Kritikai kérdések a helyreállító igazságszolgáltatásban - Recenzió a Critical Issues in Restorative Justice c. műről

Szerző: dr. Máthé Magdolna, dr. Törzs Edit, dr. Schweinghardt Zsanett / Jogi Fórum

Link: http://www.jogiforum.hu/hirek/34578

Dátum: 2015.10.13.
A magyar büntető igazságszolgáltatás számára jelentős változást hozott a 2009. év. A Marian Cozma ügy kapcsán a jogalkotó a punitív szemlélet mellett tette le a voksát, ebben a szellemben új BTK, szabálysértési törvény készült és készül az Új Be. Aktuális most a helyreállító gondolatok felelevenítése és annak átgondolása, hogy vajon a tiszta punitív modell alkalmas-e a büntetési célok elérésére, a büntetéssel kapcsolatos társadalmii igények kielégítésére. A mű a Howard Zehr által szerkesztett Critical Issues in Restorative Justice című munkájának recenziója. A társszerzők nevéhez fűződik a kötet magyar nyelvre fordítása is.

A kötet címéhez méltóan széles körben felfedi a resztoratív igazságszolgáltatással kapcsolatos vitás kérdéseket, de hiányoljuk az ezekre adott megoldási javaslatokból a „beígért” gyakorlati szemléletet. Sokfajta nézőpont bemutatkozik a könyvben, tekintettel a társszerzők kiváló megválasztására, hiszen a helyreállító igazságszolgáltatás minden területe képviselteti magát. Sajnos, gondolatismétlődések így is előfordulnak a műben.

A könyv első részében Gerry Johnstone arra keresi a választ, hogy valójában mi is a helyreállító igazságszolgáltatás. A helyreállító igazságszolgáltatás legtöbb támogatója elsősorban abban érdekelt, hogy kigondolja a bűntettel, vétséggel és esetleg az erőszakkal való elbánás egy újító szándékú módját. Mások, például Dennis Sullivan és Larry Tifft úgy tartják, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás folytatása azt is magában foglalja, hogy elkötelezzük magunkat olyan „társadalmi interakciós minták alkotása mellett, amelyek előmozdítják az emberi méltóságot, a kölcsönös tiszteletet és az azonos jólétet.” John Braithwaite szerint a helyreállító igazságszolgáltatás nem egyszerűen a büntető igazságszolgáltatási rendszer megreformálásának egy módja, hanem a teljes jogrendszer, a családi életünk, a munkahelyi viselkedésünk, a politikai gyakorlatunk megreformálásának egy módja. A világ igazságszolgáltatási módozatának teljes, holisztikus megváltoztatását vizionálja. A helyreállító igazságszolgáltatás képviselői bátorítani akarják az ítélethozókat arra, hogy gyakrabban alkalmazzák ezt az alternatívát. Azt remélik, hogy amint világossá válnak a helyreállító igazságszolgáltatással járó előnyök, a bűncselekmények túlnyomó részében ez fog az ítélkezés rutintípusává válni.

Susan Sharpe szerint a helyreállító igazságszolgáltatás az elmúlt 15 évben drámaian növekedett, egyszerre több irányban fejlődött. A legismertebb – az áldozat-elkövető mediáció, a körök és a konferencia - formái folyamatosan finomodnak a tapasztalatok eredményeképp, illetve abból a célból, hogy a résztvevők szükségleteit minél jobban kielégítsék.

A helyreállító igazságszolgáltatás még mindig fiatal terület, és a változatosság kifejezi a kutatást, tökéletesítést és a helyi sajátosságokhoz való alkalmazkodást. Nagyobb konszenzusra kellene azonban jutni, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás valójában mi is, és a cselekvések milyen széles körét lehet ezen fogalom alá besorolni. A gyors növekedés ugyanis zűrzavarhoz vezethet, ez pedig a hitelesség rovására mehet. Az igazságszolgáltatásért felelős kormányzati tisztviselőknek is biztosítaniuk kell, hogy a bűncselekményekkel kapcsolatban alkalmazott helyreállító igazságszolgáltatás nem csorbítja a törvényes jogokat, és más módon sem sodorja veszélybe a résztvevőket.

Széleskörű egyetértés uralkodik abban, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás alapvetően jellemezhető bizonyos értékekkel. Ezek: inklúzió (az érdekeltek bevonása), demokrácia, felelősség, reparáció, biztonság, gyógyítás, reintegráció.

A purista/maximalista megközelítés az alábbi kérdéseket veti fel: Kit kell bevonni a helyreállító igazságszolgáltatásba? Bele kell az áldozatnak egyeznie a részvételbe? És az elkövetőnek? Mindig szerephez jutnak a közösség tagjai? Helyettesíthetők-e a kulcsszereplők? Mindig teljes mértékbe önkéntes kell, hogy legyen az elkövető részvétele? Szerepet játszhat itt a kényszer? Szerephez juthat-e a büntetés, hogy kifejezésre jusson a közösség rosszallása bizonyos viselkedéssel szemben? Szerepet kap-e a nyílt, reintegratív szégyen? Mennyiben segíti vagy akadályozza az a helyreállító eljárást, ha segítenek előzetesen felkészíteni a feleket? Mit foglal magába és mit zár ki a facilitátor szerepe? Kinek kell eldönteni azt, hogy az elkövető hogyan ad jóvátételt? Az incidens által leginkább érintett ember? Lehet egy önkéntes a közösségből? Igazságügyi tisztviselők elrendelhetnek helyreállító cselekvéseket?

Címke:   helyreállító igazságszolgáltatás könyv recenzió