Ha a közönség mulat, elfelejtik, hogy börtönben vannak

Szerző: Neuberger Eszter / abcúg

Link: http://abcug.hu/ha-a-kozonseg-mulat-elfelejtik-hogy-bortonben-vannak/

Dátum: 2015.06.09.
Mesékben mondják el a balassagyarmati börtön fogvatartottjai, hogyan tértek rossz útra. A történeteikből, élményeikből szőtt mesejátékokat aztán gyermekeiknek adják elő, hogy a börtönévek alatt ne szakadjanak el teljesen egymástól. Azt mondják, a heti rendszerességű foglalkozásokon fabrikált zenés-táncos mesejátékok eljátszása két óra szabadságot ad nekik, amikor elfelejthetik, hogy börtönben vannak. Hajtja őket a folyamatos bizonyítási vágy, hogy helyük van a társadalomban.

Színjátszás közben a fogvatartottak sokkal inkább önmaguk, mint a börtönben, ott ugyanis folyton álarc mögé bújnak – mondta az Ördög és Pokol című mesejáték budapesti előadásán az egyik szereplő, Száraz Krisztián. A férfi börtönbüntetését tölti a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben. Rabtársaival most azt a darabot adják elő, amit ők maguk írtak eredetileg gyerekeiknek és családjaiknak. Ezúttal a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben, civil közönségnek mutatják be a produkciót. Krisztián mondatát magyarázza, hogy a darab szereplői saját érzéseiket, élményeiket szövik bele a mesébe, és az eljátszott karaktereket is ők találják ki.

Az egyórás produkció a Tévelygőkért Alapítvány mesekör foglalkozásain készült, amelyet heti rendszerességgel tartanak a balassagyarmati börtönben azoknak a raboknak, akiknek odakint családjuk, gyermekeik vannak. Azon dolgoznak, hogy egészséges szülő-gyermek kapcsolat alakuljon ki a fogvatartott apák és gyermekeik között, s így a börtönviselt férfiak szabadulásuk után visszatérhessenek családjaik körébe. A rabok szabadulásuk utáni életének legnagyobb kérdése ugyanis az, hogy visszafogadják-e a őket családjaik, vagy sem. Akinek ez nem sikerül, az sokkal nehezebben marad talpon a börtön után.

Két órán át elfelejthetik, hogy nem szabadok

„Ha a közönség jól szórakozik, az az előadás idejére elfeledteti velünk, hogy börtönben élünk” – mesélt az az előadást megelőző háttérmunkáról Száraz Krisztián, majd hozzátette: a rabok többségében állandóan ott van a bizonyítási vágy, hogy van még helyük a társadalomban. „Még a börtön személyzet bizalmát is vissza kell szereznünk, úgy érezzük” – magyarázta.  Az évente kétszer a balassagyarmati kápolnában a családjaiknak rendezett előadást úgy várják a mesekör tagjai, mint valami ünnepnapot. „Képzelhetik, hogy amikor a saját gyerekeinknek adjuk elő azt, amit most Önök látnak, akkor néha nagyon nehéz visszatartani a könnyeinket” – tette hozzá.

Az, hogy a fogvatartottak ennyire nyíltan kifejezik az érzelmeiket, illetve beszélnek róluk, nem két-három foglalkozás eredménye. Amikor bekerülnek a mesekörbe, az elítéltek többsége zárkózott, keveset beszél magáról. Sokan kezdetben bizalmatlanok, és nem hiszik, hogy a program segíthet nekik. Mindig vannak, akik lemorzsolódnak. Akik viszont a pénteki előadáson a színpadra álltak, kiegyensúlyozottak és felszabadultnak tűntek. “Ezekről az emberekről nemrég még el se tudtad volna képzelni, hogy akár női ruhát húznak, és kiállnak ennyi ember előtt a színpadra” – mondta Száraz.

