„Nem csak halálbüntetéssel lehet valakit megfosztani az életétől”

Szerző: Szép Barbara / arsboni.hu

Link: http://www.arsboni.hu/nem-csak-halalbuntetessel-lehet-valakit-megfosztani-az-eletetol.html

Dátum: 2015.05.17.
Halálbüntetés, reintegrációs őrizet, börtönzsúfoltság, az elítéltek társadalomba való visszailleszkedése. Dr. Hack Péter habilitált egyetemi docenssel, az ELTE Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszékének vezetőjével készített interjú második része.

A HVG egyik augusztusi lapszámában írja, hogy léteznek olyan esetek, ahol a cselekmény súlyával, az elkövetés módjával, az áldozatok számával arányos, társadalmilag elfogadható büntetés csak a halálbüntetés lehet. Érvelése szerint a halálbüntetés nélküli rendszer igazságtalansága teret ad az önbíráskodásnak. Ön szerint tehát a jelenlegi Btk.-t úgy kéne módosítani, hogy a halálbüntetést egyes esetekben megengedje az államnak? Melyek lennének ezek az esetek?

Ez egy teoretikus vita, a HVG kért fel kettőnket, hogy írjunk egy pro és egy kontra cikket a témáról. Azzal tisztában vagyok, hogy részint az Alkotmánybíróság döntése, részint az Európai Uniós csatlakozás, illetve az Európa Tanácsban betöltött tagság is kizárja jelen pillanatban a halálbüntetés alkalmazását, tehát én most nem szorgalmaznám a Btk. módosítását, az EU-ból és a Tanácsból való kilépést azért, hogy ezt meg tudjuk teremteni. Csak a morális alapokat vetettem fel, és azt próbáltam bemutatni, hogy elképzelhető olyan bűncselekmény, kifejezetten csak az élet elleni bűncselekmények között és ott is a sokszorosan minősülő bűncselekményeknél, ahol a jelenleg kiszabható legsúlyosabb büntetés sem áll arányban az okozott sérelemmel, és a büntetés nem állítja helyre a megbillent jogrendet. Sőt, tulajdonképpen indirekt módon azzal a következménnyel jár, hogy a jogalkotásunk mintegy privatizálja a halálbüntetést, tehát az államnak nem engedi meg, de magánszemélynek megengedi. Nemcsak az élet elleni támadás esetén, hanem a vagyon elleni támadás esetén is, hiszen a jelenlegi Btk. jogos védelmi szabályai szerint, hogyha valakit csoportosan, vagy éjjel támadnak meg, akkor a támadást úgy kell tekinteni, mintha az élet ellen irányulna. Nyilvánvaló, hogy minden csoportos támadás veszéllyel jár, de ha mondjuk öt tizenéves valakinek a mobiltelefonját akarja elvenni, akkor vajon indokolt-e, hogy az illető jogszerűen lelőhesse mind az ötöt, ha van önvédelmi fegyvere? A jogos védelem kiterjesztett szabálya olyan esetekben is megengedi, hogy az elkövető életét kioltsák, amit én saját morális alapomon elfogadhatatlannak tartok. Nem tartom elfogadhatatlannak a halálbüntetést, azt viszont igen, hogy egy vagyon ellen támadó embert minden érdemi vizsgálat nélkül ott helyben agyon lehessen ütni.

A halálbüntetést alkotmányellenesnek nyilvánító AB határozat indokolásában szerepelt, hogy a halálbüntetés visszafordíthatatlan büntetési tétel. Ugyanakkor a tényleges életfogytiglani ítéleteket sem vizsgálják felül. Lehet-e megoldása a justizmordnak (azok az esetek, amikor az igazságszolgáltatás tévedésből ártatlan embereket ítél el)? Működőképes gyakorlat lehet-e az EJEB által itthon bevezetni kívánt tényleges életfogytiglani ítéletek 25 évenkénti kötelező felülvizsgálata?

Én azt gondolom, hogy a téves ítélet minden körülmények között egy súlyos deficit az igazságszolgáltatásban. Király Tibor írta 1962-ben: ,, A büntetőügynek a sorsától emberek sorsa függ, a büntetőügy embereket tud megfosztani életüktől, vagyonuktól, becsületüktől, szabadságuktól.” Ez a megfogalmazás akkor nyilvánvalóan a halálbüntetés fényében szó szerint és közvetlenül is igaz volt, de ma is az. Nem csak halálbüntetéssel lehet ugyanis valakit megfosztani az életétől.  A Pusoma-ügyben, ahol egy ember három és fél évig ült ártatlanul, ugyan nem alkalmaztak halálbüntetést, de miután az elítélt kiszabadult, nem kapott munkát, nem tudott visszailleszkedni a közösségbe, amiben élt, ezért végül kiment a temetőbe és felakasztotta magát az apja sírjánál. Tehát a hibás ítélet így is elvette az életét. Én a hangsúlyt nem a büntetésre helyezném, hanem hogy minden olyan esetben, amikor utóbb kiderül, hogy hibás volt az ítélet, független, pártatlan testületekkel kellene megvizsgáltatni, hogy a konkrét ügyben mi vezetett a hibás ítélethez. A nemzetközi szakirodalom már számos ilyen hibaforrást tárt fel, például a közvélemény nyomását, a hibás tanúvallomásokat, vagy a rossz szakértői vizsgálatot. Az új szabályozás előrelépést hozott, ugyanis tényleges életfogytiglan esetében a bíróság mérlegelheti a múltat is, tehát azt a cselekményt, amiért a büntetés született, mérlegelheti az időközben eltelt időt is, és elképzelhető, hogy a körülmények vagy a személyiség olyan mértékben változik, hogy nem ugyanazt a büntetést alkalmazná huszonöt év után, mint eredetileg. Így csökkenthető a büntetés, de ugyanakkor arra is lehetőség van, hogy ha az elítélt nem változik meg, akkor egyszer s mindenkorra, mint veszélyforrást elzárhassák a társadalomtól.

Címke:   halálbüntetés közvélemény oktató interjú