„A rendészeti képzés a közszolgálatiság egyik fontos pillére”

Szerző: Dr. Tóth Nikolett Ágnes / Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészet-tudományi Kar

Link: http://rtk.uni-nke.hu/karunkrol/hirek?q=b%C3%B6rt%C3%B6n&x=0&y=0

Dátum: 2015.06.08.
Prof. Dr. Ruzsonyi Péter bv. dandártábornok dékáni megbízatása május 31-én járt le a Rendészettudományi Karon. A három év legnagyobb eredményeiről, a rendészeti életpályáról, a jövőről, a börtönök világáról, a terveiről, a családjáról és a megoldásra váró feladatokról beszélgettünk. Megismerve az életútját, nem kérdéses, miért kapott Tauffer Emil díjat, amely a legmagasabb büntetés-végrehajtási szakmai elismerés Magyarországon.

Hogyan került kapcsolatba a börtönök világával?

Főiskolás koromban kezdtem el foglalkozni a deviáns fiatalokkal, klubot vezettem nehéz helyzetbe került tizenévesek számára. Ez adta a szakdolgozatom témáját, mindig is ifjúságvédelemmel akartam foglalkozni. 1983-ban az OTDK-n az egyik bírálómnak nagyon tetszett a dolgozatom és ő ajánlott a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán dolgozó barátjának, ahonnan a börtönbe vezetett az út, annak ellenére, hogy az egyenruha, a katonaság sorállománya után nem vonzott, a börtön idegen, misztikus hely volt számomra. Nevelőként kezdtem el dolgozni. A Budapesti Fegyház és Börtönben töltött egy év alatt az előzetestől a fegyházas elítéltekig minden fokozatban eltöltöttem néhány hónapot, megtapasztaltam, hogyan kell foglalkozni a rabokkal.

Milyen nevelési módszereket alkalmazott?

A csoportos foglalkozásnál olyan témákkal dolgoztam, amelyeknek feldolgozása során megnyíltak az emberek. Másik kedvenc területem a sportfoglalkozások voltak. Csapatjáték során a legkönnyebb megismerni a másikat. Az egyéni foglalkozáson a fogvatartottakat hellyel kínáltam, ami azelőtt soha nem fordult elő velük a büntetés-végrehajtási intézetben. Mindig is hittem a sport erejében, az őszinte emberi kapcsolatokban.

Nehezen nyílnak meg a fogvatartottak?

Aki csak a hatalmat, az egyenruhát látja, nem nyílik meg. Úgy kell partnerként kezelni őket, hogy érezzék, nem vagyunk egyenlők. Ha emberként bánunk velük, őszintén megnyilatkoznak, de ez egy hosszú folyamat eredménye, melynek során az irántuk tanúsított figyelemért cserébe rendkívül hálásak.

Milyen az élet a büntetés-végrehajtási intézetek falai között?

Nyomasztó. Hiszen rácsok, folyosók, elektromos ajtók vannak, ahová bezárják az embert.  A világon 181 börtönben voltam, a tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy nincs jó börtön. Láttam olyat, amely tetőnapozóval, fűtött medencével felszerelt és dzsungelben, sivatagban lévőt is. A börtön fő funkciója a szabadságelvonás, ez nem lehet vidám dolog. Valahol rossznak kell lennie, de nem gonosznak, megnyomorítónak, inkább korlátozónak.

Mi a véleménye a luxusbörtönökről?

Inkább aranykalitkának nevezném, melyek ugyanúgy elvonják a szabadságot, ugyanakkor a fogvatartottak benti élettere, mozgástere, tárgyi felszereltsége lélegzetelállító. Ausztráliában minden egyes kisgyermekes anyuka kap egy családi házat és három – pszichológus által kiválasztott –segítőt. Ott az az alapelv, hogy a kisgyermek, aki nem követett el bűncselekményt, nem érezheti, hogy börtönben van. A személyi állomány nem hord egyenruhát, más a mentalitás, a megközelítés. Amíg a gyermek állami intézményben tanul, minden vakációt az állam költségén az anyukával tölthet. Anyagi forrásokat szentelnek arra, hogy a gyerek ne sérüljön. Számomra nem a körülményektől volt luxus, hanem azért volt szimpatikus ez a megoldás, amit közvetített. Texasban egy női börtönben fát vágnak, autópályákon, katonai bázisokon takarítanak, fizikai kihívásokkal is szembe kell nézniük. Ebben azt tartom „luxusnak”, hogy sok időt fordítanak rájuk, rengeteg támogatást és segítséget kapnak és minimális a visszaesés. A társadalom tűrőképessége, támogatottsága a meghatározó a luxus kérdéskörében.

A luxusbörtönöknek lenne létjogosultsága Magyarországon?

