Hat év a börtönben, és már cigit sem vehetek akárhol

Szerző: Szurovecz Illés, Fotó: Hajdú D. András / abcúg

Link: http://abcug.hu/hat-ev-a-bortonben-es-mar-cigit-sem-vehetek-akarhol/

Dátum: 2016.01.11.
Milyen érzés lehet hat év után szembesülni azzal, hogy az utcán mindenki a telefonját nyomkodja, és hogy nem lehet akárhol cigit venni? Hogyan sokkolja a kisvárosi lézengés az angyalföldi fenegyereket, akit hat éve csuktak le rablásért? Gyuszi márciusban szabadul a váci börtönből, és most kapott néhány órát, hogy szokja a kinti levegőt. Elkísértük az első útjára.

“Ha csak ezekben lehet cigit venni, a végén még le kell szoknom” – mondta Gyuszi egy szál Marlboróval a szájában, és egy jókora 18-as karikával a háta mögött, miközben a szája elé emelte az öngyújtót. “Hat éve még bementem egy hipermarketbe, aztán vettem egy dobozzal. Na, mindegy. Persze hallottam róla, de még sosem láttam ilyet” – mutatott ismét a trafik felé.

Hat év után ez volt az első alkalom, hogy Gyuszi odakint járt. 2009-ben ítélték el rablásért, miután elfogták Svédországban, azóta legfeljebb akkor ment az utcára, ha másik börtönbe szállították. Eredetileg hét és fél évet kapott, de jó magaviseletért hat évre csökkentették a letöltendő büntetését, amiből már csak három hónap van hátra. Gyuszi ezért csatlakozhatott a Váci Fegyház és Börtön átmeneti részlegéhez, amelynek tagjait egy csoportos kimaradáson városi sétával, ebéddel és sütizéssel igyekeznek felkészíteni a kinti életre.

Az átmeneti részlegre olyan elítéltek kerülhetnek, akik legalább öt éve fegyházban vagy börtönben vannak, és maximum két év van hátra a büntetésükből. Emellett kedvezményeket is kaphatnak: a csoportos kimaradás mellett ilyen a jó magaviseletért kapható egyéni eltávozás, amikor legfeljebb 24 órára elhagyhatják a börtön területét.

Vagy megdöglesz, vagy megmutatod, milyen vagy valójában

“Csodálatos látvány” – képedtek el többen is, amikor a néhány méterre a börtön kijáratától megpillantották a Duna-partot. Hiába van az épület festői környezetben, az egészből eddig semmit sem láttak. “Az emberek, a színek, a levegő. Minden. Most minden újnak hat” – mondta Gyuszi hamarosan a piaci kofák portékáit nézegetve, majd elszaladt egy csoportképre az egyik kolbászárus elé.

Gyuszinak széles a háta, izmos a karja, és kopasz, rajong Angyalföldért, imádja az islert és a bécsi szeletet, és mindennél jobban szeret meglepetést okozni. “Jegyzeteljél csak nyugodtan, kiműveltem magam” – mondta nevetve. Bár korábban nem nagyon olvasott, és a kereskedelmi szakközepet is idő előtt otthagyta, a börtönben szépen lassan rájött, hogy ez a legjobb, amit tehet.

    Ez a gyarló ember
    Ember lenne újra


– idézte az egyik kedvenc sorát Adytól. “Most meglepődtél, mi?” – kérdezte, miközben beleszúrta a villáját a frissen vásárolt Túró Rolijába, ami mellett még az islerje is ott várakozott a tányéron. Egy takaros cukrászdában ültünk, amit szinte teljesen elfoglalt a nagyjából tízfős társaság. “Egy kigyúrt kopasz dakota vagyok, és gyerekkoromtól kezdve bokszoltam. Idejöttél, és azt hitted, nem lehet majd velem beszélgetni. Meglepetést okoztam”.

“Ettől vagyok különleges” – folytatta. “Például amikor két verset is szavaltam a börtönben az irodalmi színpadon, na az nagy sokk volt. El tudod ezt képzelni rólam? Az egyik éppen Ady Karácsonya volt. Meg amikor Mikulásnak öltöztem, és sérült gyerekeknek tartottunk műsort”.

“Na igen, az tényleg nagy volt” – helyeseltek többen az asztal körül. De Gyuszi nemcsak Adyt szereti, hanem Szabó Lőrincet is, tőle például a Magány a kedvence. Aztán ott van Dosztojevszkij, Victor Hugo és Dumas is, főleg a Monte Cristo Grófja. “Nagyon sok könyvet kaptam a kezembe Edittől, a reintegrációs tiszttől. Van, hogy csak odaad a kezembe egyet, és azt mondja: olvassa el, fontos üzenet van benne, ami magának szól! És akkor elolvasom, és rájövök, hogy tényleg nekem szólt” – mondta Gyuszi, aki nem tagadja, hogy a könnyebb olvasmányokat is szereti. “Olvastam Danielle Steel-könyveket is. A börtönben az ilyenekre is szükség van. Sokszor olvasunk fel egymásnak odabent”.

“Persze nem mindig voltam ilyen” – folytatta nem sokkal később, amikor már a székesegyház előtti Konstantin téren sétáltunk. Hagytuk előre menni a többieket, akik újabb közös fotóra gyűltek össze a lépcső tetején. “Bekerültem a börtönbe, és én voltam a legnehezebb csávó. Türelmessé kellett válnom, de a türelemhez be kell érni. Ha sikerül, szerintem az a férfi legnagyobb erénye” – mondta. “Négy-négy és fél év kellett. Ültem a zárkámban egyedül, néztem a csukott ajtót, és azt mondtam magamnak: két utad van. Vagy megdöglesz, vagy megmutatod, milyen vagy valójában. Eldöntöttem, hogy ezt az elvett időt csak magamra fordítom. Nem kell, hogy az elvett idő egyúttal elbaszott idő is legyen”.

“Nem a hely a fontos, hanem a hit” – mondta Gyuszi az 55 méter magas épületre pillantva, de végül úgy döntött, bemenne, ezért néhány perc múlva már a templom előterében álltunk a többiekkel együtt, és a zárt ajtó mögül nézegettük a díszes belső teret. “El tudod ezt hinni? Hat év után itt vagyok, és már csak 93 nap. Megrágott az élet, kiköpött, és most mégis itt vagyok” – mondta Gyuszi könnyes szemmel. “Odabent bölccsé válik az ember. Persze nem mindenkinek sikerül, de meg kell találni azokat a pontokat, amitől az ember jókedvű lehet”.

Túlélni tanulni az éjszakában

Bármennyire is sokkoló érzés lehet évek után legalább néhány óráig szabadon sétálgatni, Gyuszinak nem kenyere a váci utcák csütörtök reggeli lézengése. “Pest az egy ékszerdoboz nekem, a Nyugati, a Blaha, a Népszínház utca. Tudod, a Nyugati az olyan mint Bronx, mindig történik valami. Ha jönne hozzám egy külföldi, én ezeket mutatnám meg neki a szép részek után” – mondta.

Címke:   Vác szabadulás felkészülés kimaradás