22 év után a börtön falain kívül

Szerző: Tisza Anna / Magyarországi Baptista Egyház honlapja

Link: http://www.baptist.hu/hu/hirek/gyulekezeti-hirek/22-ev-utan-a-borton-falain-kivul/

Dátum: 2015.07.08.
Hallottam a napokban egy érdekes mondást: Az igazi szabadság az, amikor magunk választjuk meg a korlátainkat.

Nagyon megtetszett ez a mondat, annak ellenére, hogy mint minden mondásba, ebbe is bele lehet kötni. Például először azt gondolnánk, a fizikai (testi) korlátainkat nem mi választjuk, de valójában tágíthatjuk, vagy szűkíthetjük, szóval mégis változtathatjuk, tehát tulajdonképpen választhatjuk is. Az is nagyon elmésen benne van, hogy korlátra mindig szükség van. Akármennyire is szeretjük mi, fiatalok azt hinni, vagy alkalom adtán sokszor észrevétlenül hangoztatni, hogy a szabadság a korlátnélküli állapot kiteljesedése, valami korlát mindig van. És valóban, mekkora szabadság az, amikor ezeket mi választhatjuk. De mi van azzal, akit a törvény is szabadságvesztésre ítél?

Boros Lajos 22 évig tartó börtönbüntetéssel a háta mögött beszélt a Rákoshegyi Baptista Gyülekezet ifjúsága által szervezett ifjúsági istentiszteleten, ahol a rácsok mögött megtalált lelki szabadságáról, illetve a már visszanyert fizikai szabadságáról számolt be. Az alkalom szervezését az ifi pásztor, Muzslai-Bízik Bencze koordinálta és a BPA ifi tagjai zenéltek.

Nagyon érdekes és szokatlan volt hallgatni, ahogy Lajos őszintén beszélt az életéről, és a megszerzett tapasztalatokról. Elmondta, hogy hatszor volt börtönben, egészen fiatal kora óta, és hogy a saját bőrén tapasztalta meg, hogy a rossz társaság valóban megrontja a jó erkölcsöt. A pénz szeretete, szerelme és az elégedetlenség űzték, mindene megvolt, csak békessége nem. Börtönből ki, és börtönbe be, mígnem nem volt több ki. 10 évnyi szabadságvesztés fegyveres rablásért és emberölési kísérletért. Ehhez jött hozzá kicsit később még 12 év. Az 22. Annyi, amennyit én eddig összesen leéltem. Kérdezték Lajost, hogy ezt hogy lehet bírni, valóban van-e intézményi függőség, azt válaszolta: „ezt az életet nem lehet megszokni”. Börtön, szabadságvesztés, 22 év. Garantált álmatlan éjszakák. Aztán valami történt.

Egyik nap, a kereszténysége miatt lelki nyomoréknak tartott rabtárs egy szemeteskuka mellett elmondta neki az evangéliumot. Lajos ott, akkor, nem válaszolt erre a hívásra, de a Szent Lélek munkálkodott benne, és egy éjszaka, gyötrődve, beengedte Jézust az életébe. Így mégis szabad lett a börtönben, mert a legjobb „korlátozást” választotta, Jézust. A börtönben több rab is Krisztus követője volt, így segíthették egymást a növekedésben, kitartásban.

Lajos nyíltan vállalta a döntését, a régi bandatagok előtt is, ami nagy nehézséget okozott, de ahogyan fogalmazta: „ha Isten engem felvállalt, hogy jövök én ahhoz, hogy én nem”.

Egy fontos gondolatot emelnék még ki abból a tárházból, amit Lajos hozott nekünk aznap. Ez pedig a csoszogást és a csámcsogást érinti. Lajos saját elmondása szerint olyan ember, aki ezeket a hangokat kifejezetten nem kedveli, és az ezeket kiadó, vagy kreáló emberekkel ezen tevékenységük közben nem szívesen tartózkodik egy légtérben. Ezzel én személyesen mélyen egyet tudok érteni. Megtérése előtt Lajos nemtetszését egyértelműen a többiek tudtára adta, viszont megtérése után elkezdte egy kicsit jobban szeretni az embert, mint a szokását. És akkor egy pillanatra megállt a rágó a számban… Milyen könnyen korlátozzuk magunkat a másokkal való közösségben már ilyen apró dolgok miatt is…

Címke:   reintegráció szabadulás vallás hit példamutatás