Elutasítaná a társadalom. A fogvatartottak jelentős része sem kezelné a helyén.

Említette, hogy 181 börtönben tett látogatást. Mi volt a legmegrázóbb élménye?

Volt olyan börtön, ahol az ültetvényeken dolgoztak a fogvatartottak, néhányan fadoronggal tartottak rendet a társaik között, gyenge higiéniai körülmények között élték a mindennapokat. A bambuszból készült kunyhóknak nem volt ajtaja, ablaka, az eső beesett, embertelen körülmények uralkodtak ott.

A nevelői munkakör ellátása a börtönökben milyen kvalitásokat igényel?

Nyitottságot, együttműködési készséget, beleérző képességet, melyek a pedagógusok fontos jellemzői. A börtönben az az eredmény, ha nem jön vissza a fogvatartott a szabadulását követően. Sajnos ebben a vonatkozásban kudarcok sorozatával szembesülünk, hiszen csak olyan emberekkel találkozunk, akik visszaesők. Hiányoznak a pozitív visszajelzések, amelyek mindenkit megerősítenek a munka során.

Az RTK-n is szükség van jó pedagógusokra?

Az oktatási intézmény specialitásából adódóan itt is nagy szükség van jó pedagógusokra. A rendészeti szakemberek az állampolgárral testközelben dolgoznak és általában akkor találkoznak vele, ha gondjuk van, feszültek, elkeseredettek. A munkára történő felkészítésük akkor hiteles, ha az oktató példakép is tud lenni.

Melyik börtöntípus a leghatékonyabb? Az elrettentő vagy a személyiségformáló?

Bizonyos személyiségjegyekkel rendelkező fogvatartottak esetében az elrettentő lehet a célravezető. Számukra az igazi érv a fizikai erő. Ugyanakkor, ha tartós változást akarunk elérni, az elképzelhetetlen személyiségformálás nélkül. Az eredményt nem feltétlenül a visszaesés számadatával tanácsos mérni, ez egy egyszerű mutató. Ha nincs támogató közeg, ahová szabadul, lakhatás, munka, család hiányában hatalmas pofont kap a világtól. A katonás rezsim és a támogató környezet közötti egyensúly a célravezető a jövőre nézve.

Melyik a világ legkisebb és a legnagyobb börtöne?

A legkisebb Dél-Afrikában van, ma már múzeum. Ez egy apartheid ellenes fekete politikus számára épített egyszemélyes börtön. A legnagyobb, amelyet ismerek, 14 ezer fős börtönváros Manilában, ahol a falakon belül önszervező életet élnek a fogvatartottak. Saját boltjaik, templomuk van. Az egyik épületben 1100 halálraítélt volt. Három őrrel, pisztollyal felfegyverkezve engedtek be minket, itt éreztem félelmet életemben először. Egy forgatócsoport tagjaként interjút készítettünk velük, a megrendítő az volt, hogy a reménybe vetett reménytelenség érződött a szavaikból.

Egy éves nevelői munkakör betöltése után kutatói munkába kezdett a büntetés-végrehatásnál.

Megerősödött bennem az a hit, hogy börtönkörülmények között is érhet el eredményt a nevelés.

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának a sajtószóvivője volt. Hogyan emlékszik erre az időszakra?

Olyan kapcsolatot alakítottam ki a sajtóval, ami a kölcsönös tiszteleten alapult. Izgalmas szakasza volt az életemnek, nagyon élveztem.

Neveléstudományi területen szerzett PhD-fokozatot. Mi volt a konkrét témája?

A személyiségformálás lehetősége fiatalkorúak körében zártintézeti viszonyok között, majd elkezdtem foglalkozni a büntetés-végrehajtási nevelési eljárások nemzetközi elemzésével is.

Milyen megoldásra váró kérdések maradtak még Önben?

Sok olyan eljárást láttam külföldön, ami itthon is bevezethető és vélhetően eredményes lenne. A fogvatartottal meg kell találni a közös nevezőt, ha nincs benne szándék a tanulásra, segíteni kell abban, hogy ez kialakuljon, együttműködésének, teljesítményének a függvénye legyen az, hogyan éli a mindennapjait a börtönben.

Mikor várható az életében a tudomány területén a következő nagy lépcsőfok?

Az akadémiai doktori eljárást szeretném elindítani. Ez a következő három éves tervemnek a része.

Ez az oka annak, hogy nem nyújtott be újra a dékáni beosztás betöltésére pályázatot?

Részben. Határozott időre szólt a megbízásom, lélekben erre a három évre készültem. Nehezen viseltem, hogy keveset tudtam tanítani. Itt az ideje a váltásnak, a megújulásnak és szeretnék mosolygós Apuka is maradni.

Mikor került az NKE jogelőd intézményébe?

1999-ben tanszékvezetőként.

