Döbbenetes állapotok a tököli rabkórházban

Szerző: Farkas Melinda, Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet

Link: http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/dobbenetes-allapotok-a-tokoli-rabkorhazban-1304357

Dátum: 2015.09.15.
Túlzsúfolt kórtermek, kiégett, fáradt személyzet, állandósult szakemberhiány, lesújtó higiénés körülmények – ez jellemzi a tököli rabkórházat az ombudsman által nyilvánosságra hozott friss OPCAT-jelentés szerint. A dokumentumból kiderül: a matracok szakadtak és ragadnak a kosztól, az ágydeszkák töröttek, a pokrócok lyukasak, a szülészeten kannából kell leöblíteni a WC-t, a frissen szült anyák maguk mosnak kézzel a csecsemőkre. A betegek vérnyomását, súlyát nem ellenőrzik rendszeresen, a cukorbetegek étrendje sem diétás. A legenyhébb büntetésűeket is egész nap bezárva tartják. Az ombudsman felkérte a kormányt, hogy biztosítsa a Büntetés-végrehajtás Központi Kórháza felújításának és bővítésének pénzügyi feltételeit.

Székely László ombudsman OPCAT-eljárás keretében vizsgálta meg a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházát, amelynek lényege, hogy olyan intézeteket ellenőriznek, ahol az ellátottak bizonyos fokig korlátozva vannak személyes szabadságukban. Az OPCAT-vizsgálatokat egy ENSZ-egyezmény alapján idén január 1-je óta végzik Magyarországon, ez a hatodik jelentés, amely eddig nyilvánosságra került. A tököli rabkórházban még tavasszal tartott ellenőrzést az ombudsman, ám a jelentést csak most hozták nyilvánosságra. A betegek szerint a kórtermekben „borzalmas állapotok uralkodnak”. Egyikük szemléletesen így magyarázta: – Ez nem kórház, a disznókat nem tartanák így. Higiéniáról nem beszélek, egy gazdasági épület különb a civil életben, mint itt egy kórterem.

Székely László jelentésében leszögezte: bár a kórház bővítését, illetve korszerűsítését egy korábbi kormányhatározat már a 2005. és a 2006. évekre előirányozta, a gyakorlatban az eltelt években nem sok minden történt. Egyedül a hőközpontot újították fel 2013-ban, a tervezett munkálatok többsége azonban elmaradt, és a karbantartás is csak a napi működést akadályozó hibák elhárítására szorítkozott. A kórház épületei, kórtermei és azok berendezése a látogatáskor is erősen elhasználódott állapotban voltak, túlnyomó többségük sürgős felújításra vagy cserére szorul.

A főépület általános állapota a balesetveszélyes kategóriához közelít. A nyílászárók porladnak, a járólapok, fali csempék hiányosak, így megfelelő tisztításuk sem lehetséges. A látogatáskor az ágyak, a vizesblokkok és a nyílászárók mind a női, mind a férfi kórtermekben igen rossz állapotban voltak. Az ablakok festékhiányosak, rosszul záródnak, huzatosak. Néhol az ágymatracok huzata ragacsos volt a kosztól, a takarók szövetét száraz kenyérdarabok szennyezték, az ágynemű szakadt, a pokrócok, paplanok foszlottak voltak. Néhány kórteremben még világítás sem volt. A betegek számára rendszeresített ülőkékről lekopott a festék, ami a fertőtlenítésüket is ellehetetleníti. A betegek a kézzel kimosott, vizes ruházatukat az ágyak szélére, vagy az ablakpárkányokra teregetve kénytelenek szárítani, ami a kórtermek levegőjét fülledté és párássá tette.

