65 éve nyitották meg a recski kényszermunkatábort

Szerző: Hancz Gábor, Fotó: MTI/Komka Péter / delmagyar.hu

Link: http://www.delmagyar.hu/vilagvevo/65_eve_nyitottak_meg_a_recski_kenyszermunkatabort/2438352/

Dátum: 2015.07.19.
A kommunista vezetés annyira titkosan kezelte a Recsken raboskodók személyét, hogy még a külső őrség sem tudhatta, kik vannak bent – állítja lapunknak adott interjújában Bank Barbara történész, a téma kutatója.

– Vasárnap van hatvanöt éve, hogy megnyílt a hírhedt recski kényszermunkatábor. Létrehozásában a kommunista vezetés milyen mintákat követett?
– Ez volt az egyetlen olyan tábor Magyarországon, amelynek kialakításában teljesen a szovjet gyakorlatot követték. A barakkokat kettős kerítéssel vették körbe. Büntetőbarakkot különítettek el. Volt külső őrség, amely a határőrségbe besorozottakból állt, és belső őrség, amelynek tagjai az Államvédelmi Hatóság dolgozóiból kerültek ki. Az utóbbiak közül sokakat valamilyen vétség miatti büntetésből küldtek Recskre, ahol ennek megfelelően bántak a foglyokkal, és kiélték perverzióikat.

Nem akartak nyomot

– A tábort a kommunista vezetés teljes titokban hozta létre. Honnan tudható, hogy 1950. július 19-én nyílt meg?
– Egy 1950. júniusi politikai bizottsági ülésen határoztak arról, hogy bányát kell nyitni a Mátrában. A döntés előkészítése nyilván korábban kezdődött, ennek fázisait azonban nem ismerjük. A budapesti Mosonyi utcai Toloncház levéltári dokumentumaiból tudjuk, hogy július 19-én ment fel tizenkét őrrel az első harmincöt internált. Ők a hatalom által jobboldali szociáldemokratáknak nevezettek közül kerültek ki, akiket az ÁVH július elején tartóztatott le.

– Pontosan kiknek szánták a tábort?
– Ezt így nem határozták meg, de az odakerült emberek internálási véghatározataiból, illetve életútjukból azért lehet következtetni. Azokat vitték oda, akiket politikailag a legveszélyesebbnek tartottak a kommunista hatalomra, de nem tudtak elítélni, illetve ha elítélték volna őket, akkor nyilvántartásban szerepelnek, s így nyomuk marad, amit el akartak kerülni. A táborban voltak többek között régi katonatisztek, a hatvani ferences szerzetesekkel szimpatizáló vasutasok, a MÁV-nál magas pozíciót betöltött, 1953 tavaszán elfogott személyek, és sokan olyanok is, akiket valamilyen kulák- vagy ellenállási perben nem tudtak börtönbe zárni.

Brutális bánásmód

– Mire számíthatott, aki bekerült?
– A levéltári dokumentumok erről nem sokat mondanak, mert nemigen jegyezték fel a fenyítéseket. A visszaemlékezésekből viszont nyomon követhető, hogy milyen brutálisan bántak az internáltakkal. Gyakran verték, megalázták, gúzsba kötötték őket. Volt egy olyan verem is, amelyben feljött a talajvíz, s a megbüntetettnek abban kellett állni egész éjszaka, miután elvonták az aznapi vacsoráját, majd a másnapi reggelijét, és úgy mehetett dolgozni. Persze az a munka is büntetés volt, amit a bányában végeztek.

– Mi volt a foglyok feladata?
– Külszíni bányát hoztak létre, amelyben követ fejtettek. Európa egyik legjobb vulkanikus kőzete van Recsken, amiből nagyon jó utak készíthetők, de az őrség központi épületét is abból építették a táborban.

– Miként változott a tábor az évek során?
– A recski tábor eredetileg a Barkóczy család birkalegelője volt, amely államosítás révén került az ÁVH kezébe. Mindössze egy juhhodály és egy viskó volt rajta. Az első internáltak kezdték meg a kiépítést, aztán több száz további internáltat hoztak: 1950 decemberére állt öt barakk, a parancsnoki és több őrségi épület, s a drótkerítést is felhúzták. A következő évben további három barakkot, kórházat, fürdőt, fogdát építettek, 1952-re pedig tavakat ástak vízgyűjtőnek. Emellett a bányát elektromos csillepályával kötötték össze a recski vasútállomással. A parancsnok egyébként a faluban lévő Barkóczy-kastélyban lakott, és ott volt a központi élelmiszerraktár is.

– A recski tábor miben különbözött a többitől, például a kistarcsaitól, a kazincbarcikaitól, a tiszalökitől?
– Szigorúan titkos volt, a többivel ellentétben eredetileg még számot sem kapott. Hermetikusan elzárták mindentől, fent a hegyen, lakott településektől távol. Az ellenőrzések miatt senki sem közelíthette meg. Kazincbarcikán és Tiszalökön az internáltak és a helyi lakosság valamelyest tudott egymással érintkezni, Recsken viszont még a külső őrség sem tudta, hogy kik vannak bent.

Címke:   kényszermunka Recsk történelem diktatúra