A 170 éve született Tauffer Emilre emlékezünk

Szerző: Tauffer Emil / Magyar Igazságügy / ÖBE

Link: http://dtl1.ogyk.hu:80/webclient/DeliveryManager?application=DIGITOOL-3&owner=resourcediscovery&custom_att_2=simple_viewer&pid=8625348

Dátum: 2015.10.26.
A magyar börtönügy legnagyobb alakja előtt ezúttal a Magyar Igazságügy 1881. évi számában megjelent Javítóház Budapesten című írásával tisztelgünk. Részlet a tanulmányból:

Javitóház Budapesten.
A főváros törvényhatóságához intézett szakvélemény.
Irta TAUFFER EMIL
a lepoglavai orsz. fegyintézet igazgatója.

      Dr. Rózsay József főorvos, királyi tanácsos ur Ő Nagyságának mint Budapest főváros törvényhatósága bizottsági tagjának szives felszólítása folytán, a budapesti új dologház helyiségeit folyó évi május hó 6-án a nevezett kir. tanácsos ur társaságában meglátogatván, teljes készséggel teszek eleget azon kívánságnak is, hogy írásban feleljek azon hozzám intézett kérdésre :
      „Valjon az eddigi dologház helyiségei a büntető törvény 42. §-ában feltételezett „javitóház” czéljaira felhasználhatók, illetőleg átalakithatók-e : esetleg mily minimalis költséggel, hány egyénre, s végül: hogy mily módon lenne ezen „javitóház” szervezendő?”
      „A z  á l l a m  nem  b ü n t e t i  a  b e l á t á s s a l  nem  b i r ó  r o s z  i n d u l a t ú  i f j u t: h a n e m  n e v e l i  és  j a v í t j a  a z t” E szavakkal jelöli ki a büntető törvény indokolása a felállítani tervezett intézet czélját.
      Európának több államában évtizedek óta valósítva látjuk ezen intézményt. A rosz indulatú avagy elhagyatott nevelésű s a gonosz cselekedetek pályájára tévedt ifjak javításának legczélszerübb módja iránt többféle kísérletek tétettek, míg végre két rendszert látunk előtérbe nyomulni. Ezek egyike „családi rendszernek”, másika „közös rendszernek” neveztetik.
      A „családi rendszer” azon eszméből indul ki, hogy a bűn pályájára tévedt ifjak bukása főleg azon szomorú körülménynek tulajdonitható, hogy a valódi családi életet, a tiszta erkölcsöknek, az igaz polgári erényeknek ezen gazdag s kiapadhatlan forrását, vagy egyáltalában nem, vagy pedig kellő tisztaságában nem ismerték.
      E rendszer tehát a javítás és nevelés alapját és alakját a „család” fogalmához köti.
      Ezen alapeszmének felel meg e rendszer körében minden.
      Tizenkét s legfelebb husz gyermek egy, a nevelői pályára, minősített tanitó-jelölttel egy családot képez. Mindenik család egy nagy park területén egy külön kis egyszerű házacskában lakik s a gyermekek közös iskolai oktatására szánt órákon kivül, az önálló család viszonyait feltüntető életet folytat. A családfő minden idejét a gyermekek társaságában tölti; segíti őket tanulmányaikban s felügyel reájuk a szórakozásra szánt órák alatt. A nevelés azon régi parancsolatot igyekszik megvalósítani: „imádkozzál és dolgozzál”, és arra törekszik, hogy az intézetnek átadott növendékekből a kézmíves avagy földmíves osztály számára erkölcsös és munkaképes erők neveltessenek. Ily szempontból a gyermekek maguk mívelik az intézethez tartozó kerteket, réteket és szántóföldeket; mások ismét a javitóház összes kézműipari szükségleteinek előállítására berendezett műhelyekben szorgalmatoskodnak, szóval, minden előforduló munkát elvégeznek oly következetességgel, hogy némely helyen még lakházaikat is a családfőnökkel együtt maguk épitik.
      Az ily módon szervezett intézetek nagy létszámra nem alkalmasak. Tiz, legfelebb tizenöt gyermek-család, 200 körül forgó népességgel, a legmagasb szám, melyet egy igazgató, ki egyszersmint a családapai tisztet viselő nevelő-jelöltek tovább képzéséről s ezek utóbbi elhelyezéséről is gondoskodik, kellő módon áttekinthet.”


Címke:   Tauffer Emil évforduló gyakorló szakember múlt