Kézzel mosnak magukra

A főépület földszintjén található közös vizesblokk, a férfikórtermekhez tartozó mosdók, illemhelyek, csaptelepek és fűtőtestek állapota még az alapvető higiénés elvárásoknak sem tesz eleget. A harmadik emeleti közös fürdő és illemhely felújítása ugyan megtörtént, de az alacsony víznyomás akadályozza a rendeltetésszerű használatát. Ezen a szinten csak úgy lehet vízhez jutni, ha az épületben mindenhol elzárják a csapokat. Szinte az összes beteg panaszkodott, hogy meleg víz hiányában nem tudnak megfelelően fürdeni, hajat mosni és mosakodni sem, ami a műtéti beavatkozásokat megelőzően, illetve azokat követően különösen fontos lenne.

Ezen a szinten van a szülészet is, ahol külön melegvíz-tárolót, az újszülöttek számára átfolyó rendszerű vízmelegítőt szereltek fel, de az alacsony víznyomás miatt ezek működése is akadozik. Ez nem csak tisztálkodást, de az illemhelyek használatát is megnehezíti. A harmadik emeleten, de gyakran az alsóbb szinteken lévő illemhelyeket is kannában összegyűjtött vízzel kénytelenek leönteni a betegek. A kismamakórteremhez tartozó fürdő és WC is rendkívül elhanyagolt állapotú. Az anyák – mosógép hiányában – nemcsak a saját, hanem az újszülöttek ruháit is lavórban, kézzel kénytelenek kimosni.

Az ombudsman rámutatott: a kórtermek egy részében nincs asztal, a betegek csak az ágyakon ülve tudnak étkezni. A bútorzat állapota és különösen a betegek ruházatának tisztán tartásához szükséges feltételek hiánya veszélyezteti a testi és lelki egészséghez fűződő alapjog érvényesülését. Székely László hangsúlyozta azt is, hogy a kórtermek egy részében az egy személyre jutó mozgástér még a zárkákra irányadó minimális szintet sem éri el. Az is alkotmányosan visszás, hogy a kórház főépületének emeleti részein a betegek egyes napszakokban nem jutnak vezetékes ivóvízhez, nem tudnak fürdeni, és az illemhelyeket sem tudják megfelelően használni. Székely leszögezte: a kórtermek állapota, berendezése, a higiénés körülmények, különösen a betegek tisztálkodási lehetőségei a többi kórház számára előírt színvonalat meg sem közelítik, ami visszásságot okoz, éppen ezért az intézmény felújítása mára halaszthatatlanná vált.

A betegek közül többen sérelmezték, hogy a kórtermek ajtaja éjjel-nappal zárva van. Ez leginkább a legenyhébb bűncselekményeket elkövető, fogházban letöltendő szabadságvesztésre ítélt betegekre nézve hátrányos, a büntetés-végrehajtási intézetekben ugyanis az ő esetükben a zárkákat nappal nyitva hagyják, vagyis ők a kórházi tartózkodásuk idején a bíróság által meghatározott fokozatnál szigorúbb mozgáskorlátozást kénytelenek elviselni, ami alkotmányosan visszás. A dohányzásra vonatkozó szabályok is problémásak, ugyanis a dohányzó betegek csak naponta kétszer mehetnek ki cigarettázni a sétálóudvarra. Mivel ezt az erős dohányosok keveslik, többen közülük cigarettát csempésznek a kórtermekbe, és ott dohányoznak, vagyis a kórház nem képes betartatni a kórtermekben a nemdohányzók védelmére vonatkozó előírásokat.

Hiányoznak az orvosok


A jelentés szerint a betegek beszámolói alapján úgy tűnik, hogy a kórházban lázat, testsúlyt, vérnyomást néha hetekig nem mérnek, még a hipertóniásoknak sem. Egy diabéteszes beteg reggelente maga mérte a vércukorszintjét, és az inzulininjekcióját is magának adta be. Ennek fő oka a szakemberhiány, számos orvosszakma képviselői ugyanis csak alkalmilag, konzíliumba jönnek Tökölre. Döbbenetes, hogy a kórház – jelentkező hiányában – évek óta nem tud traumatológust alkalmazni, ezért a sebészeti osztályon kizárólag hasi beavatkozásokat végeznek. A szakemberhiány miatt még az egyszerűbb töréseket, zúzódásokat is külső egészségügyi intézményekben kell ellátni, ami óriási terhet ró a büntetés-végrehajtás költségvetésére. Székely László szerint a betegek szakszerű ellátása lényegesen költséghatékonyabb lenne, ha a kórház megfelelő képzettségű szakemberekkel rendelkezne.

