Ha vállaljátok, lehettek egy cellában

Szerző: Rovó Attila / origo.hu

Link: http://www.origo.hu/itthon/20131003-a-homoszexualisok-helyzete-a-magyar-bortonokben.html

Dátum: 2013.10.09.
A macsóság a börtönben erény és státuszszimbólum, így csak a legelszántabb melegek nem őrzik meg a titkukat a börtönben. Pedig sokkal kevesebb félnivalójuk lenne, mint azt gondolnánk: sem az ombudsman, sem a jogvédők nem tudnak melegügyről, a bv. hivatalos eljárásokban korrekt a homoszexuálisokkal, aki pedig jó fej, az kifejezetten sztárrá válik, és megvédik.

Hosszú, feketére festett, göndörített hajjal, erős sminkkel érkezett a 25 éves O. Cs. a Budapesti Fegyház és Börtönbe 2010-ben. Nyilvánvalóan nem volt megszokott látvány a transzszexuális, rablásért elítélt férfi, kapta is bőven a megjegyzéseket. Meglepő módon mégsem azon a fronton érkezett az első konfliktus, amelyiken mindenki számított rá.

Akkoriban a börtönben ugyanis egy másik homoszexuális rab is volt, és kettejük rivalizálása vált egyre inkább elviselhetetlenné. Az esetet a Börtönügyi Szemlében is megíró (a cikket az 51. oldaltól olvashatják) nevelő visszaemlékezése szerint a két meleg férfi más csoportba helyezése egy csapásra megoldotta a problémákat, Cindy pedig valóságos sztár lett.

A pszichoszociális börtönkörlet kifejezetten védte őt a fegyházasoktól, a véleményét elfogadták, "mint egy tanító néni simította el a feszültséget a többiek között, miközben saját magát is megvédte", még a Ki mit tud?-on is visszatapsolták a nőies énekes-táncos számát. Külön fürödhetett, külön motozták, és ha nehezen is, de elfogadták a nevelők is, hogy sminkel.

A sztori így eléggé tündérmesébe illő, főleg, hogy börtönről és nehézfiúkról beszélünk. Nem is volt ennyire egyszerű minden. Cindy a tanulmányt író nevelőnek azt mondta, az előző, meg nem nevezett börtönben nem tudta elfogadtatni magát. "Meg akartak változtatni. Az is előfordult a fogvatartásom alatt, hogy 16 személyes zárkába kerültem, ahol minden megtörténhetett volna velem, ha hagyom."

Cindy arról is beszélt, hogy a hozzá hasonló fogvatartottak szükség esetén szexuális szolgáltatásokat fognak nyújtani áruért cserébe, ez a kiszolgáltatottságukat is jelenti egyben, ezért a biztonságuk érdekében sokkal több figyelmet igényelnek.

A férfi története teljesen egyedi, nem véletlen, hogy a Börtönügyi Szemlébe is bekerült. A meleg férfiak ugyanis szinte mindig rejtőzködnek: nem beszélnek szexuális irányultságukról, nem kérkednek vele, és általában nem panaszkodnak az esetleges hátrányokra sem, mondta az Origónak Pősz Krisztina, a Váci Fegyház és Börtön szakpszichológusa. "A szexualitás a börtönben is az egyén intim szférájának legféltettebb része, ezért irányultságtól függetlenül ez a téma még a mélyebb beszélgetésekben sem kerül felszínre."

Persze a büntetés-végrehajtás sem tesz úgy, mintha a dolog nem létezne. Bár a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) azt közölte, hogy nincsen külön melegekre vonatkozó belső szabályzat, sem az ilyesmiből adódó helyzetekre irányuló nevelői képzés, pláne melegnyilvántartás, az úgynevezett befogadásnál, amikor felmérik, mennyire tartozik kockázatos csoportba az új fogvatartott, akkor azért számolnak ezzel is. Ha egy rab valami miatt várhatóan atrocitásnak lesz kitéve, mert mondjuk értelmileg vagy testileg más, mint a többség, vagy mert rendőr, pedofil bűntett miatt ítélték el, esetleg mert nőiesen viselkedik, akkor különösen odafigyelnek rá, és nem teszik olyanok közé, akik agresszívak, konfliktuskeresők.

