Hollandia: Önkéntesek és fogvatartottak négyszemközti találkozásainak hatását vizsgáló kutatás

Szerző: Esther Kuis, Carmen Schuhmann, Anne Goossensen / JIVE

Link: https://drive.google.com/a/bagazs.org/file/d/0B3A-LMQXTLqcNEF5X2ZGdTU2b1NjUXR4S21tdjZSZVJwTHZZ/view?pli=1

Dátum: 2015.07.22.
A büntetés-végrehajtási intézetek hétköznapjai tele vannak feszültséggel. Ezekben az intézményekben akaratuk ellenére tartanak fogva szabadságuktól megfosztott személyeket más emberek, akiknek nincs ráhatása arra, hogy milyen ítéleteket kell végrehajtaniuk. A büntetés-végrehajtás rendszerének ebben a feszült alaphelyzetben is törekednie kell a büntetések minél emberségesebb végrehajtására, és a minél hatékonyabb rehabilitációra. Ahol nagy nyomás alatt kell célokat megvalósítani, ott fennáll a veszély, hogy az egyének túlzott mértékben alárendeltjeivé válnak a rendszernek.

Hogyan illeszkedhetnek be az önkéntesek egy ilyen közegbe? Nem ró újabb terhet jelenlétük a rendszerre? Nem szül-e a jó szándékú laikusok segíteni akarása csupán további feszültségeket ahelyett, hogy hozzájárulna az igazságszolgáltatás minőségének javításához?

A holland Biztonsági és Igazságügyi Minisztérium Kutatási és Dokumentációs Központja vizsgálatot indított a fenti kérdések megválaszolása érdekében. A kutatás az önkéntesek és a fogvatartottak között megvalósuló négyszemközti találkozók kiértékelésén keresztül igyekszik feltérképezni, hogy mivel is jár a gyakorlatban az igazságszolgáltatás területén végzett önkéntes munka, és hogyan lehetne megfelelően kijelölni annak helyét a rendszerben.

Első körben a bejegyzett önkéntes szervezetek adatai alapján összesítették, hogy mennyi ilyen jellegű találkozóra kerül sor. Ezekből az derült ki, hogy 2013-ban 55¬0 fogvatartott vett részt három vagy több alkalommal önkéntessel való találkozón. Ezek az interakciók fontos mozzanatoknak bizonyultak a fogvatartottak életében, kifejezetten pozitívan értékelték őket, különösen a börtönön belüli társas érintkezés egyéb formáival összehasonlításban. A börtön légkörét negatívan ítélik meg, elmondták, hogy kénytelenek “maszkot kell viselni”, nincs lehetőség önmaguk megmutatására. Ezzel szemben az önkéntesekkel való kapcsolatokra jellemző, hogy velük biztonságban érzik magukat, az önkéntesek megértőek, és az alapján értékelik őket, hogy kik is ők valójában. 

A fogvatartottak életvezetési tanácsadásban részesülnek, valamint lelki támogatást és praktikus segítséget kapnak. Tízes skálán átlagosan 8,6 ponttal értékelték a fogvatartottak az önkéntes segítővel való kapcsolatukat. A megkérdezettek 86 százaléka állította, hogy mindig, vagy az esetek többségében sikerül elérniük az önkéntessel közösen kitűzött célokat. A résztvevők túlnyomó többsége (90%) kiválónak vagy jónak, értékelte a találkozókat, és ajánlaná a vele foglalkozó önkéntest más fogvatartottaknak is.

A kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a résztvevők nagyra becsülik a találkozókat, melyek a szabadulás utáni időszakra is jótékony hatással vannak. Az önkéntesek emberséget és megértést visznek egy alapvetően elnyomó közegbe, és kormányzati szemszögből nézve hozzájárulnak egy emberséges büntetés-végrehajtási gyakorlat megvalósításához.

Forrás: Esther Kuis, Carmen Schuhmann & Anne Goossensen (2015). Onderzoek naar één-op-één bezoekgesprekken van vrijwilligers aan gedetineerden. Utrecht: Universiteit voor Humanistiek.

Címke:   önkéntesek kutatás hatékonyság Hollandia