Az ombudsman leszögezte azt is, a műtők felszereltsége, színvonala és higiénéje egy átlagos kórházéval azonos, a diagnózis felállítása és a terápia azonban a kívánatosnál lényegesen lassabban történik. Az egyik tumoros beteg például csak két hónappal a kórisme felállítása után kapta meg az első kemoterápiás kezelést. Székely szerint a betegek szakszerű ellátása lényegesen költséghatékonyabb lenne, ha a kórház megfelelő képzettségű szakemberekkel rendelkezne.

A látogatáskor az egyik legdöbbenetesebb hiányosság az volt, hogy a kerekes székek gumiabroncsaiban nem volt levegő, ami ellehetetleníti az ezekkel való közlekedést. A betegek a leeresztett gumiabroncsokkal a kórtermek, illetve a kezelőhelyiségek bejáratánál lévő küszöbökön segítség nélkül képtelenek átjutni, a sétaudvart még csak megközelíteni sem tudják.

A betegek étrendje sem minden esetben követi az egészségi állapotuknak megfelelő diétát, a cukorbetegek számára például hetente többször nagy adag tésztaételt osztanak. A kórházban vegetáriánus, továbbá zsírszegény étrend is létezik, azonban a fogvatartottak beszámolói szerint ezek a gyakorlatban a normál étrendtől nem nagyon különböznek, és végtelenül rossz a minőségük.

A betegeknek szinte semmi szórakozási lehetőségük sincs, erről azonban – legalábbis részben – ők maguk is tehetnek, ugyanis megrongálják a televíziókat és széttépik a könyveket. Bár a kórház tavaly pályázati pénzből nyolc darab televíziót nyert, az ombudsman csapata a kórtermekben csak üres könyvespolcokat és csupasz tévéállványokat látott. A személyzet elmondása szerint a könyvek és a tévék elzárására azért került sor, mert a betegek kitépkedik a könyvtári könyvek lapjait, és azokat is cigaretta készítéséhez használják fel, a televízióknak pedig a vezetékeit rongálják meg.

A betegek az üres könyvespolcokat és tévéállványokat edzésre, „húzódzkodásra” használják. Az ombudsman ennek kapcsán leszögezte: a kórházban sem a szabadidő eltöltésére szolgáló közösségi helyiség, sem szabadtéri sportpálya nincsen, igaz, az intézmény a betegek sport-, kulturális, vagy egyéb szabadidős tevékenységének biztosítására már évek óta nem rendelkezik költségvetési forrással. A betegek egy része kártyázással, mások ablakon keresztüli udvarlással töltik a szabadidejük jó részét.

A kapcsolattartás kapcsán az ombudsman megjegyezte: a betegek korlátlan számú levelet válthatnak, továbbá havonta két csomagot is kaphatnak, telefonhívást azonban egyáltalán nem fogadhatnak. Azok, akiknek van rá pénzük, előzetes írásbeli bejelentés alapján hetente egyszer, tíz percre felhívhatják hozzátartozójukat, de ezt csak a BVfon Kft. készülékein tehetik meg, amelynek percdíja több mint 100 forint. Székely szerint a rendkívül magas tarifa miatt az elítéltek a kapcsolattartásnak ezt a módját csak korlátozottan, esetenként egyáltalán nem képesek igénybe venni, és ez veszélyezteti a kapcsolattartáshoz való jog érvényesülését.

Címke:   Tököl börtönkórház ombudsman OPCAT