A társadalom önvédelemhez való joga

Szerző: Petrin László / Napi Gazdaság Online

Link: http://napigazdasag.hu/cikk/43662/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_jog_201505

Dátum: 2015.05.15.
A közgondolkodásban a halálbüntetés újra meg újra megjelenő kérdés. Orbán Viktor felvetése heves indulatokat váltott ki a balliberális sajtóban, mintha a halálbüntetés jogintézménye körüli kérdések megvitatása csak és kizárólag a kormányfő saját, egyéni vesszőparipája lenne. Szándékosan figyelmen kívül hagyják azt a tényt is, hogy Orbán nem jogi, hanem erkölcsi dilemmaként vetette fel ezt a kérdést. Néhány hazai és uniós baloldali politikus pedig azt a látszatot igyekezik kelteni, mintha az ő halálbüntetést ellenző személyes véleménye mögött tömegek egyetértő támogatása állna.

Ezzel szemben az újkori demokrácia hazájában és mintaállamában, az USA-ban jelenleg a lakosság kétharmada elkötelezett a halálbüntetés mellett, és e jogintézmény fenntartása miatt az éppen ellenzékben lévők közül senki sem fasisztázza le az érintett tagállamok politikai vezetőit, sem az USA elnökét. 2000-ben már a lakosság 64 százaléka támogatta a halálbüntetést, a rekordév az 1997-es volt, 75 százalékkal. Az előző negyedszázadban az USA 38 államában visszaállított halálbüntetés jogintézménye jelentős közpolitikai súllyal bír. Az állami legfelsőbb bíróság tagjai, csakúgy, mint a legfőbb ügyész, kampány és választások útján nyerik el tisztségüket, amelyek során vigyázniuk kell, hogy az ellenjelölt ne süthesse a győztesre a bűnözőket pártfogoló, könnyű kezű liberalizmus bélyegét. Kétségtelen és megcáfolhatatlan tény, hogy Amerikában politikailag vállalhatatlan az európai uniós modell a közvélemény támogatása nélkül, illetve annak ellenében felülről véghezvitt radikális reform.

A hazai közvélemény-kutatások az amerikaival egyezően azt mutatják, hogy a magyar lakosság többsége szintén halálbüntetés-párti, vallási és politikai nézeteitől függetlenül. A halálbüntetés kérdése Magyarországon azonban nemcsak a széles, hanem a jogászi közvéleményt is mind a mai napig megosztja és foglalkoztatja, ezért sem haszontalan tehát e jogintézmény mélyebb összefüggéseiről szóló társadalmi vita. Számos hazai és nemzetközi jogtudós már rámutatott arra, hogy a szabadságvesztés általános visszatartó hatása csökkent. Ugyanis a szabadságvesztés csak addig rendelkezett elégséges elrettentő erővel (és ezért a halálbüntetés csak addig lehet szükségtelen), ameddig a „kinti” és a „benti” élet minősége között számottevő különbség volt. Amíg a börtönbe kerülés érezhető és kellemetlen életszínvonal-csökkenéssel járt, addig ez jelentős fékezőerőt jelentett a potenciális bűnelkövetők számára. Az utóbbi évtizedekben a liberalizmus hatására végbemenő büntetés-végrehajtási intézetek korszerűsítésével ez a differencia csökkenni kezdett, és ez a visszatartó erő egyre kisebbé vált. Sőt szélsőséges esetben az előjel pozitívra fordult: vonzóbb lett a fűtött börtöncella, a napi háromszori étkezés, a tisztálkodási, művelődési és sportolási lehetőség.

Címke:   halálbüntetés közgondolkodás jog vélemény