Megbékélés börtönön belül és kívül – Beszélgetés Katona Csillával

Szerző: Galambos Ádám, Fotó: Magyari Márton / evangelikus.hu

Link: http://www.evangelikus.hu/katona-csilla-2015

Dátum: 2015.12.07.
Elkövető és elítélt egy asztalnál? Milyen lehetőség van a bűn feldolgozására? Börtönmisszió, mint a segítés formája? – Katona Csilla, a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány elnöke, a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnökségi tagja válaszol.

Megbékélés börtönön belül és kívül – így is jellemezhetnénk azt a munkát, melyet a Magyar Testvéri Börtöntársaság vezérletével több bűnmegelőzési intézetben is mintaprojektekként elindítottatok. Mi volt a kiindulási pont? Miért érzitek, hogy fontos az áldozat és az elkövető közötti párbeszéd kialakítása?

A kiindulási pont az elkövetőkkel végzett pasztorációs munkánk volt, amiben az elkövetők meglehetősen egyoldalú és a felelősséget gyakran és nagy mértékben elhárító szempontjait jól megismertük. Ezen kívül jól ismertük még a társadalom kirekesztő és előítéletes hozzáállását, továbbá a média előítéletet gerjesztő tevékenységét. A felsorolt két-három torz nézőpont tette fontossá, hogy a megszokott eljáráson túl a felek számára lehetőség nyíljon egymás szempontjainak megismerésére.

Tevékenységetek egy része a resztoratív szemléletre épít. A kifejezés a „restore”, az újjáépítés szóból ered. Arra utal, hogy amikor konfliktushelyzet alakul ki, az az egyensúlyi állapot megbillenését mutatja. A resztoratív szemlélet és módszer az egyensúly visszaállítását, újjáépítését szolgálja. Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban?

A restore szó helyreállítást jelent. A bűncselekmény során megsérült emberi kapcsolatok helyreállítása a cél. A program alkalmával a résztvevők megismerik a bűncselekmény továbbgyűrűző hatását. Ennek kapcsán beszélünk arról, hogy az elkövetés nemcsak a közvetlen sértetteket érinti, hanem szélesebb körben fejti ki a hatását: család, barátok, szomszédság, sőt, az egész társadalom is sérül. Megismerkedünk a helyreállító igazságszolgáltatás gondolkodásmódjával, amely a felelősségvállalásra, a sértettek szükségleteire és azok kielégítésére helyezi a hangsúlyt. Ebből a két alapvetésből is láthatóvá válik, hogy a helyreállításnak valamennyi érintett számára meg kell történnie a sérült kapcsolatok gyógyulása érdekében.

Hogyan épül fel egy-egy foglalkozás?


A találkozások során vannak egészen rövid ismereteket átadó gondolatébresztő tanítások, és nagyon sok közös megbeszélés. Kis csoportban és nagy csoportban dolgozunk együtt. Zakeus történetének feldolgozását végezzük, segítő kérdéseket válaszolunk meg, saját történeteket osztunk meg egymással. A feldolgozást a Prison Fellowship International (PFI) szervezetektől kapott kisfilmek is segítik, amelyek különböző eseteket mutatnak be, és amelyekben a restorativ – helyreállító gondolkodás és eljárás megvalósul.

Mit értesz eljárás alatt?


Az eljárás szót itt nem jogi értelemben használom. Ami a foglalkozásokon történik, nem érinti a hivatalos eljárást. Elítéltekkel dolgozunk, akiknek az ítéletét már nem befolyásolja a helyreállítás érdekében végzett munkájuk. A lehetséges enyhítés szóba jöhet a feltételes kedvezmény tárgyalásakor. A büntetés-végrehajtási bíró dönt a törvények által lehetőséget biztosító enyhítésről, de a döntésénél sok mindent mérlegel. Ebben a mérlegelésben lehet egy szempont az, hogy az elítélt részt vett egy ilyen programban, és tevékeny a jóvátételben.

Mennyire jelenik meg a keresztény alapokon nyugvó szemlélet a foglalkozásokon?

Alapvetően csak olyan résztvevők kapcsolódhatnak be a programba, akik vállalják, hogy tisztelettel beszélnek a többi résztvevővel, és készek a felelősségvállalásra. Ennyi az elvárás. Egyébként a program a természetes értelemre és erkölcsi megítélésre alapoz. Mindenki tudhatja, ha ráléptem a másik lábára, akkor bocsánatot kell kérnem tőle. Ennyire kereszténynek kell lenni ahhoz, hogy a programban részt vehessen egy elkövető. A megbocsátásról való gondolkodáskor azonban keresztény szempontok is előkerülnek. Beszélünk a szemet-szemért, fogat-fogért bibliai elvről, mely az arányos büntetés elvét kívánja szolgálni. A sértettek sokáig küzdenek az indulataikkal, a gyűlölettel, ami esetleg nem csak az arányos büntetést kívánná. Ahol a beszélgetések folynak, az  a börtön, amely a megtorlás helyszíne. Sokféle indulat felszínre kerül.
A keresztény résztvevők számára nagy segítség lehet a programban a lelkiismeret-vizsgálat, a gyónás, az Istennel való kapcsolat rendezése. A résztvevőkkel arról beszélünk, hogy mit kell megvallaniuk. Hogyan segíti a sértetteket, ha az elkövető megvallja, amit tett. A program végén ünnep van, ami lehet egy közös istentisztelet, hálaadás. A keresztény programelemeket felajánljuk, de ezekre nem kötelezzük a résztvevőket.