Hogyan tudná összegezni a dékáni munkakör ellátásával kapcsolatos eredményeket?

Az volt a hitvallásom, hogy egy szakmailag és emberileg is magas szintű csapattal dolgozzak együtt, ez megvalósult. Ahogyan a Kriminalisztikai és a Magatartástudományi Intézet is, valamint a Doktori Iskola létesítése iránti kérelmet benyújtottuk a MAB-hoz.

Mit tart a legnagyobb eredménynek?

A napokban befejeződött szenátusi választásnál a Karon a legtöbb jelölést kaptam és újraválasztottak. Megbíznak bennem a munkatársaim, ez egy pozitív visszajelzés számomra.

Milyen képességek szükségeltetnek a dékáni munkakör ellátásához?

Hitelesség, megbízhatóság, együttműködési képesség.

Milyen megoldásra váró feladatok maradtak az RTK-n?

A Kriminalisztikai és a Magatartástudományi Intézet hitelességét kell majd megteremteni. Fontos, hogy minél többen szerezzenek tudományos fokozatot.

Milyen érzésekkel adja át a székét a következő dékánnak?

Megnyugtató számomra az, hogy olyan ember veszi át a stafétabotot, aki a Kar hasznára fog válni. Nem aggódom az RTK jövője miatt, mert úgy érzem, hogy az általam elkezdett folyamatokat tovább viszi majd, ugyanakkor számos új fejlesztést is bevezet.

Milyen szerepet tölt be az NKE életében az RTK?

Nagyon speciális Kara. A rendészeti képzés a közszolgálatiság egyik fontos pillére.

Gödöllőn átvehette az OTDK stafétabotot, hiszen két év múlva az RTK rendezi majd a Had- és Rendészettudományi Szekció versenyét. Mit jelent ez majd az Egyetem és a Kar számára?

Bizonyítási lehetőség, hiszen egyetemi karként még nem rendeztünk OTDK-t. Meg tudjuk majd mutatni saját értékeinket, melyek segítségével az Egyetem számára is kivívjuk az elismerést.

Hogyan látja a rendészeti oktatás jelenét és jövőjét?

A megrendelőink elismernek bennünket és komoly elvárásokat is támasztanak. A 22 éves végzett hallgatóink középvezetői feladatokat fognak ellátni, náluk idősebb embereket fognak irányítani és számos állampolgári problémával szembesülnek majd, amelyek során gyakorlati készségeket is ki kell alakítaniuk.

Mire a legbüszkébb a pályája során?

Én vagyok az első és egyelőre egyetlen egyetemi tanár a büntetés-végrehajtás területén.

Mit jelent az Ön számára a rendészeti életpálya?

Hivatást. Több mint harminc éve dolgozom a büntetés-végrehajtás állományában. A habilitációm során írta az egyik bírálóm, hogy „jól figyeltem és jól figyeltek rám”. Nem tudnék más hivatást elképzelni magamnak.

Mit tanácsol a végzős hallgatóknak?

Az igazi életük a tisztavatás napjától kezdődik. Meg kell tanulniuk hitelesnek lenni, felelősen dönteni és kiállni az elhatározásuk mellett. Találjanak olyan szabadidős tevékenységet, amelyben kiteljesedhetnek. Ez lehet szerelem, sport, művészet, az a fontos, hogy feltöltődjenek.

Önt mi tölti fel energiával?

A családom, az utazás, a hajózás, a természet, a síelés és a búvárkodás.

Egyfajta értékválság tapasztalható a világban. Önt mi tudja meggyőzni mások értékéről?

Hitelesség, emberség, segítőkészség.

Nagy büszkeségei a lányai. Meséljen, kérem róluk!

21 és 27 évesek, a mai napig könnyeznek, ha úgy érzik, hogy méltánytalanság éri őket és nagyon tudnak örülni az elért eredményeiknek, melyekért keményen megdolgoznak. A világról azonosan gondolkodunk.

Feleségével, Kriston Andreával könyveket írt egy speciális, nőknek szóló tornáról.

Az intim torna módszer kizárólag a feleségem szellemi terméke. Én csak az írásban, a könyvvé formálásban segítettem neki. Ma már egyedül írja új könyveit, és be kell ismernem, hogy ezek már sokkal jobbak…

Eszébe jutott az évek során, hogyan alakult volna az élete a „börtön falai között”?

A börtönben erőteljes a hierarchia, a vezető minden ott dolgozó emberért felelős, az irányítás határozottan kézi-vezérelt. A felsőoktatás sokkal nagyobb önállóságot kíván meg és biztosít egyszerre. Ez lényegesen közelebb áll a személyiségemhez. Jól döntöttem, hogy a tanítást választottam.

Címke:   életpálya rendészet vezető oktató egyetem