Az utcán sírtam az első börtönjóga óra után

Szerző: Bakonyi Panni / Fegyenc jóga projekt

Link: http://fegyencjoga.blog.hu/2015/08/13/az_utcan_sirtam_az_elso_bortonjoga_ora_utan

Dátum: 2015.08.13.
Szerda hajnali egykor beállítottam az ébresztőmet 5.50-re, reggel fél nyolc és nyolc között volt jelenésem a BV-ben.

Keveset aludtam, azt is forgolódva. Persze az 59-es villamos az orrom előtt ment el, de egy kicsit gonosz vigyorral nyugtáztam, hogy ha kések, nem akkora tragédia, megvárnak, hova is mennének...

A vonaton műzli és laktózmentes tejes kávé, robogunk, összemosódik a táj, ki-ki munkába, iskolába igyekszik, én meg... És rámtört a félelem, és az egész hirtelenjében nagyon rossz ötletnek tűnt.

Aztán azokra gondoltam akik támogatnak és mellettem állnak, és próbáltam megnyugodni. Leszállás, séta, majd feltornyosult előttem a börtön. Hatalmas falak, szögesdrót, ablak alig, megrémültem.

Odasétáltam az ajtó elé, se kilincs, se semmi, majd váratlanul megszólított egy hang, ki vagyok, mit akarok? Akkor vettem észre a hangszórót, mondtam a nevemet, és hogy jöttem jógát tanítani.

Nyílt az ajtó, szembetaláltam magam egy üvegfallal, ami tükröződött. Mögötte az őr, nem láttam az arcát, kérte tőlem a személyimet, persze a tárcámban eltűnt, szóval a szerencsekártyám, az összes pénzem, kisöccs fotóm, motivációs üzenetem, kávés kuponom a tálcában landolt, és már láttam, ahogy megszégyenülten ballagok vissza a vonat felé, mert elhagytam a személyimet és nem engednek be. Aztán meglett :) Kaptam kiskártyát, meg egy kulcsot egy icipici széfhez, amibe a nálam lévő összes drogot, gyógyszert, szúró, vágó és robbanóeszközt valamint lőfegyvert ki kellett pakolnom. Meg persze telót, adatrögzítő és adathordozó cuccokat. Mindent. Aztán át az üvegajtón, meg egy mágneskapun, reptéri ellenőrzés feeling, csak most nem nyaralni mész, hanem épp bezárnak. Táska check szintén.

És a következő ajtó mögött vártak rám az itteni koordinátoraim, kapcsolattartóim. Sok sok biztonsági ajtón át és néhány körleten keresztül jutottunk el az irodába, ami az egyik olyan folyosón van, ahol a fogvatartottak szabadon grasszálhatnak. Nagyon nem tudtam hogy viselkedjek, mik a szabályok, szóval miután leültünk hármasban kérdések tömkelegét zúdítottam rájuk.

Ahogy Panni elképzelte a csoportját és a valóság című fejezet következik:

Anno egy éve amikor elkezdtem szervezni a börtönjóga témát kértem, hogy max 15 fő legyen, könnyebb bűncselekmények elkövetői (csúnyán nézett a rendőrre, és nem büntit fizet inább leüli) jó magatartással és szabadulás előtt állva.

Ehhez képest kaptam 10 erőszakos bűncselekményért fegyházban ülő (legszigorúbb a fogház és a börtön feletti), nagybüntetés töltő (van, aki majd' 15 év múlva szabadul, és ki tudja mi óta ül már) fiatal férfit. Azaz csak kilencet, mert a 10. valamiért büntetést kapott, és nem jöhet. De majd csatlakozik. Na itt éreztem azt ismét, hogy oké, Panni, OLAJRA! És őszinte leszek, nem tudom miért nem léptem le, rettegtem. Ülünk az irodában, zavaromban és félelmemben butaságokat kérdezek, próbálok felkészülni, összerakni a fejemben 5 mondatot amit elmondok, esélytelen. Ránézek a listára, van rajta egy arab név is. Mondom, ne. Képtelen leszek kétnyelven tanítani ilyen körülmények között, ez túl sok, léptem. Megnyugtatnak, hogy magyar anyanyelvű. Ok, minusz egy stresszfaktor. Így már csak 999 cikázik a fejemben...

