Cursillós lelkigyakorlat a váci börtönben – Krisztus és a testvérek szeretete megváltoztat

Szerző: Thullner Zsuzsanna, Fotó: Merényi Zita / Magyar Kurír

Link: http://magyarkurir.hu/hirek/cursillos-lelkigyakorlat-vaci-bortonben-krisztus-es-testverek-szeretete-megvaltoztat

Dátum: 2015.10.20.
Október 15-én, csütörtökön este kezdődött az a cursillós lelkigyakorlat a Váci Fegyház és Börtönben, amelyen huszonnégy fogvatartott vett részt. A találkozó zárásaként a lelkigyakorlatot vezető Székely János püspök mutatott be szentmisét október 18-án, vasárnap a börtönkápolnában.

A fogvatartottak mellett családtagjaik is részt vettek a szentmisén, amely a cursillo (ejtsd: kurzijjó) résztvevőinek tanúságtételével kezdődött. A megrendítő, szívből jövő hitvallások a vendégeket is részeseivé tették annak az átalakító erejű folyamatnak, amely az előző néhány napban ment végbe a lelkekben Székely János püspök és a Cursillo mozgalom tagjai segítségével. A huszonnégy fogvatartott sorban elmondta, mit kapott a három nap alatt: „sok szeretetet”, „testvéri közösséget”, „útmutatást”; illetve mit szeretne megőrizni, magával vinni a lelki élményekből: „Krisztust”, „a testvéreket”, „benne maradni ebben a túlcsorduló szeretetben és továbbadni másoknak”, „közösségben lenni”, „megjavulni”, „nem okozni több fájdalmat a családtagoknak”, „Isten szeretetét, jóságát elvinni a családhoz és másokhoz”… „Isten nem enged el engem, bárhol is vagyok” – fogalmazta meg egyikük azt a reményt, amely mindannyiuk arcán tükröződött.

Székely János püspök megköszönte a Cursillo mozgalom tagjainak szolgálatát. Mohos László, a váci börtöncursillo szervezője elmondta, milyen nagy készülődés, mennyi imádság előzte meg ezt a pár napot, és kifejezte örömét, amiért jelét kapták a Szentlélek, Jézus jelenlétének.

Gottfried Richárd börtönlelkész arra buzdította a lelkigyakorlaton részt vett rabokat, ne higgyék, hogy nem lehet változni. Egy régi történetet mesélt el, amely egy angliai kisvárosban esett meg, ahol két fiútestvér birkát lopott, ezért büntetésből a homlokukra égették a bélyeget: ST (sheep taker, vagyis birkatolvaj). Az egyikük messzire költözött, de nem tudott szabadulni a bélyegtől; fivére viszont ott maradt, és helyben próbált új életet kezdeni. Évek múlva új szomszéd költözött az egyik házba, aki megkérdezte a körülötte lakókat: „Mi az a jel homlokán?” Ők már nem emlékeztek, csak találgattak: „Az ST talán azt jelenti, hogy szent (saint)…” Isten képes új embert, szentet formálni belőlünk, munkálkodni fog bennetek is – hangsúlyozta a börtönlelkész.

Székely János püspök a cursillo szertartása szerint megajándékozta a résztvevőket egy-egy kereszttel. Az Afrikába, Ázsiába induló misszionáriusok is keresztet kaptak régen, hogy szorítsák magukhoz, ha nagy bajba kerülnek – emlékeztetett. Egyenként adta át a kereszteket és mondta el mindenkinek: „Krisztus számít rád.” Mindenki személyes választ adott: „Én is számítok rá.”

Székely János püspök a szentmise homíliájában biztatta a fogvatartottakat: Isten soha nem hagy el minket, vár ránk. A shalom, azaz a békesség szó az arámi nyelvben a „tele van” kifejezésből ered. A béke nemcsak azt jelenti, hogy nincs háború, nem veszekszünk, hanem azt is, hogy tele van a szívünk szeretettel. A szívünket pedig csak Krisztus tudja megtölteni, egyedül Ő képes igazi békét adni, az Ő békéjét. „Krisztus szeretetétől ragyog az arcotok… ettől csordul túl most a szívetek” – fogalmazott a püspök, és azt kérte a raboktól, vigyék majd magukkal ezt a megújult szívet.

Arra buzdította őket, éljenek úgy, hogy bele tudjanak nézni szeretteik szemének tükrébe; ne ijedjenek meg a szenvedéstől, hiszen tanulni lehet belőle, és megnyitja a szívet Isten felé; kapaszkodjanak testvéreik kezébe, ne engedjék el egymást; imádkozzanak, énekeljenek a zárkában is.

A cursillo alatt az ember leveti az álarcát – akit keménnyé tett az élet, itt lehet őszinte. „Ne vegyétek vissza az álarcot, őrizzétek meg ezt az egyszerű, nyílt szívet, amelyet Istentől kaptatok!” – kérte a lelkigyakorlat résztvevőitől Székely János. Felidézett egy történetet, amikor egy olasz gyermekotthonban egy verekedős, őrjöngő gyerekkel az idős pap nem tett mást, mint a kereszt előtt állva csendben átölelte. A kisfiú éjjel egy cédulát csúsztatott a pap szobájába: „Köszönöm, ez volt az első ölelés, amit életemben kaptam” – állt rajta. A cursillóban átölel az Isten, megtapasztaljátok egymás szeretetét, éljetek ebben – buzdította a fogvatartottakat a lelkigyakorlat vezetője.  ...

A Cursillo spanyol (pontosabban mallorcai) eredetű egyházi lelkiségi mozgalom. A „Cursillo de Cristiandad” elnevezés jelentése: ’a kereszténység rövid tanfolyama’. Az első cursillót 1944-ben tartották. A lelkigyakorlat mind az öt kontinensen elterjedt. Magyarországon 1989-ben tartották az első cursillót, azóta több tízezren végezték már el.

A háromnapos lelki úton a résztvevők találkoznak önmagukkal, Istennel és embertársaikkal. Ez a hármas találkozás általában fellelkesíti, megrendíti, erővel tölti el őket. Sokuk élete teljesen megváltozik. Gyakran szövődnek fontos barátságok, születnek új közösségek a lelkigyakorlat során. A cursillo egy hétvégén zajlik, csütörtök estétől vasárnap délutánig tart, utána pedig folytatódik a felfrissült, megújult életben.

A cursillo nemcsak vallásos embereknek szól, hanem mindenkinek, akinek nyitott a szíve és a gondolkodása, aki őszintén keresi az élete értelmét, törekszik a hiteles életre.

Címke:   Vác vallás Cursillo szabadidő reintegráció