A 170 éve született Tauffer Emilre emlékezünk

Szerző: Tauffer Emil / Jogtudományi Közlöny / ÖBE

Link: http://real-j.mtak.hu/2140/1/JogtudomanyiKozlony_1867.pdf#218

Dátum: 2015.12.06.
A magyar börtönügy legnagyobb alakja előtt ezúttal a Jogtudományi Közlöny 1867. évi számában megjelent A börtönügy jelen állása Europában s néhány eszme hazánkról című írásával tisztelgünk. (részlet)

A börtönügy jelen állása Europában s néhány eszme hazánkról.

      Átalakulási viszonyaink küszöbén állván azon reményben, hogy ezen reform siralmas állapotu s rendszer nélküli börtöneinkre is ki fog terjedni, rövid körvonalaiban fel akarom tüntetni azon álláspontot, melyet Európa e kérdésben ugy elméleti mint gyakorlati oldalát tekintve elfoglal.
      Bárhol terjesztessék ma elő a börtönügyröl törvényjavaslat, több rendszer mind egészen tarthatatlan tökéletesen mellőztetik, ilyen a régi társas rendszer, ilyen az auburni vagyis hallgató s ilyen az osztályrendszer; alapjuk s szervezetük nem felelt meg a mai felfogás szerinti egyik büntetési föczélnak, a javításnak, s igy nem alkalmazhatók többé. Ennek elismerésével együtt fejlődött tökélyben az eleinte és jogosan annyira megtámadott magányrendszer, mely a társas rendszer romlást terjesztő hatásának elismeréséből keletkezve, azon elvből indult ki, hogy a bünöncz a másoktól való elkülönzés által a romlástól megőriztessék s a kereszténység által még az ó korban kimondott irány szerint javittassék. A rendszer első idejében azonban e czélt az akkori pusztán negativ eszközök el nem érték, söt a fegyenczet testi s lelkileg tönkre tették. Ma azonban magas fokon áll e rendszer s egész más bírálat alá esik.
      Lelki s realistikus oktatás, munkába gyakorlás, az arra hivatottak látogatása, séta s jobb táplálék egyfelől, mást részt pedig a feltételes elbocsátás intézménye s a fegyencz óvó egyletek mint e rendszer lényeges alkatrészei s kiegészitői ugy elméleti mint gyakorlati tekintetben felül helyezték azon kifogásokon, melyeket még csak két évtizeddel ellene felhozni szoktak; ma csak azok emlitik ezeket, kik vagy egyáltalában ezen ügyel nem foglalkoztak vagy ismereteiket három évtized előtti könyvekből meritik.
    Uj táplálékot nyertek azonban a börtönügyi viták 1853 óta, midőn a discussiok egy ujdon keletkezett rendszerre az u. n. ir rendszerre lettek átvive, átültetni akarják ezt némelyek a continensre is, s itt progressiv rendszer nevet adnak neki; a büntetés fokozatos végrehajtásának eszméjén nyugszik, mely a magánrendszerböl a közös fogság, feltételes szabadon bocsátás és óvó felügyeleten keresztül vezet a szabadságra. A végrehajtás mechanismusa következő: 8—9 hónapi magányfogsággal kezdetik a büntetés a legunalmasabb munka és lelki oktatás közt; utánna következik a közös rendszerű fogság többnyire szabadban; a fősuly a megerőltető munkára fektettetik, milyen például eröditvények építése; harmadik fok a közvetitö intézet hol megszünik a fegyelmi kényszer s a bünöncz szabad munkásként tartva s foglalkoztatva, ugy a benne helyezett bizalom mint a kisértéseknek való alávetés által a megnyerendő szabadságra előkészittetik; a negyedik fokot képezi végre a büntetés hátra levő idejére a feltételes szabadon bocsátás és rendőri felügyelet alá helyezés. Nevelési formát akar e rendszer követni a fogházban, igyekezvén eszközölni az átmenetelt a kényszeritett tűrés állapotából az önakaratu morális cselekvés terére.
