Panni és a fegyencek, második felvonás: Valahol, talán mindannyian rabok vagyunk

Szerző: Bakonyi Panni / Fegyenc jóga projekt

Link: http://fegyencjoga.blog.hu/

Dátum: 2015.09.01.
Rengeteg poszt megszületett a fejemben az elmúlt két hétben, vitriolos megjegyzések a piszkálódókra, kreatív visszaszurkálások, és hálakifejezés a támogatásokért. Intenzív két hét volt. Tegnap aztán megint tanítottam, és ez persze mindent felülírt, és most nem fogok visszapiszkálódni meg érveket felsorolni, semmi ilyesmit. Elmesélem mi volt, jó? És majd le fogom írni azt is, ami az előtte lévő hetekben történt, mert elég érdekes és tanulságos, de ez az egész most annyira bennem van és elmos minden mást, hogy nincs értelme nem ezzel foglalkozni.

Szóval voltam bent egy megbeszélésen a bv-ben a parancsnok úrral az első alkalom után, szuper fontos szerintem a feedback, és hogy a vezetőséggel összehangoltan történjen minden, nem pedig egy gerillaakció keretében pár jógaóra ami felépít nekem egy hírnevet és ennyi. Mert nagyon nem erről van szó. Szóval a parancsnok úr megkért, hogy most majd ne sírjak, inkább nevessek, mert csodajó ami történik. Az utcán nem sírtam most. Ezzel lelőttem a poént? Sorry…

Hol is kezdjem… Talán ott, hogy némi változás van. Csodaszép felújított tornatermet kaptunk a jógára. Nagy ablakok, látszik a kék ég, és süt be a nap! Jár a levegő, a falak világosak, ha nem látnám a rácsok padlóra és falra vetülő árnyékait nem is tudnám hol vagyok. Már csak a min jógázzunk kérdést kellett megoldani, és úgy gondoltam, vissza a gyökerekhez, ahhoz fordulok segítségért, akinek alapjaiban ezt az egész utat köszönhetem. Egy jógamatrac 8-10.000 Forint, és bár valóban fontos számomra ez a projekt, és hosszú távban gondolkodom, 10x ennyi pénzt nem áll módomban rászánni.

Sok évvel ezelőtt, amikor a karácsonyi bejgliháj megelőzése céljából betévedtem életem első jógaórájára, valami csoda történt. Életemben először (!!!) csönd volt a fejemben. Ezt amúgy fel sem fogtam akkor, mert szenvedtem mint a fene, kijöttem a 90 perc után, és csak nem értettem, hogy mi vaaaan?!?! Valami fura.. De mi? Jaaaa… hogy végre nem pörögtél semmin? Hogy végre magadra figyeltél? Ahha… Itt kezdődött a szerelem. Mindez a Hattyú Házban lévő bikram jóga stúdióban történt, (http://www.bikramyoga.hu) ahol is André Zsuzsi, a stúdió vezetője az első napokban adott nekem egy életre szóló jótanácsot: “Dobd ki a mérleget és a görbe tükröket, és kezdj el magadra figyelni.” Elkezdtem. Ezért tarthatok ott most, ahol tartok. Köszönöm.

Tudtam, hogyha valahol, itt biztosan támogatásra lelek a fegyenc jóga projekt kapcsán is. A stúdióban évről évre felhalmozódnak alig használt matracok - tudjátok, a tipikus hirtelen felindulásból elkövetett életmódváltók jellemzője, a megveszem a legdrágább sportcuccot, felszerelést, mert azzal is mutatom, mennyire komolyan gondolom, majd… hát igen, a matracok ott kallódnak és foglalják a helyet. És kaptam egy naaaagy ikeás szatyornyi, pontosan 11 matracot. Így ajándékkal mehettem már a rabokhoz, ami lássuk be nem egy rossz belépő… (esküszöm még arra is gondoltam sütök sütit, vagy valami, amolyan “szeressetek léccciiii” módon, ami nyilván tök botorság...  De imádok sütni. Ez más téma.)

Szóval az ezerkilónyi matraccal nekivágni a vonatozásnak annyira nem tűnt vonzó opciónak, így meggyőztem az öcsémet, hogy vigyen el kocsival, ultimate érv volt a projekt mellett, hogy nem kell annál jobb reggeli program, mint élőben végignézni az idegosszeomlásomat az izgulástól. Mert izgultam basszus, mit izgultam rettegtem megint! Hogy miért? Mert csak. Deee nem kell, nincs is rá indokod satöbbi, ne legyél gyáva, ne rinyáljál - kaptam a jobbnál jobb tanácsokat, de csak az forrongott bennem, hogy oké, értem én, hogy bátorítotok, de igenis, hadd’ féljek és izguljak még jóó?

Az órára már egy fokkal kötöttebb tervvel készültem, mint az elsőre, meg a relaxot is megírtam, ami végülis elég kudarc volt, de erről később. Shit happens…

Szóval a már ismerős ajtón be, mosoly, jöttem, igen, igen jógáztatni… Két százados-ezredes-istentudja hányados is várakozott a belépésre, meg egy civil srác. Mondták beállnak ők is az órára, kell a stresszoldás. Welcome, fél óra múlva kezdünk. Erre az egyikük, óóó, ő már fél óra múlva sörözni fog. Végülis az is egy jó stresszoldás. Erre a válasz: Hát, a feleségem általában csak egyre idegesebb ha én sörözök :))) True…

Szóval megint a mindent leadok, teló kikapcs etc, kiskulcs, széf, mágneskapu, a jógamatracok meg egyenként az átvilágítós cuccba, az itteni kapcsolattartóm örömmel üdvözöl, az ott dolgozók pedig segítettek felcipelni az ezerkiló jógamatracot. 

A fogvatartottak már vártak a tornaterem előtt, colgate-mosoly ismét, én megint extra zavarban, nem mutatom-nem mutatom, nyugiiii Panni, easy.

Címke:   jóga oktatás szabadidő reintegráció