Akkor vágta bele a kést a fejembe

Szerző: Kling József, Fotó: Polyák Attila / Origo

Link: http://www.origo.hu/kultura/kotve-fuzve/20151129-olah-attila-borton-es-volt-nala-egy-balta-is-mesekor-feldmar-intezet-tevelygokert-alapitvany.html

Dátum: 2015.11.30.
Elképzelem, hogy mindez velem történik. Hogy megszülnek, de nem szeretnek, hogy négyévesen anyám lepasszol a mamának, aki gyalázatosabban bánik velem, mint a boszi Jancsival a Grimm-mesében. Hogy számomra nincs se Mikulás, se karácsony. Az az enyém, amit ellopok. Tiszta szívvel betörök, ha kell embert is ölök. Na, jó, azt azért nem. De ott állok a börtönben, nyílik a cellaajtó, és egy tetovált, kigyúrt hústorony néz szembe velem nyálcsorgatva. Csicska leszek, vagy nem? Hogyan ne legyek csicska? Oláh Attila válasza halk és egyszerű: úgy, hogy kőkeményen kiállsz magadért.

Oláh Attila egy sokadik nehéz börtönnap után visszamegy a cellájába, és éppen tusolni készül, amikor a fegyőr beszól, hogy valami új programra, valami mesekörbe kell mennie, úgyhogy igyekezzen.

Ennél röhejesebbet már rég hallott Attila, de ha nem megy, fegyelmi lesz belőle, és épp eléggé balhés csávó amúgy is. Nem véletlenül tartják az ötödik emeleten. Úgyhogy kivételesen nem pampog, hanem izzadtan, duzzogva lebattyog a negyedikre, a freskókkal díszített kápolnába. A balassagyarmati böri klasszicista műemlék, egyike a legrégebbi fegyházaknak Magyarországon.

A kupolateremben már vagy tucatnyi fogvatartott ücsörög, meg két civil nő. Egyikük Büky Dorottya, a Feldmár Intézet és a Tévelygőkért Alapítvány frontembere.

„Az első foglalkozáson körbe kellett ülni, mindenki bemutatkozott, elmondta, miért van bent, mit csinált, hány évet kapott, meg valamit pötyögött a családjáról. Dorka adott nekünk egy kis füzetet, és azt kérte, ébredés után írjuk le, mit álmodtunk az éjszaka. Következő alkalommal vigyük el a mesekörbe, és beszéljünk róla. Ez mekkora hülyeség már, gondoltam, egyik fülemen be, a másikon ki. De nem így történt, mert ami bement, az valahogy ott is maradt. Néhányan már a következő mesekörre hoztak álmokat. Én akkor még nem, de ahogy láttam a többieket, nem akartam kimaradni” – emlékszik Attila.

Tetkós izomkolosszusok

Büky Dorottya Feldmár András pszichoterapeutával együtt 2009-ben kezdett magyar és székely népmesékkel foglalkozni. Ezek a nem éppen szalonképes fabulák legnagyobb megdöbbenésükre tele voltak érzékiséggel, brutalitással és többtonnányi életenergiával. Büky és Feldmár A barna tehén fia székely meséből könyvet írtak, és kidolgoztak mellé egy önismereti tréninget, amelynek a Mesekör nevet adták. Majd csoportokat hirdettek, kipróbálták a módszert. Volt jelentkező bőven, akikkel elkezdhettek dolgozni.

A program híre valahogy eljutott a balassagyarmati börtön parancsnokának, Budai Istvánnak a fülébe. Megkérte Büky Dorottyát, ültesse át a tréninget a börtön falai közé. Már ha lehet. Lehetett. Így kezdődött. A programot a Feldmár Intézet indította el, ma a Tévelygőkért Alapítvány keretei között működik. Büky Dorottyának az első hetekben rémálmai voltak, ezekben szúrós pillantású tetkós izomkolosszusok játszották a főszerepet.

De aztán kiderült, hogy a kigyúrt Rambók emberek. Hogy „hatalmas hiba csak a bűncselekményt látni, amit az illető elkövetett”. Legtöbbjüket kisgyerek korától fogva bántották, megszégyenítették, soha még csak esélyük sem volt arra, hogy a saját énjük kialakuljon. A túlélés volt az egyetlen céljuk. A túlélés érdekében az ember sok mindent megtesz. Lop, csal, hazudik. Ha kell, öl. Igen, gyilkosok is vannak köztük. És amikor ezekkel a társadalom kloákájába száműzött nímandokkal elkezdenek foglalkozni, akkor kiderül:

„Annyi energia van bennük, hogy ha egy társadalom ezt használni tudná, ahelyett hogy elnyomná, mert fél tőle, sokkal jobb lenne az egész országnak” – mondja Büky.

Az okos rablót alakította


Mi lenne, ha félelem helyett együttérzéssel fordulnánk feléjük? Tudom, hogy a legtöbb magyar polgár a legszívesebben villamosszékbe ültetné valamennyit. Még Büky Dorottya is azt kérte, hogy olyan ember, aki gyereket erőszakolt vagy ölt, ne kerüljön a csoportba. Mert azért ő sem egy Teréz anya. Mert attól az ő gyomra is felfordul. Hányingerrel pedig nem lehet mesejátékot játszani. Jó, hát tényleg nem.

Kisgyerek vagyok. Az apám börtönben ül. Mesekörbe jár. A mesejáték egyik szereplője. Színházat csinál, játszik, táncol, énekel. Az én apám. A kezdetek óta eddig hat mesejátékot adott elő a balassagyarmati mesekör. Az elítéltek gyerekeinek, családtagjainak játszanak. A börtön falain kívül is jártak már egy-két előadással. Nagy sikerük volt. Minden történet róluk szól, az életükről, az álmaikról.

„Voltak ezek a kigyúrt, tetovált óriások, és voltak a kicsik, köztük Attila. Vékony volt, és visszahúzódó. A király vagy halál mesében az okos rablót alakította, ott hirtelen beleállt a szerepbe, egyszer csak azzá vált, akit játszott, és elkezdte élvezni. Én akkor vettem észre Attilát” – meséli Büky Dorottya.

A mama lopni küldte már hatévesen

Amikor Oláh Attila elkezdi leírni az álmait, elmesélni az életét, még nem tudja, hogy egyszer mindebből könyv születik. Amiben elmeséli a gyerekkorát, az egész eddigi életét. Borzalmakat. Hogyan passzolta le négyévesen az édesanyja a mamának, aki pokollá tette az életét.

A mama lopni küldte már hatévesen. Ha nem hozott semmit, nem kapott enni. 

Amúgy sem. Lopni kellett a kaját is. A kenyeret. „Épp hogy egyet haraptam a kenyérbe, de még meg sem tudtam rágni, hogy lenyeljem, jött be a mama. Látta, hogy mit csinálok, és, a kurva anyját, fogta, kivette a számból azt a kis falatot, és eldobta. Nagyon kikaptam. Akkor vágta bele a kést a fejembe meg a combomba.”

Címke:   Balassagyarmat reintegráció Feldmár Intézet