„Legfontosabb feladatunk a demokrácia”

Szerző: Szávuly Aranka / Ügyvédvilág

Link: http://www.ugyvedvilag.hu/rovatok/szakma/legfontosabb-feladatunk-a-demokracia-ii-resz

Dátum: 2015.11.30.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában felállított OPCAT Nemzeti Megelőző Mechanizmus Főosztály működéséről, feladatairól, a zárt intézetek funkcióiról beszélgettünk a főosztály vezetőjével, Fliegauf Gergellyel.

Mit tapasztaltak, Magyarországon melyek a különböző intézménytípusok legmarkánsabb problémái?


Néhány esetben nagyon aggasztó a helyzet. A Debreceni Menekültügyi Őrzött Befogadó Központban azt tapasztaltuk, hogy a kommunikáció hiánya az egyik legnagyobb probléma. Megfelelő tolmácsolás híján a menedékkérők nem tudták elmondani, amit szerettek volna, így az ott dolgozók sem érthették meg. A személyzet a kultúrák különbözőségéből eredő különbségeket sem nagyon értette, például azt, hogy a muszlim vallású országokban egy lány az apja előtt vagy egy apa a lánya előtt nem vetkőzik meztelenre. Én mutatkozom fürdőnadrágban a lányom előtt, de egy muszlim apa számára ugyanez már megalázó. Aggasztó volt az is, hogy bár a menedékkérők nem bűnözők, mégis majdhogynem börtönkörülmények között vannak, a telephely őrzött részét ugyanolyan pengeéles drótháló veszi körül, mint a börtönöket. Vajon ilyen körülmények között hogy érzi ott magát egy hároméves gyermek?

Ami minden eddig meglátogatott intézményben általános probléma volt, az a programhiány: nincs semmilyen foglalkozás, a fogvatartottak csak unatkoznak. Nagyon triviális, de ennek egyenes következménye lehet az önsértés, vagy ami még súlyosabb, az egymás vagy a személyzet elleni agresszió. Amikor pedig a menekültügyi őrzött-befogadó központban a gyerekek programként játszóházba mehettek, ott is fegyveres őrök vigyáztak rájuk. Úgy tűnik, az ottani személyi állománynak sem mondta el senki, hogy ha belépnek egy olyan helyre, ahol a gyermekek leveszik a cipőjüket, akkor ne álljanak be oda bakanccsal a lábukon. Egyébként is, egy játszóházban mi szükség van fegyverre? Nyilván oktatni kellene a muszlim hitvilágra, kultúrára azokat az embereket, akik muszlimokkal foglalkoznak.

Tökölön, a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében is a programhiány volt az egyik legégetőbb probléma, nem voltak elfoglalva a fogvatartottak. A másik, nagyon súlyos és szerintem nagyon régóta fennálló gond pedig a fogvatartottak közötti erőszak kultúrája. Még mindig van olyan, hogy az alsó ágyért küzdeni kell, vagy ha valaki csomagot kap, nem dönthet arról, hogy odaadja-e a másiknak, hanem egyszerűen elveszik tőle. Megy az uzsora, például egy idő után már nem is cigarettát kell küldeni a csomagban, hanem edzőcipőt, és ezek a kamatok idővel még nagyobbak lesznek. Az az érzésem, hogy a felügyelők vagy nem próbálnak, vagy nem akarnak hatékonyan fellépni az erőszak ellen. Hozzáteszem: a próbálkozás kevés, itt cselekedni kellene. Ugyanitt mintha a homoszexuális erőszaknak is kultúrája lenne, ezen a téren sokkal tragikusabb a helyzet, mint valaha. A börtönökben nagy általánosságban minden rab nagyon-nagyon figyel arra, hogy tiszta legyen. Aki nem figyel, azt a többiek is bántják, nem tűrik a testszagot. Szóval, ha valaki szándékosan elhanyagolja magát, ott már valamilyen probléma van, arra a személyzetnek oda kellene figyelnie. Nagyon gyakori jelenség a börtönökben, hogy valaki azért keni össze magát fekáliával, hogy ne kelljen a másik rabbal érintkeznie, mert retteg a szexuális erőszaktól.

Mit tapasztaltak a pszichiátriákon, illetve a szociális intézményekben?

Elhanyagoltak a betegek és óriási a létszámhiány az ápolókból. Ez azt jelenti, hogy azért elhanyagoltak a betegek, mert az ápolók „majd megőrülnek” a sok munkától. Óriási probléma, hogy rossz diagnózisokat használtak a hivatalos papírokon, például képesek voltak diagnózisként olyat leírni, hogy debilis, imbecillis, vagy hogy „idiotizmus”, ami már a sokkal korábbi hivatalos diagnózisalkotó kézikönyvek szerint nem lehetséges. Mindkét általunk meglátogatott hasonló karakterű intézményben általános probléma, hogy nem voltunk meggyőződve arról: a betegek tudják, milyen gyógyszert szednek. Az egészségügyi személyzetnek erre az volt a reakciója: azért nem kell tudniuk, mert nincs is igényük rá, hiszen olyan mentális szinten vannak, hogy nem is érdekelheti őket, vagy pedig olyan pszichológiai állapotban vannak, hogy éppen hallucinálnak, vagy akár veszélyeztető magatartást tanúsítanak. Én viszont úgy gondolom, ebben az esetben is tudniuk kellene, vagy ha nem, akkor harmadik felet kellene értesíteni róla.