A börtön sajátos belső szabályai szerint a beilleszkedés nem a szexuális irányultságtól függ elsősorban, hanem attól, hogy mennyire tartja tiszteletben a társait, mennyire képes a kényszeregyüttélés írott és íratlan szabályainak megfelelően viselkedni, magyarázza a szakpszichológus. "Az alkalmazkodás a lényeg. A benti jutalmazó-fegyelmező rendszer értékeli, ha együttműködsz, nem balhézol. Akkor mehetsz ki focizni, vagy filmet nézni, ha minden oké. Lehetsz bármilyen kisebbséghez tartozó, ha ezeket betartod, akkor működik a dolog. És lehetsz bármilyen erős, okos, hibátlan külsejű, többségi társadalomhoz tartozó, ha provokálsz, akkor alulmaradsz, és rájössz, hogy jobb, ha konformistává válsz. Ez nem szexualitás kérdése, hanem minden helyzetre érvényes igazság idebent."

Az mindenesetre mítosz, hogy a férfiak egy része az összezártság miatt elkezd homoszexuális vonásokat mutatni. "A börtönvilágban fontos érték a heteroszexuális irányultság, ezt mindenképpen őrzik a fogvatartottak. A beszélőkön a női hozzátartozók nőiességüket, a fogvatartottak pedig férfias identitásukat hangsúlyozzák, ez egyfajta státuszszimbólum is", mondja Pősz Krisztina.

Cindy esete olyannyira ritka, hogy sem a pszichológus, sem a BVOP sajtóosztálya nem tud hasonlóról. Ami a külsőt illeti, az az általános, hogy mindenki gyorsan idomul, szexuális irányultságtól függetlenül: a hosszú hajak két-három hónap alatt eltűnnek, a jellemzően "Gucci", "Armani" felirattal filccel összefirkált, illetve ujjatlanra tépett rabruhákért azonnal jön a rongálás miatti fegyelmi és az átöltözés, aztán nincs több hasonló próbálkozás.

Hogy a látványosan nőiesen viselkedő rabokat éri-e bántalmazás, illetve kihasználják-e őket akaratuk ellenére szexuálisan a fogvatartottak, nehéz megmondani. Egyrészt a nevelők szétszedik azokat a zárkákat, amelyekben érződik, hogy feszültség van, sőt azokat is, amelyekben túl jól elvannak a rabok. Ha valakit megvernek, ha valaki kék-zöld foltos, vagy csak panaszkodik, a bv. azonnal lép: átrendezés van, fegyelmiket osztanak, feljelentést tesznek. Az állandó változtatás amúgy is bevett dolog a konfliktusok letörésére, az összetartó csoportok szétbontására. Másrészt senki nem vallja be, hogy melegsége miatt bántották, illetve, hogy ő kötött bele valakibe azért, mert meleg, vagyis még informálisan sincs nyoma egy melegügynek.

A Háttér Társaság nevű melegjogi szervezet egyetlen olyan esetre emlékszik, amelyben börtönben lévők voltak érintettek, akkor azért kért jogi segítséget két férfi, mert élettársi szerződést akartak kötni, hogy ezzel egy cellába kerülhessenek. Ez még 2003-ban volt, és az érintett, egyébként fővárosi intézet nyitott volt a kérésre, egy zárkába tették a két rabot, emlékszik vissza Muhi Erika ügyvéd. "Én sem bíztam benne, de a parancsnok rugalmas volt. Nem sokkal később Sopronkőhidára kerültek, ott is tudta a vezetés, hogy mi újság, és ott is lehettek egy zárkában" - mondta az ügyvéd.

