Börtöntörténetek

Szerző: Turós Margaréta, Fotó: Rejtő Dávid / PR Herald

Link: http://www.prherald.hu/2015/08/bortontortenetek/

Dátum: 2015.08.07.
Fliegauf Gergely mosolygós, kedves, széphangú magas férfi. Ránézésre lehetne akár gazdasági szakember, vagy bankigazgató, még politikus is, de neki egészen más a hivatása: a Magyarországon dolgozó 45 börtönpszichológus egyike volt, jelenleg pedig elméleti börtönpszichológiával foglalkozik. Hat éves korában még csillagász szeretett volna lenni, hiszen azt mondja: „ami kint van, az bent is és a nagy sötét külső űrben mindig van egy csillanás valahonnan, akár a belsőnkben”. Édesapja tanácsára került a Rendőrtiszti Főiskolára, de ő már a tanulmányai közben is a börtönbe vágyott, ahol pszichológiával akart foglalkozni. Gergő Debrecenben végezte el a pszichológia szakot, majd a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságához került. Bejárta Európát és sok különféle külföldi fegyházat tanulmányozott. Amikor elhagyta a parancsnokságot, akadémikus környezetbe került, eközben az Európa Tanács Kínzás-elleni Bizottságának tagjaként a Magyar Köztársaságot képiselte a 2005-09 között szervezett négy országlátogatás (Bulgária, Bosznia és Hercegovina, Dánia, Ausztria) során. Tanítani kezdett a Rendőrtiszti Főiskolán, speciális kutatási területe: a börtönrajzok tanulmányozása, elemzése. Huszonnégy év után az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalának főosztályvezetője lett, a Nemzeti Megelőző Mechanizmus Főosztályát (OPCAT) irányítja, emberi jogok védelmével foglalkozik. A PR Herald szokásos pénteki „Médiaestéjén” megkértük Fliegauf Gergőt, hogy meséljen olyan élményekről és esetekről, amiket átélt, vagy befolyásolták a munkáját, s amelyek bárkit elgondolkodtatnak.

Fliegauf Gergely fogvatartottakkal való első élményei pozitívak voltak, bár még igen fiatal volt, de soha nem elégedett meg azzal, amit mondtak, vagy ahogyan magyarázták a dolgokat.
A kilencvenes évek legelején szemtanúja volt, amint egy elítéltet a lábánál fogva végighúztak a lépcsőn, kopogott a feje a betonon, de nem szólhatott közbe, hogy megkérdezze: miért teszik ezt?
Ez a sokkoló élmény hosszasan benne maradt.
Egy másik fogvatartottat arra kért, hogy rajzoljon egy fát. Az elítélt egy kicsi négyzetbe rajzolt kétlombú és háromgyökerű fát. Londiner volt az Astoriában és az anyját ölte meg.
– Németországban beszéltem egy fogvatartottal, aki 28 éve volt bent, és azt mondta, hogy ő már nem fizikailag távozik a börtönből, hanem szellemileg, a tudatát tágítja, először a cellán kívül, aztán a börtönön kívül ér a tudata, aztán akkora lett, mint a Nap és Jupiter közötti távolság.
Minden épeszű ember elkezd önmagával foglalkozni, ha nagyon hosszú ideig van bezárva.
Gondoljunk bele: amikor 28 évig meditál valaki, azt egy buddhista szerzetes is megirigyelhetné!
Ez az ember négy-öt évig lázadozott, hogy miért van börtönbe zárva, aztán atomizálta az életét, minden embert, akivel találkozott analizált és végül kognitív szinten annyira tisztába lett önmagával, ami pszichodrámán szinte hat év és ettől kezdve a tudata tényleg kitágult, el lehet hinni ezt neki, hogy sikerült. Ezt a társainak is mesélte egy pódiumon. Egyetemisták hallgatták, szenzációs pillanat volt.

– Milyen bűncselekményt követett el?
– Az akkori NDK-ból fegyveresen szökött és az NSZK-ba, és rendőrökre lőtt és meg is ölt belőlük párat. Németországban van egy érdekes jogintézmény: a „biztonsági őrizet”, ami azt jelent, hogy az életellenes bűnelkövetők, ha úgy ítéli a bíróság, hogy veszélyesek, preventív őrizet alatt állnak, nem kerülnek ki soha. Magyarország sokkal liberálisabb a szexuális bűnelkövetőkkel szemben, szexuális bűnelkövetéssel Németországban, ha például valaki szerelemféltésből megöli kedvesét, nem szabadul, huszonöt év fegyház vár rá és azután sem a szabadság. Németországban egy emberölésért húsz év jár, Magyarországon előfordul az is, hogy mindössze csak négy.

