A 170 éve született Tauffer Emilre emlékezünk

Szerző: Magyar Igazságügy / Tauffer Emil / ÖBE

Link: http://dtl1.ogyk.hu:80/webclient/DeliveryManager?application=DIGITOOL-3&owner=resourcediscovery&custom_att_2=simple_viewer&pid=10245773

Dátum: 2015.11.15.
A magyar börtönügy legnagyobb alakja előtt ezúttal a Magyar Igazságügy 1886. évi számában megjelent Tanulmányok a harmadik nemzetközi börtönügyi congressuson című írásával tisztelgünk. (részlet)

Tanulmányok a harmadik nemzetközi börtönügyi congressuson.
T A U F F E R  EMIL, a lepoglavai orsz. fegyintézet igazgatójától.
(Első közlemény.)

      A gyakorlat folytán teljesen meggyökeresedni látszik azon szokás, hogy a börtönügyi szakemberek értekezletei s congressusai az év második felében vagy az utolsó negyedben tartatnak meg. A tavasz és a nyár, a munkaszünetes idő a természetben, a lankadt testi erő felújítására csábítja a börtönök falainak önkénytes lakóit, az állam első s legjobban kihasznált rabjait, a fegyintézeti hivatalnokokat is.
      Jól cselekedtek tehát rendezőink, midőn a harmadik nemzetközi congressus időpontjául (az első 1873-ban Londonban, a második 1878-ban Stokholmban folyt le) ezuttal ismét az őszi hónapok egyikét, s székhelyéül a szelid éghajlatú Rómát állapiták meg.
      Az öt évi cyclus szerint a tárgyalások már 1884-ben lettek volna megtartandók. Az előmunkálatok hiányossága miatt azonban egy évi halasztás vált szükségessé. Az 1885. év nyáran a cholera ütött ki Sicilia szigetén; e miatt az összejövetel október hóról november 16-ára halasztatott.
      Ezen huza-vona s különösen a cholerától való félelem, több hírneves szakembert, s ezek közt több hazánkfiát is, tartóztatott a Rómába való utazástól. Sajnosan nélkülöztük például C s e m e g i  Károlyt, ki a nemzetközi bizottság felkérésére az első szakosztály második kérdéséről fontos jogi vélemény előadására lett volna hivatva; továbbá B á n f f ay Simon kir. közjegyzőt, a józan socialismusnak s a humanistikus törekvéseknek ezen törhetlen bajnokát, s B ö c k  János kir. ügyészt, ki Stokholmban is jelen volt.
      Szent István birodalmából csak hárman zarándokoltunk tehát Rómába: L á s z l ó  Zsigmond miniszteri tanácsos, a börtönügy főnöke, hivatalos megbízatása folytán; T ó t h  Lőrincz curiai tanácselnök akadémikusunk, buzgó börtönügyi irónk, szives emlékezetű fiatalkori mentorunk; s végül e sorok irója, a Dráván tuli részek hivatalnoka.
      November első napjaiban, midőn a szőke Arno partján, Dante városának tündér szépségű virányiban téli kabátainkat bemálháztuk s feladatunk teljesítésének vágyával az örök város felé indultunk, gondolatinkban a congressus ügyei nyomultak előtérbe. Mily viszonyok közé kerülünk e téren Rómában? Mi történt a congressus ügyében eddig? Mily jóslat vár a congressus munkálataira?
      Utitársammal, dr. S c h r o t t  Ferdinánd trieszti főügyészszel, az osztrák kormány hivatalos küldöttjével, sokat beszéltünk a megbirálható tények s a gyanitható jövendő felől.
      B e l t r a n i-S c a l i a  Márton lovag, a nemzetközi bizottság elnöke s az olasz börtönügy hírneves, érdemekben gazdag főigazgatója, a reá hárult súlyos családi szerencsétlenségek terhe alatt megtörve, *) utóbb emlitett állásáról az év elején leköszönt. A király, ki kedvelt hivét az állami szolgálatból kilépni nem engedé, az államtanács tagjává nevezte őt ki; a fegyintézetek főkormányzójává (direttore generálé régente) V a z i o  Napóleon lett, a börtönügyi főigazgatóság hivatalnoka, ki előbb fegyintézeti igazgatóként működött.
      E változás a congressusnak nem kis hátrányára volt. B e 1 t r a n i, becsületbeli kötelesség gyanánt, fentartotta ugyan magának a congressus ügyében való tovább tevékenységet, mert hisz nélküle Rómában való találkozásunk bizonyára elmaradt volna; de szerénysége és mély családi gyásza oly irányba terelék működését, melyen a.z ügyek felszínéről való eltűnése barátai előtt megmagyarázhatóvá, sőt teljesen kimenthetővé vált.
      Stokholmban láttuk s Rómában átértettük annak fontosságát, hogy a congressus vezére csakis a börtönügynek tényleges főnöke lehet. Mig B e l t r a n i - S c a l i a él, Olaszországban mindig ő lesz a börtönügyi reformok vezére. Teste és szelleme most is ott volt közöttünk ; de társadalmi érintkezéseink közvetítésében udvariasságból V a z i onak engedte az első helyet, mit ez ismét — volt főnöke iránti kegyeletből — elfogadni vonakodott. így történt, hogy némely ünnepélyes alkalomkor egyik sem volt jelen, avagy mindketten csakhamar eltávoztak, magukra hagyva az egymással s az ünnepélyeket adó személyiséggel ismeretlen külföldi tagokat.
      A nemzetközi congressusoknak legszembeötlőbb s a gyakorlati életben leghamarább érvényesülő hasznát az képezi, hogy a világ minden részéből összegyült szakemberek kölcsönösen ismerkednek, tapasztalataikat fesztelenül közlik, barátságot kötnek s irodalmi összeköttetéseket hoznak létre. Feledhetlenek maradnak e tekintetben a stokholmi «Hotel Rydberg» termei, hol estenkint egy csésze tea vagy kávé mellett, oly sok élvezetes, tanulságos órát töltöttünk ; hol beszélni mert az is, ki tapasztalatokban gazdag kincset hozott magával, de kit a franczia nyelvben való járatlanság a szószékre lépéstől visszatartott.
      Ily fesztelen találkozási helyről Rómában nem volt gondoskodva. Kiki oda ment, hol véletlenül ismerősökre vélt találni. Az olaszok «a nemzeti kávéház» zajos termeit, a belgák a «Velencze kávéházat», a francziák a «Hotel Minerva» olvasó szobáját s mások a «Mortero sörház» helyiségeit keresték fel. Ez utóbbi helyen találkoztak a dánok, németalföldiek, németek és magyarok. Ez volt a legnagyobb gyülekezet, hol néha huszan-huszonöten beszéltük meg az egyes országok börtönügyi institutióit, a szegények ügyét, a javitó házak kérdését, a prostitutio rendezését, a kényszer-dologházak problémáját stb.”

Címke:   Tauffer Emil évforduló gyakorló szakember múlt