A büntetéseket töltőkkel, rajtatok kívül, missziós csoportok, valamint börtönlelkész is rendszeres kapcsolatot ápol. Az áldozatokkal és az elkövetők családjaival mennyire valósul meg az egyházi kapcsolattartás, segítés?

Sok esetben családon belüli erőszak, testi sértés történt. Ha nem a család a közvetlen sértettje a bűncselekménynek, a család akkor is súlyos sérelmeket szenved el. A program előkészítése során a sértettekkel, a sértett családtagokkal való csoportos találkozáskor nagyon nagy erőt tapasztaltunk a csoportban, ahogyan ők egymásnak tudtak segíteni a helyi szociális segítők támogatásával. Ezt a csoportot szeretnék tovább folytatni, és egy ilyen áldozati sorstárs segítő csoportot kívánunk működtetni a helyi szociális segítő szakemberek közreműködésével.
A sértettek csoportját igyekszünk megtartani. A baracskai börtönben olyan elítéltekkel dolgoztunk együtt, akik eredetileg Oroszlányban laknak, ott követték el a bűncselekményt. A résztvevők és a segítők kiválasztása éppen az esetek szociális beágyazottsága miatt történt ezen a módon. A márianosztrai és a balassagyarmati börtönökben is a helyi szociális szolgálat munkatársait vontuk be segítőnek. A sértettekkel további rendszeres találkozókat tervezünk.

A békítő köröknél mindkét oldal áldozat. Hogyan élik ezt meg a résztvevők? Ők is így látják?

Minden fél számára nehéz ez a találkozás, de felszabadító erejű is! Mindenki személyesen lehet jelen, nem tárgyként. Érzésekről, gondolatokról lehet beszélni. Mindenki meghallgatja a másikat, reagál a hallottakra. A baracskai békítő kör után az egyik sértett a búcsúzáskor átölelte az elkövetőt. Nem tűntek áldozatnak, inkább győztesek lettek….

A csoportokon belüli feldolgozás mennyire válik feloldozássá?

A csoportban hatalmas szeretet van. Ezt leginkább a balassagyarmati csoportban tapasztaltuk meg. Egytől egyig olyan emberek találkoztak, akik a megbékélésért akartak tenni, őszintén és nyíltan felvállalva önmagukat, az érzéseiket a gyengeségeikkel együtt. Nem voltak vádak, szemrehányások, de a sérelmeket sem kicsinyelte le senki. A bocsánatkérő levelek felolvasása után meg kellett kérnem a csoportot, hogy az reagáljon, aki tud beszélni. Megrendítő levelek voltak, ennyit is alig tudtam elmondani...

Mit jelent számodra ez a munka?

A nagy pillanatokban ajándék, amiért érdemes élni. Az odavezető úton alkotás, amiben ki kell tartani, és következetesen végig kell menni, minden lehetséges dolgot meg kell tenni. Sokszor harc, nagy veszteségekkel, ami után fel kell állni.

Hogyan kerültél a börtönmisszióhoz? Mi az, ami miatt ezt a munkát hivatásként éled meg?


Kaposváron kezdtem börtönbe járni. Felnőtt megtérésem után és azt követően, hogy a szüleim nevelő szülőként két fiút felneveltek. Egy keresztény gitáros csoporttal mentem be először a börtönbe és azt láttam, hogy a fogvatartottak szomjaznak. A börtönből kifele menet többször hangosan mondtam, hogy én nem akarok innen kimenni – ami engem is meglepett. A kapunál a minket kikísérő nevelő mondta, hogy tulajdonképpen van arra mód, hogy bejárjak. Így kezdtem húsz évvel ezelőtt egy börtönmissziót szervezni. A misszió kezdetekor Jean Vanier-vel is beszélhettem a kétségeimről, és ő is – nem könnyen –, de megerősített. A rendszeres missziós munka elején olyan eredményeket tapasztaltam, ami tovább erősítette bennem a meggyőződést, hogy ezt kell tenni. Az évek alatt sokszor értem el olyan pontra, ahol nem volt tovább lehetőség a folytatásra, de Isten, aki meghívott, mindig kinyitott egy újabb és újabb ajtót a misszió előtt.

A mintaprojektek most zárultak le. Milyen folytatásra számíthatunk?


Két projektben dolgozunk most megvalósítóként: az ECOR- (APAC) program és a Building Bridges, azaz Zakeus-program. Az APAC egy komplex program, ami az elítéltek és családjuk megújulását és társadalmi beilleszkedését segíti önkéntes mentori támogatással. A Zakeus-program a megsérült emberi kapcsolatok helyreállítását, vagyis a társadalmi befogadást készíti elő. Törekvésünk, hogy Magyarországon minden börtönében jöjjenek létre APAC-körletek, ahol a változás iránt elkötelezett elítéltek aktívan dolgozhatnak az életük rendezésén, és minden elítélt számára legyen lehetőség arra, hogy jóvá tegye az általa okozott bűnöket. Vezérelvünk, hogy „Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett” (Luk.19). Számítunk a kormányzat támogatására és várjuk, hogy a társadalmi operatív programok kiírásai megjelenjenek, amiben reméljük, hogy lehetőségünk lesz a komplex projekt részelemeinek és területének, számának a kiterjesztésére, további résztvevők bevonására.

Címke:   börtönmisszió mintaprojekt reintegráció interjú