Ezekben az intézményekben egyszerre van jelen a medikalizáció, tehát az, hogy alapvetően más jellegű problémákat is gyógyszerekkel kezelnek, és a túlgyógyszerezés, ami azt jelenti, hogy bizonyos személyeket azért, hogy ne legyen velük probléma, túl sok gyógyszerrel látnak el. Számos esetben előfordul, hogy még csak dokumentálva sincs, milyen gyógyszert adnak a betegnek. Mint ahogy azt sem dokumentálják, ha valakit az ágyához kötöznek. Oda kellene figyelni, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Már az egyetemen meg kellene tanítani a jövő orvosainak, hogy mi az, amit nem szabad megtenniük vagy nem szabad beleegyezniük, hogy mások megtegyenek egy beteggel.

Mi a helyzet a gyermekvédelem területén?

A gyermekvédelmi intézményekről nagyon vegyes kép alakult ki. A Debreceni Reménysugár Gyermekotthonban például nagyon jó körülményeket találtunk: mindenütt tisztaság, minden bútor új volt, a kicsi és a nagy gyerekeken is szép ruhák voltak, az orvosi ellátás tökéletes volt. Viszont nem volt férfi alkalmazott, ami azért gond, mert egy kamaszfiú vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen fogad el bármilyen tanácsot egy nőtől. Férfi azért is kell egy ilyen helyre, mert bármennyire is nem igazi apa, de valamilyen apaképet, mintát ad a fiúknak. A másik probléma, hogy sok gyermek csak azért volt bent az intézményben, mert a testvérei ott voltak. Az jó, ha a testvérek együtt vannak, de egy három év alatti gyereknek sokkal jobb, ha nevelőszülőknél van.

Ön szerint mégis miért jobb egy kicsinek, ha a testvérei helyett nevelőszülőknél helyezik el?

Mert az intézménynek számos káros hatása van. Egy intézményben a gyermek elveszíti az önállóságát, uniformizálódik, de akár intézményi erőszaknak is szemtanújává válhat. Ebből a szempontból egy gyermekvédelmi intézmény majdnem olyan, mint a börtön. Vagy korábban találkozik a kábítószer-problémával, mint egy családban, és ezt a végtelenségig lehetne sorolni. Az is nagyon fontos, hogy a testvéreivel együtt van, de talán még fontosabb, hogy a nevelőszülőknél egy családra jobban emlékeztető közösségben legyen.

Milyen jellegű problémákkal találkoztak még?

Aggályosnak látom, hogy amikor nem egy testvérpár, hanem több, akár öt-hat testvér van együtt egy intézményben, őket ott úgy nevezik, hogy testvérsor. Ez azért megalázó, mert van egy olyan jelentése is, mintha azt mondanánk, hogy répasor vagy céklasor. Jó lenne, ha nem úgy kezelnék a gyerekeket, mintha növények lennének, de sajnos én ezt éreztem belőle. Nyilván azok, akik ott dolgoznak, már nem is gondolnak erre. De a gyerekre ez egész életére ráragad, és miután kikerül az intézményből, akkor is ott lesz, hogy őt úgy kezelték, mint egy testvérsor egy darabját. Ráadásul az is előfordult, hogy a vezetékneveikből arra következtettünk, hogy egy ilyen testvérsor roma. Tehát úgy is használták a testvérsor kifejezést, hogy az egyenlő volt azzal, hogy az illető gyerekek romák. Ez még akkor is megengedhetetlen, ha a legjobb szándékkal teszik, mert benne van a lehetőség, hogy emiatt a gyerekeket lenézhetik, vagy azt mondják rájuk, hogy „ezek megérdemlik”.

A honlapjukon van egy külön gyermekeknek szóló menüpont, illetve tájékoztató oldal is. Mennyire jellemző, hogy akár gyerekek, akár más intézmények kliensei közvetlenül keresik meg önöket?


Eddig ilyen még nem fordult elő. Ha közvetlenül nem hozzánk, hanem az Alapvető Jogok Biztosához fordulnak, az egyéni panaszokat a többi főosztály vizsgálja. Mi eddig egy panaszt kaptunk, azt is egy már lefolytatott látogatásunk miatt. Nyilván, ha egy helyről több panasz érkezik, akkor oda nagy valószínűséggel elmegyünk, illetve folyamatosan figyeljük a médiában megjelent híreket is.

Címke:   OPCAT vizsgálat tapasztalat interjú