A halál nem büntetés

Szerző: Bitó László / Népszabadság Online

Link: http://nol.hu/velemeny/a-halal-nem-buntetes-1535277

Dátum: 2015.05.21.
Manapság rendszeresen láthatjuk közép-keleti, öntömjénező riportokban a narancssárga ruhába öltöztetett áldozatok felkészítését a rituális kivégzésre, amelynek látványa sokakból kihozza a bennük lakó bestiát. Sok látens szadista követőt nyernek így a kivégzők az ügyüknek. Az állam és/vagy az egyház által szankcionált gyilkosság felszabadíthatja a gyilkolás sok millió éves, ragadozó mivoltunkból eredő s a tízezer éves civilizációnk mázával alig elfedett – de például a vadászat szenvedélyében sokakban mindmáig megjelenő –kéjét. Nem csoda tehát, hogy a keleti nyitás nevében van, aki éppen most akarja napirendre venni a halálbüntetés kérdését.

Számomra már az is elfogadhatatlan, hogy naponta százszor is hallhatjuk, olvashatjuk a halálbüntetés kifejezést, mígnem olyan elcsépelt lesz, hogy nagyobb visszhangot válthat ki nála egy iskolai sarokba állításról szóló riport. Méghozzá éppen az járul hozzá leginkább ehhez, aki meg akar győzni minket, hogy a halálos ítélet lehetőségének a bevezetése – vagyis az állam felhatalmazása az emberölésre – elrettentő hatással lehet azokra, akik a magánszektorban érzik magukat felhatalmazva a gyilkosságra. Például egy ellenük elkövetett vélt vagy valós vétség megbosszulásáért. A vérbosszúk korában a gyilkosság gyilkossággal való megtorlásának olykor csak az egyik család kiirtása vetett véget. Akkor jó volt, hogy a korona vagy az állam magára vállalta a bosszút.

Az évezredek folyamán bevezetett, kegyetlennél kegyetlenebb kivégzési módszerek mutatják, hogy az élet elvételének esélye önmagában nem bírt elégséges elrettentő hatással. A civilizált világban azonban a kivégzések módját egyre inkább úgy választják meg, hogy az ne járjon szenvedéssel. Feltételezzük, hogy ha valóban bevezetnék hazánkban a kivégzést, az olyan fájdalommentes és gyors lenne, ami keveseknek adatik meg a természetes halállal. Vagyis mondhatjuk: ha így haladunk tovább, a gyilkosság elkövetése lehet majd hazánkban az egyetlen út az eutanáziához.
 
Annak sem volt elrettentő hatása, ha akár a legnagyobb szenvedéssel járó kivégzést is nyilvánosan hajtották végre, sőt gyakran népünnepre adott alkalmat. Volt, amikor az elítéltek egész sora haldoklott kereszteken napokon át az utak mentén, de az, ami kiváltotta a büntetést, ezáltal nem szűnt meg.

Tudjuk, hogy a kereszténység első évszázadaiban a mártírhalál megváltó erejébe vetett hit ezreket vonzott vértanúságba. Manapság pedig az iszlám paradicsom ígérete vezet öngyilkos merénylőket gyaurok százainak, ezreinek megöléséhez. Lehet az ő számukra elrettentő hatású a halálbüntetés? Aligha, hacsak nem nők hajtják végre az ítéletet. Vannak ugyanis dzsihadisták, akiknek a hite szerint az, akit nő öl meg, nem részesül a szökőkutak körül táncoló szüzek, a hurik szolgáltatásainak gyönyörében.

A mi kultúránkban nem általános a gyilkosságok túlvilági jutalmazásába vetett hit. Viszont különösen sorozatgyilkosok vallják, hogy isteni sugallat késztette őket újabb és újabb gyilkosságokra. Talán számukra lehet elrettentő hatású a halálbüntetés? Vagy lehet azok számára, akik anyagi okokból, például örökségért követnek el tökéletesen kidolgozottnak hitt gyilkosságot, és természetszerűleg többé nem is foglalkoznak a lebukás esélyével?

Címke:   halálbüntetés emberiség kultúra vélemény