Ilyen a börtönélet Nyíregyházán - kattant a zár a riporterünk mögött

Szerző: Fotó: Retro Rádió, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Sajtószolgálat

Link: http://megyehirek.hu/cikk.php?id=72373

Dátum: 2015.09.28.
Közel kétszázan raboskodnak a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, a nyíregyházi börtönben. Ebben a zárt világban vannak, akik csak 1-2 napot töltenek el, mások évekig lakják zárkájukat.

Kattant a zár a Megyei Sajtószolgálat riportere mögött is, aki nemrég Drotrár Zsolt, bv. ezredes, börtönparancsnok segítségével betekintést nyerhetett a fogvatartottak mindennapjaiba.

Már a bejártnál találkoztam egy férfival, aki egy utazótáskát tartott a kezében. Mint megtudtam, nem nyaralni készült, legalábbis nem olyan értelemben: azért érkezett, hogy letöltse ötnapos büntetését. „Biciklin ültem és lebuktam a szondázásnál” - mesélte.

A beléptetőrendszeren túl hosszú folyosók nyíltak meg előttünk, amelyek szinte ugyanolyanok voltak, mint bármelyik közintézmény közlekedői. Egy különbség volt csupán: az egyes szakaszokat rácsos kapuk választották el.

„Nem derül ki mit tettem, nem tudják rám bizonyítani - ebben bíznak az elkövetők, azonban a jogerős ítéletet után már nincs visszaút: megkezdődik a visszaszámlálás” - kezdte idegenvezetését a börtönparancsnok.

Elsőként a körletet látogattuk meg: kis zárkák és emeletes ágyak fogadtak minket, a rabokat viszont nem igazán láthattuk, hiszen a legtöbbjük dolgozott, vagy éppen valamilyen foglalkozáson - például kompetenciafejlesztésen, vagy konfliktuskezelő tréningen - vett részt.

„Egy szigorú kollégium és a mindennapi élet keveredése ez a hely”- fogalmazott nyíltan Drotár Zsolt.

A fogvatartottak korán kelnek, majd a konyhán, a varrodában, vagy a műhelyben dolgoznak. Mindezekért cserébe olykor intézményen kívül is fogadhatják a családjukat, vagy részt vehetnek képzéseken, amelyek később a társadalomba való visszailleszkedésüket segíthetik. Munkájukért minimális munkabért is kapnak: a legtöbben ebből támogatják rokonaikat.

„A szabad életre való felkészítés sokrétű: elengedhetetlen a biztos családi háttér és egy olyan munkahely, ahol előítéletek nélkül kezelik az egykori fogvatartottunkat” - emelte ki a börtönparancsnok, miközben a folyosókon sétáltunk.

A börtön falain belül már jártak korábban iskolások, civil szervezetek és külföldi delegációk is. A gyerekek – filmbéli történések alapján – legtöbbször a szökésekről és a verekedésekről kérdezősködnek. Mint megtudtuk, nem jellemző az ilyesmi a nyíregyházi börtönben. „A rabok tisztában vannak azzal, hogy például egy szökési kísérlet meghosszabbítaná a büntetésüket és ezt mindenki komolyan veszi: igyekeznek példásan viselkedni” - nyilatkozta Drotár Zsolt.

Körülbelül 2 órát töltöttünk az intézményben. A szabadságot jelentő utolsó kapu kinyitása érdekes módon valóban felszabadító volt. „Viszontlátásra” - hangzott el Drotár Zsolt szájából a köszönés, mire mindketten kicsit elmosolyodtunk.


Címke:   Nyíregyháza börtönlátogatás nyilvánosság