Elhanyagolt vagy megromlott erkölcseik megjavításáért…

Szerző: Papp Attila / Kanizsa Hetilap

Link: http://www.kanizsaujsag.hu/hirek/27387/elhanyagolt-vagy-megromlott-erkolcseik-megjavitasaert#8230;/

Dátum: 2015.10.04.
Este hat óra is elmúlt már, de a budai, Szőlő utcai panelházak ölelésében megbúvó Budapesti Javítóintézet portáján még mindig rekkenő az augusztusi hőség. A háttérben a „szigetlakók” készülnek a soron következő koncertre a Duna partján. Csikordulva nyílik, majd csukódik a hatalmas vaskapu a rabszállító mögött, izgatottan várom, hogy beérjen a belső udvarra, mert Zalából jött: egy Kanizsa környéki gyereket hoznak a zalaegerszegi börtön fegyőrei.

Feszülten lapozom át még egyszer a jegyzeteimet, idegesen ismételgetem a szabályokat: személyazonosságot megállapítani, majd leellenőrizni az eredeti bírói utasítást és az ügyészi rendelvényt, mert anélkül nem fogadhatom be az előzetes letartóztatott fiatalkorút a javítóintézetbe Rádöbbenek, hogy az elmúlt hetek debreceni gyakorlása után, most már élesben megy a dolog: „eseti mentorom” felügyelete mellett, tényleg nekem kell befogadnom egy kamaszt a javítóintézetbe. Mészárosné Nagy Angéla otthonvezető mosolyogva figyel. „Csak nyugodtan, menni fog” – mondja, miközben a fegyőrök bevezetik az épületbe a gyereket. Legalább annyira meg van ijedve, mint én. Átvillan az agyamon, most mit érezhet? Persze: „aki szereti az esőt, szeresse a sarat is”, de aztán rögtön eszembe jut az is, hogy én sem voltam egy jó gyerek. Két évtizeddel ezelőtt gyakran riogattak azzal: „ne balhézz, mert a Szőlőbe kerülsz!”. Húsz év múltán, most tényleg itt vagyok… Átveszem a fiatalt a fegyőröktől, majd ellenőrzöm a papírokat: bírói utasítás, ügyészi rendelvény, végzés, minden megvan „eredetben”, az „előzetes” ide szól, személyazonosság stimmel, oké, befogadhatom. Bevitetem a befogadó-helyiségbe, levetetem róla a bilincset, közlöm vele, hol van, meddig kell itt maradnia, milyen szabályokat kell betartania. Az orvos megvizsgálja, lefürdetik, enni kap, majd a rendészek a befogadó körletre kísérik. Tizenhat éves kora ellenére csak 5 osztályt járt ki, és vagyon elleni bűncselekményekért került előzetesbe: sorozatbetörő. Nézem az eljáró bíró nevét, ismerem, profi ítész, jól döntött. Mert egyet nagyon megtanított nekem Magyari László igazgató, a Debreceni Javítóintézet vezetője. „Sose feledd Attila,” – hívta fel a figyelmemet – „az intézet nem büntetés végrehajtására rendelt hely és az ifjak nem bűnhődés miatt, hanem elhanyagolt vagy megromlott erkölcseik megjavítása és fejlesztése végett vannak a nevelésünkre, gondozásunkra, felügyeletünkre és őrizetünkre bízva.”

Bizony, ezért a gyerekeket nem is foglyokként, hanem növendékekként kezeljük: így lettem én is növendékügyi előadó. Szóval sikerrel vizsgáztam az éles helyzetben, de kíváncsi voltam, hogy a többi „betanulós”, kanizsai kollégám hogyan élte meg a mentorállással telt heteket, hónapokat. Mert a Nagykanizsai Javítóintézet teljes gárdája – rendésztől kezdve, gyermekfelügyelőn át a nevelőtanárig – mozgalmas nyáron van túl. Váltásban, szinte folyamatosan jártuk Debrecent, Aszódot, Rákospalotát és a Szőlő utcát: figyeltünk, tanultunk a profiktól, attól a néhány tucat szakembertől, akik ma Magyarországon azt mondhatják: javítóintézetben dolgozom…

Címke:   javítóintézet növendékek szakemberek életutak