Elszállhatnak a börtönköltségek, ha nem lép a kormány

Szerző: Budapest Intézet / Csikász Brigitta / hvg.hu

Link: http://hvg.hu/itthon/20150527_Elszallhatnak_a_bortonkoltsegek_ha_nem_le?s=hk

Dátum: 2015.05.28.
A szigorúbb büntetőpolitika kialakítása előtt nem vizsgálták, hogy a szabadságvesztések növekedése milyen hatással lesz a börtönköltségekre. Most a Budapest Intézet készített egy ilyen vizsgálatot, igaz, nem a kormány, hanem egy civil szervezet, a Magyar Helsinki Bizottság felkérésére. A kutatás számításai azt mutatják, hogy jelentős kiadásokkal jár a kapacitások bővítése, és hogy különösen fontos lenne például az előzetes letartóztatásban lévők számának drasztikus csökkentésével a fogvatartottak számának mérséklése.

Fejenként több mint másfélszeresére, közel 2,2 millió forintra növelheti a fogvatartás költségét a kormány börtönberuházási terve, melynek célja, hogy néhány éven belül hét darab ötszáz- és egy ezerfős börtönnel bővítsék a meglévő kapacitásokat. Ha a terv megvalósul, a jelenlegi 140 százalékos kihasználtság lecsökken, és a raboknak meglesz a minimális fejenkénti 4 négyzetméteres mozgástér. Ezt az a kutatás állapította meg, amelyet a Magyar Helsinki Bizottság felkérésére a Budapest Intézet végzett el.

A kutatás úgy számol, ha 1 500 fővel több rabot kellene a börtönökben elhelyezni a mostani mintegy 18 ezerhez képest, akkor változatlan - 140 százalékot meghaladó - zsúfoltság mellett is 21,5 százalékkal nőnének a költségek. Amennyiben csak az előírt létszámot tartanák fogva, és ezzel a telítettség nem lépné túl a 100 százalékot, akkor a mostanihoz képest elítéltenként 39 százalékkal kellene többet költeni a fogvatartásra – állapította meg a Márk Lili és Váradi Balázs közgazdászok által készített kutatási anyag, amelynek részleteit csütörtökön ismertetik a Magyar Kriminológiai Társaság ülésén.

A kutatás kimutatta, hogy ma átlagosan évi 1 317 507 forintba kerül egy rab őrzése és ellátása. Amennyiben 1 500-zal nőne a fogvatartotti létszám, akkor 1 600 862 forint, ha pedig az ideális körülmények, a 100 százalékos telítettség lenne a cél, abban az esetben 2 161 251 forintra nőne az egy elítéltre számított fajlagos költség.

Ha megnézzük a statisztikai adatokat, jól látni, hogy az előzeteseben ülők aránya milyen magas a fogvatartottak teljes körén belül. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BvOP) évkönyvében található adatok szerint tavaly év végén17 890 volt a fogvatartottak létszáma, miközben az év közbeni fogvatartotti átlaglétszám még ennél is magasabb, 18204 fő, ami141 százalékos átlagtelítettséget jelentett. Az előzetesen letartóztatottak létszáma ehhez képest tavaly 4 400 fő volt, ami a teljes fogvatartotti kör 24,6 százalékát tette ki. Viszonyításképpen: ezzel egy időben 352-en voltak csak házi őrizetben.

A számításba vett dolgok

A kutatás a fogvatartottak egy főre eső költségének kiszámolásánál egy sor költségelemet figyelembe vett: így a börtönépítés, azaz a férőhelybővítés várható költségét, melyet a legújabb büntetés-végrehajtási intézetek, a tiszalöki és a szombathelyi börtönök bekerülési árával számoltak (az államnak 8-8 milliárd forintjába fájt). Emellett hozzáadták az intézetek karbantartásának, valamint  üzemeltetésének várható költségeit (személyzeti kiadások, élelmezés, egészségügyi ellátás, rabok foglalkoztatása). A kutatók költségként számoltak továbbá azokkal a jóvátételekkel is, amelyet a zsúfoltság miatt indított strasbourgi perekben ítéltek meg az érintetteknek. Mivel a kutatás 2014 végén zárult, ez az összeg még csak évi 2 ezer forint ot jelentett fogvatartottanként. Azóta az irányadó ítélet is megszületett idén március 10-én, így fogvatartottak tömegei kaphatnak hasonló jóvátételeket, ha az állam érdemben nem lép belátható időn belül

A kormányt egyébként a jelenlegi állapotok megváltoztatására még a szóban forgó ítéleten kívül egy alkotmánybírósági határozat is sürgette. Tavaly ősszel ugyanis a taláros testület megsemmisítette az 1996-os vonatkozó igazságügyi miniszteri rendelet 2010-ben módosított azon kitételét, amely a fogvatartás körülményeivel kapcsolatos minimális feltételeket úgy írta le, hogy a jogszabály szövegében a „legalább” szót felcserélte a „lehetőleg” és „lehetőség szerinti” kifejezésekkel. Ez alapján a rendelkezés olyan megengedő jogszabállyá vált, amely alapján ad absurdum az sem lenne jogellenes, ha a jogalkalmazó teljesen megvonná a mozgásteret a fogvatartottaktól.

Címke:   börtönköltségek kutatás tanulmány