Börtönügyi ritkaság - Gedeon Emil: Állami Regie vagy gyárüzemmel kapcsolatos vállalati bérrendszer? (könyvajánló)

Szerző: Gedeon Emil / ÖBE

Link: http://www.bortonugy.hu/!dok/Gedeon%20Emil%20-%20%C3%81llami%20Regie.pdf

Dátum: 2015.12.02.
A neves szakember 1921-ben kiadott írása az Országgyűlési Könyvtár segítségével vált az érdeklődő olvasók számára is immár könnyen és gyorsan elérhetővé. (Részlet a bevezetőből) 

BEVEZETÉS.

    A büntetésvégrehajtásban felhasználandó minden eszköz és mód, mely a letartóztatottakban a jóra való készséget felébreszteni képes és megalapozza azon utakat, amelyeken becsülettel járván, képessé válnak arra, hogy elvezethetők legyenek a szabadélet szabad mozgalmaiba, hol megerősödött akarattal a társadalomnak hasznos tagjaivá válva: szorgalmas munkával, tisztességes életet folytathassanak.
    De bármilyen lesz is ez irányban való igyekezetünk és akármilyen elmeéllel és tárgyilagossággal használjuk is fel a rendelkezésünkre álló eszközöket: a bűnözést, a maga teljességében, kiirtani nem fogjuk soha.
    Az emberi ész találékonyságára támaszkodó a lehető legügyesebben összekombinált, az emberi természetet bármily messzemenőleg számitásba vevő oly büntetésvégrehajtási rendszert sem tudok magamnak elképzelni, mely képes lenne az alája vetett összes büntetteseket a jó utra vezérelni és megjavitani.
    De ez nem is lehetséges, mert a bünözés gyökerei oly mélyen feküsznek és annyira elágazottak, hogy nincs olyan törvény, sem olyan büntetésvégrehajtási rendszer, amely minden gyökér szálához hozzáférhessen.
    Minden emberi alkotás hiányos.
    Az absolut igazságot — a tökélyt elérni embernek nem adatott; de feléjök törekedni kötelesség.
    Keressük tehát mi is az eszközöket, melyek a haladás utjára vezetnek.
    A  b ü n t e t é s v é g r e h a j t á s b a n  e z  e s z k ö z ö k  k ö z ü l  a  l e g k i v á-
l ó b b  —  a  m u n k a ! . . .

A munka.

    A börtönügy nagy reformátora Howard John már a 18. század végén ugy nyilatkozott: „Tedd szorgalmasakká az embereket és becsületesek lesznek.”
    Franklin Benjamin szerint: „Népbolonditó és méregkeverő az, ki el akarja hitetni az emberekkel, hogy másként is lehet boldogságot és megelégedést szerezni, mint munka által.”
    Mit is mond róla Schoppenhauer? „Háta mögött tört bilincsek hevernek … homlokán a szabadság lángja ragyog!”
    Liszt, a hirneves német büntető jogász a rabmunkára vonatkozóan azt mondja: „Az organizált munkakényszer képezi a szabadságvesztésbüntetés lényegét és ez, annak életeleme, amellyel áll és bukik. ”
    Markovich Antal a korán elhunyt Grácz—karlaui fegyinzézet főigazgatója, aki hazája határain tul is, mint kiváló szakember volt ismeretes, egy értekezésben Dr. Hoegel Hugó főállamügyész ellen, annak „Das Österreichische Gefängniswesen” cimű munkájára ezeket hangoztatja: „Minden pályatársam igazolni fog abban, hogy az a fegyintézeti igazgató, aki tanácsadásra szorul, mert nem ismeri ügykörének minden ágát a részletekbe menőleg, feladatának teljesitésére képes nem lesz; aki pedig nem foglalja el azon álláspontot, hogy a jól organizált munkaüzem képezi alapját egy helyesen keresztülvitt büntetésvégrehajtásnak, annak a büntetés végrehajtásáról csak hiányos fogalmai vannak, melyeket hamis tételekbe egyesit és azokból ferde következtetéseket von le. Egyes egyedül attól, hogy van-e munka és hogy a letartóztatottak mily módon és mily rendszer szerint lesznek foglalkoztatva: függ, a kor szellemének és a célirányosságnak megfelelő büntetésvégrehajtásnak a kiépítése. Ellenesetben visszatérnénk Howard idejébe.”
    Állitásainak helyességét igazolom és mint szakember állom!
    L e l k e m  m é l y é b ő l  m e g  v a g y o k  g y ő z ő d v e  a r r ó l,  h o g y  a  s z a-
b a d s á g v e s z t é s b ü n t e t é s  v é g r e h a j t á s a  c s a k  a k k o r  f o g  t e l-
j e s  k i f e j l é s é h e z  j u t n i  é s  a  j a v i t á s  c é l  j á n a k  a  l e h e t ő  l e g-
n a g y o b b  m é r t é k b e n  m e g f e l e l n i,  a m i k o r  a  m i n d e n  k o r l á t o-
z á s t ó l  m e n t e s  m u n k a  l e s z  b e n n e  a  l e g f ö b b  t é n y e z ő,  i s k o l a,  v a l l á s  é s  e r k ö l c s i o k t a t á s  p e d i g  f e l t é t l e n ü l  s z ü k s é g e s,  d e  m á s o d r a n g u  s e g i t ő  t á r s a i.
    A büntetésvégrehajtást ugy kell szervezni, hogy az csak eszköz legyen arra, hogy abban az egész vonalon, ideszámitva a közvetitő intézeteket pótló és majdan szervezendő „foglalkoztató-műhelyeket” is, tehát a végrehajtás minden stádiumában, a munka teljes és igaz jogához jusson.
    De még ez a szervezés sem kielégitö, mert a szabadélet küszöbe előtt megáll, megáll ott, ahol és amikor a volt letartóztatott a támogatásra és segélyre leginkább rászorul. Ez az a szirt, amelyen a büntetésvégrehajtás minden jóakarata és igyekezete hajótörést szenvedett. E szirt csak akkor lesz részben kikerülhetö, ha a büntetésvégrehajtás belenyul a szabaduló megkezdendő életének irányításába azzal, hogy minden lehető tényező igénybevételével: munkát szerez és biztosit a részére.
    Ez egy oly elengedhetetlen preventiv rendszabály, melyet minden körülmények között követelni kell, bármily módon szabaduljon is a letartóztatott, sőt kimondandó lenne, hogy biztositott munka nélkül nincs szabadulás.
    E végből  a  p a t r o n a g e  m a g á b a n  a  l e t a r t ó z t a t á s i  i n t é z e t e k-
b e n  s z e r v e z e n d ő  és  e célra elsősorban a lelkészek és tanitók veendők igénybe.
    Hová vezet a szabadéletben való munkátlanság, azt tapasztaljuk most, a világháboru utáni időkben; de jaj annak a büntetésvégrehajtásnak is, melyben a munkanélküliség kapott lábra.”


Címke:   Gedeon Emil gyakorló szakember munkáltatás