A 170 éve született Tauffer Emilre emlékezünk

Szerző: Tauffer Emil / Jogtudományi Közlöny / ÖBE

Link: http://real-j.mtak.hu/2152/1/JogtudomanyiKozlony_1887.pdf#105

Dátum: 2015.12.27.
A magyar börtönügy legnagyobb szakembere előtt ezúttal a Jogtudományi Közlöny 1887. évi számában megjelent A szabadságvesztés-büntetések végrehajtása a büntető törvény életbeléptetése óta című írásával tisztelgünk. (részlet)

"A szabadságvesztés-büntetések végrehajtása a büntető törvény életbeléptetése óta.

    A szabadságvesztés-büntetések végrehajtásáról hosszabb czikkben értekezik a «Magyar Igazságügy» márcziusi füzetében Szabó József, a lipótvári fegyintézet igazgatója s fejtegetéseiben azon conclusióra jut, hogy a magyar büntető törvény által contemplált fokozatos végrehajtási rendszer (ir rendszer) nem teljesítette a hozzá kötött várakozásokat.
    Mindenek előtt megjegyezzük, hogy a conclusio korai; hisz az ir rendszer nálunk még egyetlen fegyintézetnél sem honosittatott meg; a törvény kivánalmának elég nem tétetett s a mennyiben egyes tapogatódzások megkiséreltettek, azok sehol sem lettek a törvényhozó intentiói szerint foganatositva.
    Hogy minő rendszer pótolhatná az ir rendszert, arról a lipótvári igazgató nem szól semmit, csak odavetőleg megjegyzi, hogy az ir rendszert, melynek következetes honosisitása milliókba kerül, sem az állam zilált pénzügyei meg nem birják, de annak elvei különben is nemzetünk geniusával meg nem egyeztethetők. Ezen állitások bizonyításával Szabó igazgató adós maradt, noha elvárhattuk volna, hogy a ki a törvény rendelkezéseit helyteleneknek mondja, az egyszersmind kimutatja, hogy a törvény indokolásába felsorolt érvek illusoriusoknak bizonyultak.
    De ugyan melyik rendszer lett volna az irlandi rendszer helyett a magyar büntető törvényben honosítandó? A magánrendszer-e? Hisz ennek épületei kétszer annyi költségbe kerülnek s vajon nem épen a legutóbbi időben a római nemzetközi congressuson hallottuk-e a legilletékesebb egyének szájából: a belgiumi fegyházak general-directorának s a melléje rendelt general-inspectornak nyilatkozatából, hogy a Belgiumban több mint félszázad év alatt a milliók százai árán honosított magánrendszer be nem válik, s hogy a kormánynak legfőbb gondjai közé tartozik annak megfontolása, hogy a szabadságvesztés-büntetések végrehajtásának fokozatossága mily módon lenne ezentúl érvényesítendő!
    Avagy jobban teszi-e vala a magyar törvényhozás, ha a hallgató rendszer (auburni rendszer) követői közé szegődik? E részben Szabó igazgató is bizonyára tudja, hogy az auburni rendszer szerint szervezett fegyházak leghiresebbike: a Szent-Jakabról nevezett fegyház St.-Gallen mellett ezelőtt két évvel igen nagy költséggel a progressiv rendszer elveinek valósitására épittetett át!
    De nézzük, hogy miből meriti Szabó igazgató állítólagos tapasztalaton nyugvó azon meggyőződését, hogy a magyar codex structurája kizárja az ir rendszer alkalmazását. Ennek bizonyítására felhozza, hogy Irlandban a büntetés fokozatos végrehajtása csakis büntettek fenyitésére alkalmazott egynemű szabadságvesztésnél a «penal servitude»-nél alkalmaztatik, mig Magyarországon ezen rendszer a «fegyház»-büntetésen kivül, a «börtön»-büntetésnél is foganatosítandó.
    Mi ezen okot oknak nem tartjuk. Hogy a törvény a becstelen tettek elkövetőit «fegyházzal» sújtja s a becstelen indokból nem származó delictumok elkövetőit «börtön-nel, az csak igen helyes dolog, mert hisz népünk jogi itélő képessége is különbséget tesz a rabló s az egyszerű verekedő közt. Az előbbi egyén erkölcsileg romlott, mig ez az utóbbiról általánosságban nem mondható. Méltányos dolog, s hazánk népességének erkölcse érdekében kívánatos, hogy az ily különnemü büntettek elkövetőit a büntetés végrehajtása alatt együvé ne csukjuk.
    Hogy azután — a teszem — három évi «fegyház»-ra szóló itéletet miért ne hajthassuk végre a szigor különféle fokai szerint s hogy a szigor különféle fokait ismét miért ne alkalmazhassuk azon büntető intézetben is, melyben a «börtön»-re szóló itéletek foganatosittatnak: azt egyszerűen nem értjük, sőt Szabó ur sem magyarázta meg. Ha azonban a lipótvári igazgató netalán azt akarta mondani, hogy az igazságügyi kormány ez ideig a törvénynek rendelkezésével nem gondolt; hogy Szegeden épitett ugyan egy kerületi börtönt, de azt a szabadságvesztés fokozatos végrehajtására nem rendezte be, s hogy ily módon máig a «fegyház» s a «börtön» közt különbség nem tétetik: ebben igazat adunk neki. Méltóztassék azonban ekkor hangsúlyozni, hogy igazságügyi kormányunk a boldogult Pauler minisztersége alatt, a büntető törvénynyel ellentétes álláspontot foglalt el; hogy minden módon a codex intentióinak meghiúsitására törekedett. Ezen ténynek elismerése a törvény mellett, de nem ellene bizonyit. Hiszszük s reméljük, hogy ezentul más eljárást tapasztalunk."

Címke:   Tauffer Emil évforduló gyakorló szakember múlt