A rabok irigyei

Szerző: Laczó Balázs / kisalfold.hu

Link: http://www.kisalfold.hu/jegyzet/a_rabok_irigyei/2082913/

Dátum: 2009.01.05.
Bújhatunk a közmorál, az erkölcsi túlerő közhelyei mögé, ez akkor is színtiszta, egyszerű gonoszság, kedves barátaim.

Új fegyelmezési eszközt talált ki a raboknak az igazságügyi és rendészeti minisztérium: akár naponta engedélyeznék a mobiltelefon használatát azoknak, akik nem követnek el fegyelemsértést. A tervezet szerint a készülékeket nem tarthatnák maguknál: azok letétben volnának és így talán szabálykövető viselkedésre ösztönöznék a fogvatartottat. Az ember persze először is felkapja a fejét: micsoda? Eddig úgy tudtuk, hogy ez a tabuk tabuja, mi lesz az előzeteseknél a nyomozati érdekkel, hogyan védik ki a szökések előkészítését? stb., stb. Ám nem kell nagyon belemélyedni a nyúlfarknyi hírbe, kitalálhatjuk, hogy szó sincs ilyen veszélyről: felteszem, hogy nem az előzetes letartóztatásban lévő rabokról van szó és a beszélgetéseket is ellenőrizné valaki, ha már egyszer letétbe helyezett - és nem farzsebbe mélyesztett - telefonokról szól a tervezet. Na, gondolhattam, hogy ez a hír kap majd apait-anyait az internetes hozzászólóktól, annak ellenére, hogy érzésem szerint aki szökési vagy más szándékkal akart telefonálni a rácsok mögül, az eddig is megtalálta a módját, meg persze vannak kifinomultabb eszközök is. Legenda például, hogy az ország egyik intézete mellett működik egy kocsma, az itt ücsörgők nem pusztán felordibálnak övéiknek, mint a győri rokonság, hanem kapatosan danolászva adják át információikat, mondjuk ekképpen: Aranyeső a szép kis házra, az Elemér már bevallotta... Kell ide mobiltelefon? - kérdem én. Casanovának sem volt. De a hozzászólások elszomorítottak. Az egyik országos, internetes újságban olvastam őket: a kérdés biztonsági kockázata fel sem merült. Egyetlen dolog miatt zavarta ez a látogatók kilencven százalékát, ők tudniillik nem örülnek, ha a fogvatartottnak jó: ők annak örülnek, ha a fogvatartottnak nem jó. Bújhatunk a közmorál, az erkölcsi túlerő közhelyei mögé, ez akkor is színtiszta, egyszerű gonoszság, kedves barátaim. Még csak arra a kézenfekvő okfejtésre sem vették a hozzászólók a fáradságot, hogy relációs jelet tegyenek mondjuk a balástyai rém és egy ittas vezető bűnei közé: aki börtönbe kerül, annak ma irigylésre méltó élete van, tehát az menjen inkább a kőfejtőbe, éljen száraz kenyéren - idézek egyébként -, rakják patkányok közé, ja és persze állítsuk vissza, állítsuk vissza és állítsuk vissza a halálbüntetést.

Én viszont telitalálatnak tartom az ötletet, mert fel sem merül bennem, hogy a telefon tilalmának bármiféle visszatartó ereje volna idekint. Sőt, ha rajtam múlik, akkor a fogvatartotthoz beengedik a házastársukat - akár több nyugat-európai országban -, mert talán jobb, ha vele létesítenek fizikai kapcsolatot, mint egymással. Ha rajtam múlik, mindent megtesz a végrehajtás azért, hogy ne elhülyült, vesztenivaló és kapcsolat nélkül tengődő emberek jöjjenek ki a rács mögül, akik végképp közömbösek a szociális normák iránt, s immunisak mindenféle szankcióra. Ha rajtam múlik, akkor a jó magaviseletű rab belemondhatja esténként a telefonba, hogy szia, kicsim, itt apa beszél... És még így is, aki ezt tényleg irigylésre méltó életnek tekinti, az egyszerűen megőrült.

Címke:   mobiltelefon kapcsolattartás társadalom vélemény