Elég, ha kér az ember - Börtönriport

Szerző: Guba Zoltán, Fotó: Kállai Márton / Szabad Föld Online

Link: http://www.szabadfold.hu/aktualis/eleg_ha_ker_az_ember

Dátum: 2015.07.07.
árman az asztalnál: a fiú, a papír és az idő. Formálódik a betű, s lassan a mondat is. Friss tudomány ez, az író elbizonytalanodik, hogyan görbül a „g”, és az „y” milyen is. Komótosan telik a sor: „Anyu, én jól vagyok, és te?” Lassan a legfontosabbakkal kész a levél. Itt a borítékot nem ragasztják le, beletekinthet a nevelő. Majd muszáj várni, jön-e válasz. Ha nem, az se baj, telik az idő, mert itt abból van a legtöbb. Szirmabesenyőn, a fiatalkorúak fogházában, börtönében járunk.

Messziről látszik az épület. A kerítést nézzük, a drótok közé bőrfoci szorult. Mikor rúgta oda, s ki? Kideríthetetlen. Nehéz lesz onnan lepiszkálni, elérni nehéz, és minek is, amikor kopott, lyukas, megjavítani nem érdemes.

Madaraktól és a közeli lovardától zajos a hely. Fiatalok ülnek a lovakon, peckesen, egyenes derékkal köröznek. Akadályt is ugratnak, amely néha koppanva zuhan a földre. Szándékosan írok a lovardáról, mert itt elméleti oktatáson a börtönlakók megtanulják, a ló veszélyes üzem. Ha az állatnak olyanja van, márpedig néha olyanja van, elöl harap, hátul rúg, vigyázni kell. De ha az ember ügyes, szépen bánik vele, a ló kezes bárány lesz, s a fiúk közül a bátrabbak egy idő után akár a hátára is pattannak, mert jó szakma ez, de milyen lovász az, aki lovat megülni nem tud?! Hát az elméleti órák mellett ők csutakolnak, és felülnek néha, talán lovászként boldogulhatnak a szabadulásuk után. S tanulnak is, kedvüket nem szegi, hallották, baj van a magyar lóállománnyal: EU-szabvány szerint olyan lóra vendég nem ülhet, amelyiknek tisztázatlan a származása. Lóról tudni muszáj, ki az apja, az anyja, máshogy nem lovagolható, márpedig nálunk dokumentumokban van hiány. Fontos szabály ez, akár az uborkák görbülete – vitatkozni szabad rajta, de nem érdemes.

A legjobbkor jövünk, a „fiúk” egy része (hadd nevezzük így őket, hiszen 14-től 21 éves korukig lehetnek itt) előzetes letartóztatott, fogház- vagy börtönbüntetését töltő, az udvaron sétál. Kettes sorokban haladnak, nem tudjuk, előírás ez vagy így jobban esik, kezüket derekuk mögött összekulcsolják. Csöndben lépkednek. Szólni sem kell, hogy séta közben az ember nem beszél. Megtanulták, itt ez a rend, hát mennek, jó a levegő, az idő ezzel szépen telik.

A sor végén egy kedves arcú fiatalember bandukol. Bizalomgerjesztő fiú, olyan, akire a nagymamák, ha piacról hazafelé tartanak és fáradtak, a nehezen összeválogatott élelmiszert is rábíznák, segítsen hazáig vinni. Úgy új fiú ő itt, hogy régi: két évet már töltött itt, a bíróság kifutott az időből (van ilyen...), aggódva, meg ne szökjön, házi őrizetbe vette, majd különös kegyetlenségből elkövetett emberölés okán 16 év börtönre ítélte. Ha igaz, biztosra ment, az okát nem tudja, de céltáblának használta a sértettet, késsel tizenkilencszer szúrta meg. Miért? Csak úgy!

Frissen festhették, moshatták a börtönt, olyan illat és tisztaság fogad, akár egy patikában. Nincs a honi börtönökben szokott zsúfoltság. Sokan cserélnének velük, a 115 helyre 115 fogvatartott jut. Azért vannak nekünk is gondjaink, fogad Csató Péter alezredes, igazgatóhelyettes. Csató agrártudományi egyetemet végzett. A cégét, ahol növénytermesztéssel foglalkozott, privatizálták, és a parancsnokhelyettes igazolta a régi igazságot, miszerint „börtönőrnek senki sem készül, csak lesz”, s éppen ott, ahol szükség van rá. Csató is végigjárta a ranglétrát, dolgozott gazdasági osztályon, nevelőként is, sok újat neki már nem tudnak mutatni.

Címke:   Szirmabesenyő fiatalkorúak tapasztalatszerzés