Zajongás a folyosón, átmozgatták a jógások egy részét, menjünk be a terembe. Találkozunk, köszönnek, vizslatnak, zavarban vagyok, majd semmibe se vesznek. A terem kb 25nm, dohos, poloskás is volt, tele székkel, egy csocsó és egy pingpong asztal, szőnyegek. Jelenléti ív, beszélgetnek, mintha ott se lennék. Lassan szállingóznak a többiek is, aláírás, mi lesz ez? Mi az a jóga, ne higyje azt senki, hogy tud bárki is újat mutatni nekik, ők aztán erősek mint a bivaly és ehhez hasonlók. Kértem, hogy pakoljunk el, felkapok két széket, és megkapom az első kedves gesztust, az egyikük kiveszi a kezemből őket, hogy ne én cipeljek, annyit nem ér a jóga, hogy megsérüljek. Az első kérdés pedig az, hogy vajon ő is ilyen mosolygós lesz-e, mint én vagyok jóga után? Mondtam, hogy igyekszem majd hogy így legyen.

Három szóban bemutatnak, addig körbenézek, kik is ezek a zsiványok. 20-40 év közöttiek. Fiatalok mind. Rövid haj, van aki kopasz. Tetoválások tömkelege. Rabruha, tyúklábmintás gatya és ing. Nagyrészük kigyúrt, izmos, nagyon jó kondiban lévő, ketten kicsit tunyábbak, de inkább átlagosnak mondanám őket. Van két szemlélődő, nem is ülnek szembe velem, hanem oldalt, közel az ajtóhoz, van pár nagydumás vagány, és néhány érdeklődő. Ahogy azt az amerikai filmekből ismerjük mind.

Én jövök, néznek mind. Extra zavarban vagyok, keresem a szemkontaktust. Bemutatkozom, elmondom, a sztorit, hogy hogyan is kerültem ide, honnan jött az ötlet. Nevetnek a véletleneken. Beszélek a gyerekkoromról, mozgásról, miket csináltam, és mi a célom ezzel a jógás mozgásos témával. Mesélek a jógáról, nevetünk a melegen, hogy Bikram megirigyelné. Kérem, hogy beszéljenek, sportmúltról, sérülésekről, tudják-e mi az a jóga. "az ahol labdán ülnek?" "ahol a lábukat meg a kezüket olyan hülyén összetekerik?" Mesélek arról, hogy edzettem sportolókat, crossfittereket, futókat, higgyék el, tudok olyan dolgokat adni nekik, ami elfáraszt, megizzaszt, és jó hatással lesz a testükre. Nem hiszik. Kóstolgatnak, szemtelenek. Van aki folyamatosan beleszól.

Magyarázok nekik, hogy az a célom, hogy tényleg úgy teljen ez a két óra, ahogy nekik a leghasznosabb. Ezért most igény és helyzetfelmérünk. hogy utána jobban személyre lehessen szabni. Páran kinevetnek. Őrök grasszálnak ki és be, nézik, mit csinálunk. Néhány rab is bekukucskál.

Átöltözik aki tud, néhányuknál van pokróc, törcsi meg víz szinte senkinél, nem kell az... Oké... Kb 10 perc után szól az egyikük, hogy akkor ő elmenne vízért meg törcsiért. És hozott párral többet, a többieknek is.

Kezdődik az óra, szokásos kezdés, Tadasana, csukott szemmel. Lélegezz, figyelj befele, hunyd be a szemed. Nem hunyták, néznek furcsán, nem értik. Nekem sem esik le miért nem csukják be a szemüket. Bizalom kontra börtön...

Haladunk lassan, kóstolgatnak, dumálnak, fegyelmezetlenkednek, próbálják csinálni a gyakorlatokat. Magyarázok, mutatom, javítgatok. Nem érek hozzájuk. Még korai lenne. Egy egy nehezebb gyakorlat után megizzadva kezdik elhinni és érezni, hogy ez jó, ez kemény lesz. Jól esik nekik a gerinc átmozgatása. A válluk kötött, nevetünk, hogy alig tudják összefonni a karjaikat.

Flow-ba kerülök. Tanítok. Nem rabokat, hanem embereket. Látom a testüket, hamar felmérem mi a helyzet, mi lesz nekik jó. Kísérletezem igazam van-e. Nézem a reakcióikat. Dícsérek, sokat. Bal oldalamon áll egy csöndes fiú. 30-35 körüli lehet. Tele tetovált, nagyon harmonikus testalkattal. Szó nélkül. Úszott, mondta még az elején csöndesen. Nagyon koncentrál és gyönyörűen csinálja a gyakorlatokat. Van testtudata. Nagyon megdícsérem. Csillog a szeme, próbál a légzésre is figyelni. A többieket is dícsérem. Nem értik. Teljesen elfelejtem, hogy hol vagyunk, csak tanítok, és talán egy picit ők is elfeledkeznek róla. Új impulzusok, új hangvétel, új élmények.


Címke:   jóga oktatás szabadidő börtöntapasztalat