Muhi szerint Sanyi, ez a hozzá forduló meleg férfi jól kezelte a melegségét a börtönben, soha nem titkolta, és nem is volt különösebb problémája belőle. "Mindenesetre a büntetőügyvédek mind csodálkoztak. Ne már, ezt tényleg el tudtad intézni? - kérdezte mindenki". Ezzel egyébként Magyarország még Nagy-Britanniánál is liberálisabb, ahol épp most közölt a sajtó cikkeket egy jelentés nyomán arról, hogy szétválasztják a meleg párokat a börtönökben.

A Háttérnek ezenkívül még egyetlenegy hivatalos ügye volt a büntetés-végrehajtással. Egy 2011-es megkeresésre a bv. arról tájékoztatta őket, hogy a fogvatartottaknak lehetőségük van a "kint lévő", azonos nemű partnerükkel kapcsolatot tartani, illetve kérelmezhetik, hogy szintén fogvatartott azonos nemű partnerükkel egy intézményben vagy egy zárkában lehessenek. Megkérdeztük az ombudsmani hivatalt is, hogy keresték-e meg őket bármiféle olyan üggyel, kérelemmel, ami a meleg fogvatartottak helyzetére vonatkozik, de a válaszuk szerint nem volt ilyen. A fogvatartottak helyzetével kiemelten foglalkozó Helsinki Bizottság szerint sem jellemző az ilyen panasz. "2-3 ezer elítélttel beszélgettünk, de nem hallottunk ilyesmiről" - mondta Tóth Balázs, a jogvédő szervezet munkatársa.

Egy egészen speciális helyzet a meleg nőké. Tóth Herta a CEU-ra írta a doktoriját börtöntémában, ehhez interjúzott 2004 és 2009 között a kalocsai női börtön fogvatartottjaival és az onnan szabadultakkal. Feltűnt neki, hogy sok beszélgetésnél a nők hozták elő a témát az első öt percben, bevallva, hogy a nőkhöz vonzódnak, vagy pedig erősen állítva, hogy ők heteroszexuálisok. Az is többször előfordult, hogy aki az első interjúknál azt mondta, hogy elviselhetetlenek a meleg nők, és nem lehet velük egy zárkában együtt élni, arról kiderült később, hogy neki is volt már meleg kapcsolata. Az mindenesetre az interjúk során nyilvánvalóvá vált, hogy a tagadóknál és a bevallóknál is meghatározó ügy volt a homoszexualitás.

Tóth is elismeri, hogy a bv. a praktikus ügyekben haladó szemlélettel áll hozzá a melegséghez, ugyanakkor szerinte árnyalja a képet a nevelők ideologikus hozzáállása. A fogvatartottak szerint sokszor sugallják, hogy az igazi nő heteroszexuális, emlékeztetnek mindenkit, hogy várja őket a családjuk, hogy a jó anya mindig heteró. Ez amiatt lehet, hogy a nőknél előfordul, ami a férfiaknál állítólag soha: valaki csak a börtönben tart fenn homoszexuális kapcsolatot, majd szabadulva visszatér a korábbi életéhez és a férfiakhoz.

Ami emellett szembetűnő volt a kutatónak, hogy a melegségüket vállalók közül sokan úgy érezték, hogy emiatt esélyünk sem volt bekerülni abba a szűk, kiváltságos csoportba, amelyben az elítéltek hazamehetnek, a jobb munkákat kapják bent, és a jobb zárkákba kerülnek. A bv. erre egyébként határozottan azt mondja, hogy ez szakmailag lehetetlen, a kedvezményeket meghatározott, nyomon követhető szabályok szerint lehet megkapni, az részesül ebben, aki megfelel a követelményeknek, nem pedig akiről úgy gondolja a döntéshozó.

A heteró-meleg együttélésből az elítéltek többsége nem csinál ügyet, de előfordulnak konfliktusok és panaszok, különösen a nagy zárkák esetében, amelyeket amennyire lehet, a bv. megpróbál kezelni, mondta Tóth Herta. "Ha azt kérdezi, milyen életük van a melegeknek a börtönökben, akkor nincs egyértelmű válasz. Azt tudom csak mondani, hogy a melegügy sokkal-sokkal bonyolultabb, mint amilyennek elsőre látszik."

Címke:   elhelyezés zárka homoszexualitás