1990: börtönzendülés Magyarországon

Szerző: HASZÁN, Fotó: MTI / Index

Link: http://index.hu/belfold/tegnapiujsag/2008/05/26/1990_majus_26_bortonzendules_magyarorszagon/

Dátum: 2008.05.26.
1990. május 26-án a miskolci börtönben 15 rab petíciót adott át a börtönparancsnoknak. Ebben a rendszerváltás miatt beígért amensztia teljes körűvé tételét követelték a frissen alakult kormánytól és az Országgyűléstől. Cserébe a kormány minden szabadon bocsátott elítélttől kérjen megjavulást ígérő írásos nyilatkozatot.

Madej Ferenc parancsnok vállalta, hogy továbbítja a petíciót, amit beolvastak a helyi rádióban is. Ám a börtönben mégis elpattant valami.

Szombaton este közel háromszázan "agresszív rombolásba kezdtek, törtek-zúztak, szidalmazták az őröket, abban a hiszemben, hogy az utcán rokonszenvtüntetés folyik mellettük". (Magyar Nemzet, 1990. május 29.)

Amikor a Népszabadság tudósítója két nappal később a börtönben járt, a parancsonkkal, Madej Ferenccel közösen rekonstruálta a történteket. Azt már egy ideje érezni lehetett, hogy pattanásig feszült a hangulat az intézetben, azon is majdnem összeverekedtek a rabok, hogy milyen formában adják elő a követeléseiket.

Este fél tízkor törni-zúzni kezdtek, felszaggatták a vasból készült WC-csészét, azzal akarták kitörni az ajtót. Az ágyvasakkal a rácsos ablakon át kitörték az üveget, és leverték az elé szerelt, a kilátást akadályozó lemezeket. Összesen háromszázan lázadtak fel. Több zárkában eltorlaszolták magukat a foglyok, az egyikben már a kitörés veszélye fenyegetett. Az őrök tűzoltótömlőből vízzel árasztották el őket, mert állítólag tartani lehetett attól, hogy felgyújtják magukat. Éjjel fél kettőre csendesült el a börtön.

Másnap reggel Kozma Pál, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának a helyettese tárgyalt a helyszínen a fellázadt rabokkal. Megígérte, hogy nem kezdeményeznek büntetőeljárást a lázadók ellen, ám az illetékesek javasolni fogják a kormánynak, hogy a zendülés résztvevői ne részesülhessenek általános kegyelemben. A kár 300 ezer forint volt, amit az elítélteknek kellett megtéríteni.

A nappal nyitott zárkákban levők közül azok, akiknek volt egy kis mozgásterük, nem vettek részt a zendülésben, csak azok, akik zsúfolt cellákban éltek, háromemeletes ágyak között, helyenként tíznél is többen.

Két nappal később is kísérteties volt a csend a börtönben. Madej Ferenc parancsnok szerint az elítéltek nagy része megbánta a zendülést, és változatlanul nagyon várják a kormány rendelkezését az amnesztiáról. A zendülést követően további petíciót is írtak, néhány éhségsztrájkot is kezdtek, de az csak az ebédidőig tartott.

Madej Ferenc arról is beszélt, hogy - bár nincs rá bizonyítékuk - elképzelhető, hogy összebeszéltek a szegedi, a balassagyarmati, a sopronkőhidai és a miskolci börtön lakói: ezeken a helyeken volt ugyanis azokban a napokban zendülés.

Balassagyarmaton egy nappal korábban a miskolcinál békésebb módszerrel próbálták elérni a börtönajtók kinyitását. A fegyház és börtön rabjait foglalkoztató cipőüzemben nyolc elítélt megtagadta a munkát, és egymás kezét fogva, élő láncot alkotva ülősztrájkba kezdett. A parancsnoknak is csak annyit mondtak, hogy az amnesztia ügyében demonstrálnak. A börtönőrök megbilincselték, és magánzárkába dugták őket. A többi rab emiatt elégedetlenkedni kezdett, ezért valamennyi elítéltet beparancsolták a zárkákba.

A demonstrálók 20 nap magánzárkát kaptak. Közülük négyen éhségsztrájkba kezdtek. Ezt pár napig tartották. A parancsnok szerint amit tettek, az nyílt ellenszegülés volt, ami súlyosan veszélyezteti a büntetés-végrehajtás rendjét, ezért - szemben például a kevésbé békés miskolciakkal - feljelentette őket.

Címke:   börtönzendülés rendszerváltás politika