110 éve tartották a VI. Nemzetközi Börtönügyi Kongresszust Budapesten

Szerző: Vasárnapi Újság / ÖBE

Link: http://epa.oszk.hu/00000/00030/02749/pdf/VU_EPA00030_1905_36.pdf

Dátum: 2015.09.27.
1905 szeptemberében Budapest adott otthont a VI. Nemzetközi Börtönügyi Kongresszusnak, mely a hazai börtönügyi szakma egyik kiemelkedő pillanata volt. A kongresszusról a Vasárnapi Újság részletesen tudósított, írásait sok fotóval kiegészítve tette izgalmassá a laikus olvasó számára is.  

"A NEMZETKÖZI BÖRTÖNÜGYI KONGRESSZUS.

TANÁCSKOZÁSSÁ gyűltek össze Budapesten a börtönügy mindenféle nemzetekből való tudós szakemberei. Ezúttal a hetedik évi kongresszusukat tartják, s a tárgy, melylyel foglalkoznak, annyira fontos, a külföldről idesereglett tudósok közt oly kitűnőségei vannak a tudománynak, hogy jelentős mívelődési eseménynek kell tekinteni gyülekezetüket. A mai társadalom egyik legégetőbb kérdése a börtönügy s mindaz, a mi vele kapcsolatban áll s a róla folyó tanácskozások, ha első sorban a szakemberek figyelmére számítanak is, megérdemlik minden mívelt ember érdeklődését.

      Az újabb kor büntető igazságszolgáltatása legalább eszmeileg nem a bűn megtorlására, hanem az emberi társadalom védelmére és a bűnös megjavítására törekszik. Ehez képest igyekszik rendezni a büntetés végrehajtásának legáltalánosabb eszközét, a börtönt, vagy jogász nyelven szólva: a letartóztatási intézetet. Az, a kit az ítélet megfoszt, szabadságától, nincs kiközösítve az állami oltalomból. Sőt mondhatjuk, fokozott éberség irányul feléje.

      Az, a kit az itélet megfoszt, szabadságától, nincs kiközösítve az állami oltalomból. Sőt mondhatjuk, fokozott éberség irányul feléje. Az államhatalom a felvilágosultság eszközeivel igyekszik erkölcsi kórosságát gyógyítani, s gyakorlatilag is oly irányba terelni, hogy megszabadulván a rabságból, kenyérkereseti eszközök birtokában legyen.

      Az elitélt fegyencz, akár javító-intézetbe internált fiatalkori bűnös, akár megrögzött gonosztevő, kell, hogy dolgozzék és ipari mesterséget tanuljon.

      Ez a vezérlő gondolata az újabb kor börtönügyének, melynek mívelői között ott találjuk a kor legkiválóbb elméit. Maga a börtön megszabadult minden borzalmas mellékízétől, s ha berendezésének akár építészeti, akár egészségügyi részét tekintjük, nem egyéb, mint óriási kórház, a melyben közveszélyes erkölcsi betegeket kezelnek.

      Ez a modern börtönügynek elméleti része. Emberileg és társadalmilag sokkal fontosabb, hogy a tapasztalás mit jelent az eredmény tekintetében?

      Erre a kérdésre nem sok vigasztalót hallunk a hivatásos szakférfiaktól. A bűnügyi szocziologia egyik legalaposabb mivelője, az angol Ellis Havelock, lemondó hangon jelenti ki «Bűnös és bűn» czímű munkájában, hogy a fegyházakból jóformán csak azok térnek vissza megjavulva, kik erkölcsileg épek voltak, mikor oda kerültek.

      Hogyan, ép erkölcs a fegyházban? – kérdezi csodálkozva az avatatlan. A tapasztalt bűnügyi szakember így válaszol a kérdésre:
- Az emberi élet viharos alakulatai gyakran sodornak nemes, fenkölt lelkű embereket olyan cselekedetekbe, a melyeket a törvény büntetőjogilag üldözendőknek rendel. A tudomány ezeket az embereket a szenvedély bűnöseinek nevezi. Ez alatt az elnevezés alatt azokat kell értenünk, kiket heves, lobbanékony véralkatuk képtelenné tesz a hűvös mérlegelésre, cselekedeteik megfontolására. Ha ezeknek lelkéből valami brutális méltatlanság vagy igaztalanság szenvedélyt csihol ki, azonnal kész a büntetőtörvénybe ütköző cselekedet.

      Dosztojevszki, ki a világirodalom össszes irói közül legközelebb tudott férkőzni a bűnös ember lelkéhez, a «Halottasház emlékiratai»-ban egész sereg elítéltet állít elénk, kik erkölcsileg kifogástalanok, kik nyugodt, harmonikus lélekkel élnek meglánczolva, megbélyegezve a katorga rettenetes légkörében.

      Fájdalom, ez a kisebb, az elenyészőleg csekélyebb része az elitélt bűnösök nagy tömegének. Minderről sok szó esett, sok értékes vita folyt az előző hat börtönügyi kongresszuson, mely állandóan négy szakosztályban tanácskozik.

A szakosztályok beosztása a következő:
I. Büntetőjogi törvényhozás.
II. Börtönügyi intézmények.
III. A bűnt megelőző intézmények.
IV. A fiatalkorú bűntettesekre vonatkozó intézmények.

      Látható ebből a beosztásból, hogy nem csupán a börtönügy az, mely a nemzetközi börtönügyi kongresszus tagjait foglalkoztatja. Érdekesnek találjuk felemlíteni, hogy az eddigi hat kongresszust a következő városokban tartották: London, Stockholm, Róma, Szentpétervár, Paris, Brüsszel. A hetedik az idei, s szeptember 3-ától 10-ikéig tart Budapesten.

      A kongresszus tisztikarát a következőkép szervezték: József főherczeg mint védnök, az igazságügyminiszter mint tiszteletbeli elnök, egy elnök, ki rendszerint azonos a nemzetközi börtönügyi bizottság elnökével (most Rickl Gyula miniszteri tanácsos), a hivatalos kiküldöttekből választandó 8 - 10 alelnök, egy főtitkár, kinek tisztét rendszerint a nemzetközi börtönügyi bizottság főtitkára, Guillaume dr. a svájczi statisztikai hivatal igazgatója tölti be, három helyettes főtitkár és három titkár."

      Nemzetközi börtönügyi kongresszus Budapest 1905 szeptember

Címke:   börtönügyi kongresszus nemzetközi múlt