STEPHANIE PROCESS

Egy ex-katonatiszt túszul ejtett egy 13 éves lányt, többször megerőszakolta, 3 hétig volt a fogságában, elfogták a tisztet, bezárták a börtönbe. Végig tagadott, mert tudta, hogy mi vár rá, soha nem fogják kiengedni. Fölmászott a börtön tetejére és azzal fenyegetőzött, hogy leugrik úgy, hogy a kerítés felnyársalja. Egy egész estét alkudoztak, egy túsztárgyaló pszichológus felment a kosaras kocsival és a végén lehozta. Időközben a sértett lány visszavonta a vallomását, a bíróságnak pedig nem volt más bizonyítéka.
Stephanie attól félt, hogy az egykori tiszt a szabadulása után megpróbálja majd bosszúból megölni.
Gergő azért beszélt erről, hogy lássuk, hogy milyen mélységei vannak a börtönpszichológiának.

A FARÖNKÖS GYILKOS

2005 tájékán Dammstadtban, a Ruhr vidék legdélibb városában az autópálya felett egy gyalogos híd vezet át. A híd közelében egy hippikommuna volt, akik az eset idején egy tűzrakás mellett ücsörögtek és füves cigarettákat szívtak. A hídról valaki ledobott egy farönköt, ami berepült egy épp ott haladó autó szélvédőjén az anyósülésben ülő nő fejét péppé loccsantotta, az agyvelő és vér a két hátsó gyermekre fröcsent, a férfinak, aki a személygépkocsit vezette csak arra maradt ideje, hogy lekormányozzon a pályáról. A sajtó felkarolta az esetet, meggyanúsították a hippiket, akiket bevittek a rendőrségi fogdába, de nem tudtak semmit bebizonyítani. Kiment a televízió fényes nappal és a tv elé jött egy ember, aki beszélt, elmondta, hogy látta a hippiket, ők voltak. A rendőrök bekérték az összes anyagot, hazugságelemzők elemezték a videót és a hazugság elemző szerint az ember hazudott. Bevitték a rendőrségre, az ember megtört és beismerte, hogy ő volt. Ez az ember egy heroinista volt,úgy  járkált, mint egy zombi, elégedetlen volt az életével, szimbolikus agresszióként ledobta a farönköt. Ő egy kazah orosznémet volt.
A „Russlanddeutsch”-ok Katalin cárnő idején telepedtek le, az ő leszármazottainak Gerhard Fritz Kurt Schröder adott állampolgárságot. Sokan jöttek Oroszországból Kazahsztánba, már kazah állampolgárként érkeztek muszlimként és már elfelejtettek németül, csak oroszul tudnak beszélni. Ők nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, az „orosz-német bűnözés” kifejezés talán megállja a helyét, nem úgy, mint a „cigánybűnözés”, bár talán nem lehet összehasonlítani a két dolgot.
A „cigánybűnözés” paradigma azért helytelen, mert nem arról van szó, hogy a bőrszín alapján bűnöznek az emberek, hanem a szegény sor vagy elnyomottságuk miatt. A kazah vagy orosznémetek, úgy viselkednek, mint a bevándorlók, képtelenek bevenni a befogadó társadalom értékrendjét, a peremen maradnak. Magyarországon a cigányság nem a társadalom peremén van, hanem ott a hajléktalanok vagy a prostituáltak helyezkednek el.
Az „orosz-németek” viszont a társadalom peremére szorultak, és csak a drogozás marad, akár az arabok egy része Franciaországban, vagy a törökök Németországban.
A társadalom pereme a szegénység és bűnözés közötti határ.
Az embert nagyon kellett védeni, hogy a rabok meg ne öljék a bohumi börtönben, mert a család, aki utazott szintén kazah orosznémet volt, ez végzetes véletlen.
Ilyen a börtön, ilyen történetek derülnek ki, csak kevesen hallgatnak meg keveseket.
A magyar és német jog ugyanarra a porosz jogrendszeren épül, de a büntetési tételekben szakadék azért jelenik meg, mert a magyar jogban még szovjet tradíció is van.
Sokáig megmaradtak a magyar börtönvilágban a szovjet időszak öröksége is, ilyen volt például a „gyógyító-nevelő csoport”, döbbenetes, hogy ez a jogintézmény 26 évvel a rendszerváltás után is még működött, egészen 2014. december 31-ig.

Címke:   interjú tapasztalat szakember pszichológus