      Alapeszméje kétségtelenül szép s jóakaratú, de valósítása szülő hazája sajátságos viszonyain kivül olyan alakban semmikép, elveinek megtartásával bár de változtatott alakban aligha s csak sok kísérlet, tapasztalás, idő s igen képzett fogházi hivatalnokok által lesz eszközölhető. Hogy miért nem volna keresztül vihető nálunk sem, gyenge nézetem szerint a következő okokat hozom fel:
      Az irhoni fegyencz három külömbözö helyen tölti ki büntetési idejét, a magány elzárást Mountjoy-ban (Dublin); a második fokot Spike szigetén Kork mellett s a harmadikat a közvetitö intézetben Luskban (15 mértföldnyire Dublintói) vagy Shmithfieldben (Dublinban). Nálunk alkalmazva e rendszert, nekünk is legalább háromszor annyi országos intézetet kellene tartanunk mint jelenleg, ezt pedig ugy hiszem csak a financz budget tekintetéből sem jó szemmel nézné népünk.
      A második fokon az ir fegyencz nyilvános nehéz közmunkát teljesit, nevezetesen Spikeben erőditvényi munkálatot, ép ugy mint az angol fegyenczek Chatam és Portlandban kikötői munkát. Nálunk is a Ferencz csatorna fegyenczek által ásatott, de azóta sokkal haladottabbnak szeretem a nép miveltségét hinni, mintsem bűnözött ember s polgártársaink prostitutioját még most is kivánná; ellene dolgoznánk a fegyencz javulhatásának, midőn ez által a becsület s szégyenérzést elfojtanók benne. De ha teszem vasút épitésre vagy a Maros szabályozására használnók a fegyenczeket, mily teménytelen összegbe kerülne a fegyenczeknek a munka színhelyére szállítása, s vájjon az ezzel összekötött vándor czigány életben lehetne e fegyelmet fenntartani vagy javítani?
      Bizonyos továbbá az is, hogy e rendszer szerint a fegyenczek munka ereje soha nem jövedelmezne annyit, mint helyesen szervezett magányrendszer szerint, hol mint Bruchsal példája tanusitja az állam csak csekélységet kell, hogy pótoljon a fegyház s a fegyenczek fenntartására.
      Tekintetbe kivánom venni továbbá azt, hogy e rendszer elfogadásával legalább is két rendszer lenne honunkban divatos, mert ez legfellebb a nagyobb országos fogházakba bevehető, s csak is a hosszabb legalább 3 évre itélt bünönczöknél, mig a hatósági fogházakban s a rövidebb időre itéltek vagy a magány vagy a közös rendszer szerint volnának tartandók; e kettős végrehajtás szerint aztán kétféle szempont szerint kellene szerkeszteni a büntető törvényt a mi sem az egységes igazságszolgáltatás, sem a népnek a büntetésröli jogi öntudatával nem egyeztethető meg.
      Ehez járul, hogy mig Anglia s Irhonban a fegyenczek nagyrészét szokásos bűntettesek képezik, kik bűntettel keresik kenyerüket s ezek irányában ezen rendszer igazoltabb, addig mi hála istennek földieinkröl ezt nem mondhatjuk.
      Végre alap feltétele az ir rendszer valósithatásának az, hogy intelligens, nemcsak általános miveltségü, de épen a magasbb börtönügyi ismeretek s tapasztalatokban bővelkedő fogházi hivatalnokot elegendő számmal bírjunk. Fájdalommal kell azonban bevallanunk,hogy ilyenekkel alig birunk. Sem börtöneink eddigi állapota sem kormányunk eddigi eljárása ilyenek képzésére nem törekedett, söt ismerek több országos fogházi igazgatót, kik egy egyszerű fogalmazványt nem tudnak helyesen kiállitni.
      Mindezekért az ir rendszert nálunk bármily alakban is legalább egy fél századra kivihetőnek nem tartom, de annál inkább óhajtóm a magányrendszer minél előbbi behozatalát az 1843/4-ki átnézendő büntető javaslat nyomán, annál is inkább, mert egy-két év alatt Európa miveltebb országai között mi leszünk az egyedüliek, kik börtöneink reformjával társadalmi s közerkölcsiségi viszonyainknak legnagyobb kárával hátramaradtunk.
      Állitásom támogatására röviden előadom, hogy mily kiterjedést nyert Európában a magányrendszer.”
     

Címke:   Tauffer Emil évforduló gyakorló szakember múlt