„Érte megérte éveket ülni”

Szerző: Belicza Bea Fotók: Berecz Valter / Hír24

Link: http://www.hir24.hu/elet-stilus/2015/06/28/erte-megerte-eveket-ulni/

Dátum: 2015.06.28.
Széthullott családból börtönön keresztül vezetett az út Attilának egy olyan életbe, amiről álmodni sem mert. A közös vacsora élményét is csak közel a harminchoz tapasztalta meg. Több mint szép, szerelmes történet.

A Venyige utcai börtönben találkoztam először Oláh Attilával. Nem rácsok mögött, hanem színpadon, egy mesejáték szerepében. A tucatnyi rab közül kitűnt energikus mozgásával, sugárzó személyiségével. És még valamivel, ami csak az előadás után derült ki, ő már szabad ember, önszántából jár vissza a börtönbe, hogy részt vegyen a próbákon és előadásokon.

Attila a színpadról folyamatosan tartotta a szemkontaktust egy nézőtéren ülő lánnyal. Meg akartam ismerni és most szeretném megismertetni ezt a különleges párt.

Ördög és pokol

A balassagyarmati börtön rabjai - a Feldmár Intézet és a Tévelygőkért Alapítvány munkatársainak segítségével - mesében dolgozzák fel, hogyan tévelyedtek el, hogyan keresték a boldogságot pénzben, drogban, hatalomban, miközben egész másra vágytak. Erről hamarosan videóriport készül.

Pesti albérletükben álmosan fogadtak, noha már délután volt. Nekik azonban kicsit egybefolynak a napszakok, heti legalább hatvan órát dolgoznak, hogy megvalósíthassák terveiket.

Komoran kezdünk, de nem a fáradtságuk, hanem a múlt idézése miatt.

„A szüleim csalták egymást orrba-szájba és amikor négy éves voltam, elváltak. Én anyámhoz kerültem a két húgommal, a bátyám pedig a faterhoz. Anyunak nagyon nehéz volt anyagilag. Volt, hogy önkormányzati lakást tört fel, hogy tudjunk, hol aludni. Aztán feladta, a két húgomat beadta zaciba, engem meg a mamám fogadott örökbe.”

A nagyi azonban nagyon mostohán bánt az unokájával.

„Nem nagyon kaptam kaját, csicskáztatott, lopni küldött. Ha nem mentem, megvert, kukoricán térdeltetett. Hatodikos koromban kivett a suliból. A nyolc osztályt már a börtönben fejeztem be.”

Attila 11 évesen elköltözött a nagymamától egy nógrádi kisfaluból Pestre az anyjához, csakhogy az asszony akkor már keményen drogozott.

 „Anyám nem tudott eltartani, minden pénzt anyagra költött, a saját lábamra kellett állni”

A kamasz fiú segédmunkásként dolgozott pár hónapig, de amikor nem volt munka, törvénytelen úton szerzett pénzt.

 „Jártam lopni, rabolni, betörni. Fél évig nem is buktam le és az elsőnél nem is voltam büntethető, bevittek és kiengedtek.”

17 évesen került először börtönbe, Tökölre, 4 évre. Saját bevallása szerint nem viselte meg.

„Olyanok között voltam, akik között nem gyengülhettem el.”

Tervei nem voltak a szabadulás után sem. Az anyjához ment, de két napnál tovább nem bírta anyja életmódját, ezért a nagyanyjához költözött újra Nógrád megyébe. Onnan járt fel Pestre dolgozni, az állatkertben kapott munkát ácsként.

„Ott nem volt kérdés, hogy nincs papírom arról, hogy ács vagyok, ellenben a priuszomról van. Az építőiparban ezzel nem foglalkoztak.”

Kezdett jó irányba fordulni az élete, családot alapított, született 3 gyermeke, a legkisebb azonban betegen.

„Heti 3-4-szer kellett felhozni Pestre orvoshoz. Kocsink nem volt, mindig fizettünk valakinek 15 ezer forintot. A munkából is sokszor kiestem emiatt, így végül kirúgtak."

Három tiszta év után így újra bűnbe esett.

„Senkitől nem kérhettem segítséget, se apámtól, se anyámtól. Megint az volt, hogy magam vagyok, meg ott van három pulya, köztük egy beteg és nekem valamit csinálnom kellett. Bevállaltam egy betörést. Úgy számoltam, nincs senki otthon, de tévedtem.”

Három és fél évre került ekkor börtönbe. Gyermekei anyja csak egyszer látogatta meg, hogy elmondja, férjhez megy, ígérte ugyan, hogy a kicsikről majd ír, küld képet, de erre hiába várt Attila.

Mesekör a keményfiúknak

A börtönben történt valami sorsfordító, aminek a gyümölcsére szabadulása után egy évig kellett várnia.

„A Feldmár Intézet munkatársai kerestek jelentkezőket a mesekörbe. Amikor az őr szólt a lehetőségről, mondtam, hogy nem érdekel semmilyen program, de amikor fegyelmivel, fogdával fenyegetett, elmentem a börtön kápolnájába. Ott Dorka (Büky Dorottya, a mesekör ötletgazdája – szerk.) részletesen elmondta, miről lenne szó, és kérte, tegye fel a kezét, akit nem érdekel. Egy barátom időben lehúzta a kezem, így kerültem be mégis a csapatba.”

Címke:   reintegráció visszailleszkedés neveltetés interjú