A 170 éve született Tauffer Emilre emlékezünk

Szerző: Tauffer Emil / Jogtudományi Közlöny / ÖBE

Link: http://dtl1.ogyk.hu:80/webclient/DeliveryManager?application=DIGITOOL-3&owner=resourcediscovery&custom_att_2=simple_viewer&pid=9676427

Dátum: 2015.11.22.
A magyar börtönügy legnagyobb alakja előtt ezúttal a Jogtudományi Közlöny 1891. évi számában megjelent Rendszerkérdések a börtönreform körül című írásával tisztelgünk. (részlet)

Rendszerkérdések a börtönreform körül.
Irta T A U F F E R  EMIL, a zeniczai fegyház igazgatója.

    Megnyugvással kell üdvözölni a jeleket, melyek Horvátországnak a börtönügy terén is fáradhatatlan haladását tanusítják.
    A reformok egy uj nagy fegyház felállitásában nyilvánulnak, mely legközelebb fog felépülni Mitrovicz városában a község által ingyen átengedett telken a modern technika elvei szerint; másrészt nyilvánulnak egy törvényjavaslatban, melyet a fegyházak teendőinek vezetésére szolgáló felügyelőség létesitése végett az országos kormány a tartománygyüléshez alkotmányos tárgyalásra benyujtott s melyet ez törvényerőre emelt.
    Egy nagy fegyház építésének szüksége már évek hosszu sora óta érezhetővé vált. A fenálló, régi időkből származó és egészségtelenül épitett fogházak tul vannak tömve, járványok majd itt, majd amott mutatkoznak; a fegyenczek munkaereje sok helyen meg van bénitva. Az állapotok tehát tarthatatlanok. Az alapos és gyors javitás ugy az igazságszolgáltatásnak, mint a kincstár financiális hasznának érdekében fekszik.
    Kérdés már most, hogy minő rendszer vétessék alapul az uj büntető intézet építésénél.
    Abban a meggyőződésben voltunk, hogy e kérdés már rég meg van oldva. Az 1876-ban a szabadságvesztési-büntetés módozatainak megbeszélésére összehivott értekezlet a progressiv büntetés-rendszer elvei mellett nyilatkozott. A büntetés végrehajtására kiadott szabályzat megköveteli, hogy a hosszabb idejü szabadságvesztés-büntetés — a mennyiben ezt a létező berendezések és helyiségek, másrészt a fegyenczek egyénisége lehetővé teszi — a következő tagolásban hajtassék végre: az első stádiumban éjjel-nappal magánzárka; a második stádiumban közös munkáltatás nappal, azonban éjnek idején, valamint a pihenő órákban: elkülönítés. Erkölcsileg romlatlan emberek, kor és erkölcsiség szerint osztályozva közös elzárásban is tarthatók. Ez utóbbi csak kivétel, az elkülönitésnek kellene szabálynak lenni; a harmadik stádiumban a közvetitő intézetben való elhelyezés és végre a negyedik stádiumban a feltételes szabad lábra helyezés.
    Ugy hirlik, hogy a büntetés e végrehajtásában mélyreható változás fog beállani. Mondják, hogy a mitroviczi uj fegyház helyiségei ugy fognak berendeztetni, hogy a büntetés végrehajtásának második fokát az összes fegyenczek feltétlenül közös elzárásban töltsék. E czélra 5 - 10 emberre szóló hálószobákat fognak épiteni, melyekben a fegyenczek az éjet, nappali szabad idejüket, valamint a vasár- és ünnepnapokat közösen fogják eltölteni.
    Azt állítják, hogy az emberszeretet a büntetés-végrehajtás szigorának enyhitését, a fegyenczek állapotának könnyítését követeli. Jogi tekintélyek, a kik tiz évi működésemet Horvátországban baráti emlékükben tartották és a kik a jelenleg vezetésem alatt álló és a progressiv rendszer elvei szerint ujonnan épitett zeniczai központi fegyházat ismerni vélik, felszólitást intéztek hozzám, hogy a megánelzárás hatásáról nyilatkozzam, továbbá a velem közölt nézeteket és állítólagos okokat, melyek a büntetés végrehajtásának második stádiumában a fegyenczeknek a szabad időben való elkülönitése ellen szólnak, közelebbről megvilágítsam.
      Átadom feleletemet a nyilvánosságnak, ha hogy talán abból a közjóra némi haszon háramolhatik.
      Ama kérdésben, hogy a büntetés minden rendszeres végrehajtásának magánelzárással kell kezdődnie és hogy minő czélokat kell az elkülönités által elérni, a szakemberek egyetértenek.
      A hatásról, melyet az elkülönités átlag ugy a horvát mint a bosnyák fegyenczekre gyakorol, következőket lehet elmondani:
      E délszláv fegyenczek legnagyobb része a büntetés megkezdésekor teljes lemondással belenyugszik ama szabályba, hogy a büntetés magánzárkával kezdődik. Egyesek azonban sehogysem akarják ez intézkedés jogosultságát megérteni. Bizonyos mérsékelt izgatottságot mutatnak, a mi makacs és daczos viselkedésben és abban nyilvánul, hogy azt tartják, mikép csak nekik van igazuk. E jelenségekből azonban, melyek többnyire az idegrendszer rendkivüli felizgatására vezethetők vissza, nem szabad a további viselkedésre következtetni. Az ilyen embereket az első napokban békében kell hagyni. Legtöbb esetben később mégis a megfontolás jut tulsulyra az illetőben.
      Oly fegyenczeknél, kik első izben vannak elitélve, a kiknek érzésvilága hozzáférhető, továbbá a kik motivumból vétkeztek és a némileg műveltebb embereknél már 7—10 nap alatt bizonyos nyomott lelki hangulat áll be. A tagadók az ítélet szigoráról, a tanukról kezdenek panaszkodni és ártatlanságukra uj bizonyitékokat vélnek kimutathatni. Napról-napra nehezebben viselik a magánelzárás nehézségeit. A nős emberek nejük és gyermekeik elhagyottságát panaszolják, siratják a szerencsétlenséget, mely őket érte. A sziv ellágyul, a makacsság eltünik, könnyek enyhitik a nyomott hangulatot. Férfiak, kik gyermekkoruk óta nem ontottak könnyet, néhány szivhez szóló kifejezés által könnyen megindithatók. Ez oly pillanat, midőn az emberek irányában a legnagyobb gondoskodást és jóakaró részvétet kell tanusitani. A legtöbben ezért mindig hálásak lesznek. Ideges egyéneknél álmatlanság mutatkozik, másoknál ismét fejfájás. E jelenségek nem tartósak, de azért orvosi tanácsot igénybe kell venni.
      Négy egész hat hét után az elkülönitettek nem épen kis részénél (8—10%) vérszegénység kezd mutatkozni, mely öregebb egyéneknél gyakran czombdaganatokkal van egybekötve. A magánzárkának hatása a szellemre és érzelemre fokozott, mert a hivatalnokok taniásai és különösen a lelkészek vallásoktatása nem maradnak következmények nélkül. A legtöbb irni-olvasni nem tudó imádságot tanult meg, fogalmat nyert Istenről és a vallásos kötelességekről. Számos esetben ama fegyenczek, kik addig bünüket tagadták és nem ritkán legszentebb esküvel bizonyitották ártatlanságukat, bünbánó vallomást tettek. Másrészt azt is tapasztalták, hogy eleinte bünbánó gonosztevők vallomásukat visszavonták és konokul tagadtak.”
     

Címke:   Tauffer Emil évforduló gyakorló szakember múlt