Baj van, szabadulni fogok

„Én tudom, milyen az, amikor kikerülsz a börtönből, és a gyerekeid és a családod nem kérnek belőled, mert új életet kezdtek nélküled” – mondta az Abcúnak Oláh Attila, aki a Tévelygőkért Alapítvány tapasztalati munkatársaként vett részt a produkcióban – együtt dolgozott a fogvatartottakkal a mesekörökön, és a darabban is szerepelt. Attila ugyanis maga is négy évet ült a balassagyarmati börtönben, és a mesekörnek két évig fogvatartottként is a tagja volt.

„Egy napon odamentem Dorkához (a foglalkozások vezetője – a szerk.), hogy baj van. Megkérdezte, mi baj, erre én azt mondtam: augusztus 29-én szabadulok” – emlékezett vissza Attila, hogyan reagált a szabadulása hírére. Attila pontosan tudta, hogy a mesekört semmiképp sem akarja otthagyni azután sem, hogy kikerült a börtönből – számára a heti találkozók jelentették az egyik legfontosabb kapaszkodót a szabad életben való boldoguláshoz. Kezdettől fogva visszajár tehát a csoportba, hogy motiválja a csapatot – hiszen ő is pontosan ismeri azt az élethelyzetet, amiben most a többiek vannak.

Nekik viszont Attila sem kívánja, hogy szabadulásuk után ők legyenek abban az élethelyzetben, amiben ő volt. Attilát ugyanis nem fogadta vissza a családja: a négy év alatt, amit tőlük távol, a börtönben töltött, egykori párja új kapcsolatba kezdett, gyerekei pedig már őt tekintették apjuknak. “Kurva rossz úgy szabadulni, hogy nincs hova menj, és nincsenek melletted a családod, barátaid” – mondta Attila, aki épp ezért örül, hogy az elítéltek családjait látja a közönségben, mikor a börtön területén álló kápolnában évente kétszer előadják az aktuális darabot a többi mesekörössel. Azóta neki is sínen van az élete: van munkája, és szerelmét, akit röviddel a szabadulása után ismert meg, és akinek az előadáson a színpadról végig énekelt – szeretné hamarosan feleségül venni.

Ha apa vagy és jól viselkedsz

2011-es indulása óta a balassagyarmati börtön meseköre az intézmény legnépszerűbb programja lett: olyannyira, hogy túljelentkezés van rá – mondta Büky Dorka, a mesekörös foglalkozások vezetője. A résztvevőket a börtönparancsnokság javaslatára fogadja be a csoport. A kritérium, hogy az illető tartósan jó magaviseletű legyen, és apuka. Így csecsemőkorútól a 14 évesig vannak gyerekek az előadásaikon, illetve a családi beszélőkön.

A Tévelygőkért Alapítvány Mirkó projektjén belül a másik újszerű kezdeményezés a családi beszélő a balassagyarmati fegyházban. A mesekörön való részvételért cserébe az elítéltek alkalmanként kötetlenül, egy játszó-térben találkozhatnak szeretteikkel és gyerekeikkel, és így a kicsik nem félnek vagy szoronganak, és egyáltalán: eljönnek, hogy az édesapjukkal találkozzanak – mondta el Németh Bori, a mesesarok szervezője.

40 ezer megbélyegzett gyerek a börtönben ülő szülője miatt

A fogvatartottak gyerekei sokszorosan veszélyeztetett helyzetben vannak, erre hívja fel a figyelmet a Tévelygőkért Alapítvány Mirkó – a fogvatartottak gyermekeiért projektje. Magyarországon körülbelül 40 ezer olyan gyerek van, akinek egyik vagy másik szülője büntetés-végrehajtási intézetben ül vagy ült. Az alapítvány rajtuk szeretne segíteni, ezeknek a gyerekeknek ugyanis nem csak a családjuk szétesését kell elszenvedniük, de sokszor megbélyegzi, kitaszítja őket a társadalom, főleg saját kortársaik.

Ezért is olyan gyakori az édesapától való elidegenedés, ami az elítéltek szabadulásuk utáni reintegrációját is nagyban nehezíti.

Címke:   Balassagyarmat mesekör szabadidő reintegráció