában, ahol sokan a nap 23 óráját töltik, még az előírt 3-3,5 négyzetméteres szabad mozgásteret sem biztosítják, hanem csak kettőt vagy annál is kevesebbet.

Címke:   ellátás élelmezés börtönviszonyok közvélemény