Tizenegy évesen késsel a kezemben álltam az alvó anyám felett

Szerző: Szandtner Veronika, Fotó: Facebook / Sammy Rangel / VS.hu

Link: http://vs.hu/magazin/osszes/tizenegy-evesen-kessel-a-kezemben-alltam-az-alvo-anyam-felett-0526#!s1

Dátum: 2015.05.26.
Anyja rabszolgaságban tartotta, a nagybátyja rendszeresen megerőszakolta. A brutális gyerekkorból egyenes út vezetett az utcai bandákba, majd az Egyesült Államok legkeményebb börtöneibe, ahol piti bűnözőből gazdag és befolyásos vadállat vált belőle, akit csak láncokkal lehetett féken tartani. Aztán egy emberi gesztustól minden megváltozott, és Sammy Rangel ma már szociális munkásként küzd az utcai bűnözés ellen, sorstársainak segít az újrakezdésben, és rendszeres előadója gyermekek elleni erőszakról szóló konferenciáknak. A múlt héten Budapesten járt.

„Nem tudom, hogy miért gyűlölt ennyire az anyám születésemtől fogva.”


Rablások, emberéleteket követelő fosztogatások és bandaháborúk, négy év javítóintézet, tizenegy és fél év börtön, majd sok év terápia után még mindig ez a legégetőbb kérdése Sammy Rangel életének, noha tudja, hogy értelmes választ valószínűleg senkitől nem fog kapni rá.

Bár saját bevallása szerint naponta bocsát meg magában a kegyetlen anyának, a múlt csütörtöki TEDxDanube-on tartott előadása közben még mindig többször elsírta magát.

A negyvennégy éves, nagydarab, teletetovált férfiről nem nehéz elhinni, hogy egy évtizede még az Egyesült Államok legkeményebb bűnözői közé tartozott. Az Uránia kávézójában viszont már egy szomorú szemű, a börtön miatt elveszett éveit pótolni próbáló ember ült velem szemben, aki kigyúrt karja ellenére is nagyon gyengének tűnt.

Nyolcévesen a halál tűnt az egyetlen kiútnak


A nagybátyja háromévesen erőszakolta meg először. Az anyja pontosan tudta, mit művel a velük egy házban nagybácsi vele és az egyik lánytestvérével, de nem védte meg őket. Az anya maga is módszeresen kínozta Sammyt, lelkileg és fizikailag egyaránt. Nem engedte ki a mosdóba, majd amikor bepisilt, a kisgyerek szájába tömte a nedves alsóneműjét.

Bár négyen voltak testvérek, minden házimunkát vele végeztetett. Szó szerint haza kellett futnia az iskolából, mert ha egy percet is késett, anyja szíjjal verte el. Csak annyi kapcsolata volt más gyerekekkel, amennyi két óra közötti szünetben belefért, egyébként nem volt lehetősége játszani, de még saját ágyat sem kapott otthon.

Anyja esténként a saját ágya mellé térdeltette, és csak akkor aludhatott el a szőnyegen, ha már az anya is aludt. Nyolcévesen megpróbálta felakasztani magát, de elhibázta a csomózást. Tizenegy évesen egy késsel a kezében állt alvó anyja felett, de nem volt ereje megölni. Még ezen az éjszakán elszökött otthonról, és egy utcai bandához csatlakozott. A banda az új családot jelentette számára, amely bármi áron megvédi, és amelynek tagjait neki is minden körülmények között védenie kellett. Ez volt a legfontosabb szabály.

„Az utcán kemény törvények vannak. Ha valaki megüt, akkor is vissza kell ütnöd, ha épp nincs kedved, különben gyengének látszol a másik banda előtt, és elveszted a saját társaid megbecsülését. Ha pedig hatalmat akarsz, akkor szintet kell lépned, és akkor is ütni, ha valaki valami rosszat mond neked.”

Innentől drogozásból, sok szexből, bandaháborúkból és fegyveres rablásokból álltak a napjai. Még abban az évben teherbe ejtett egy ugyancsak tizenegy éves lányt, de a csecsemő halva született. A második, már egészséges gyereke születésénél még mindig csak tizenhét éves volt. Nem töltött sok időt a kislányával, mert a javítóintézeti évek után ekkor sikerült először börtönbe küldenie a bírónak egy autólopás miatt.

A börtön nekem való hely


Címke:   trauma erőszak bűnözés megbánás USA