Börtönügy: smasszerek, börtönoperások és sitiprincek

Szerző: Fotó: Pataky Zsolt / hvg.hu

Link: http://hvg.hu/itthon/20050912bortonkodex

Dátum: 2005.09.13.
Már az államtitkári egyeztetésnél tart az új büntetés-végrehajtási kódex megalkotása. Jogvédők attól tartanak, az eddig legalább jogilag támadható, egyre szigorodó gyakorlatot törvényesíti majd a jogszabály. Az igazságügy szerint viszont az új szabályok növelik a jogbiztonságot. A kódex az egyik „öröklött” problémán” biztosan nem segít, a magyar börtönök túlzsúfoltságán.

Túlnépesedés


A magyar börtönök "öröklött" problémájának számít a túlzsúfoltság. A rendszerváltás óta a probléma állandósult: kb. másfélszerrel annyi fogva-tartottat kell elhelyezni, mint amennyi férőhelyet megállapítottak. Az új bv-kódex nem szűkmarkúskodik a kötelező mozgástér és légtér megállapításánál (három négyzetméter és hat légköbméter). A valóság azonban, hogy egyszemélyes zárkákba gyakran két vagy három foglyot is beszuszakolnak, és előfurdalnak háromszintes ágyak is. A bv azonban nem teheti meg, hogy "helyhiány" miatt ne vegye fel az elítélteket: a büntetést végre kell hajtani.

„A javaslat egyik része, úgy tűnik, az Európai Uniónak íródott, a másik a hazai fogvatartottaknak” – vélekedett a Magyar Helsinki Bizottság (MHB) az Igazságügyi Minisztériumban (IM) formálódó büntetés-végrehajtási (bv) kódex tervezetének egyik korábbi változatáról. A Fundamentum c. emberi jogi folyóiratban Korszerűsítési szándék, kísértő múlt címen közreadott szakvéleményük számos helyen bírálja a változtatásokat, miközben elismeri az önálló törvény szükségességét.

A kódex valóban újdonságnak számít, mert mindeddig a hatályos magyar jog nem egységesen szabályozta a börtönügyet, hanem számos jogszabállyal és utasítással. A legfontosabb közülük egy 1979-es törvényerejű rendelet (tvr.), amely jogszabályfajtát az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánított, így az nem is létezik. A rendszerváltás után többszörösen módosított tvr. ezzel együtt ma is meghatározza a fogvatartás kereteit.

A felaprózott jogszabályi háttér helyébe lépne a bv-kódex, amely éppúgy kiterjedne a bv-dolgozókra (smasszerekre) és a pártfogói felügyelet munkatársaira, mint a rabokra, illetve szabályozná a bv szervezeti rendjét is.

A jogvédők elsősorban azt nehezményezik, hogy a törvény szentesít számos, általuk több esetben bírált és a hatályos jog szerint törvénytelen gyakorlatot, valamint szűkíti az elítéltek visszailleszkedési lehetőségeit a társadalomba. „A megszorító intézkedéseket mindeddig önkényesnek mondhattuk, ezentúl törvényesek lesznek” – mondta a hvg.hu-nak Kőszeg Ferenc, az MHB elnöke.

Az evsz-nek annyi

A jogvédők különösen elhibázottnak tartják, hogy a kódex megszünteti a büntetés „enyhébb végrehajtási szabályait” (evsz), amelyek éppen a fogvatartottak büntetés utáni beilleszkedését könnyítették meg. Az 1993-ban bevezetett kedvezmény lehetővé tette, hogy az elítélt büntetése egy része után havonta többször is elhagyhassa a bv-intézetet, és a börtönön kívüli legális munkát vállalhasson, így ne szakadjon ki a „normális” világból, illetve családjával is tarthassa a kapcsolatot. Az 1999-es Dörcher-gyilkosság után azonban Dávid Ibolya igazságügyi miniszter utasítására minimálisra csökkent azok száma, akik evsz-t kaphattak: 1997-ben még 1168 elítéltnek engedélyezték, 2000-ben már csak 109-nek. A kormányváltás után lényegében alig változott a gyakorlat: tavaly 232 szerencsés rab kapott evsz-t. Hasonló dolog történt a rövid távú eltávozásokkal is: 1997-ben az elítéltek 5503 esetben hagyhatták el a fegyintézeteket, 2000-ben 1155, míg tavaly 1983 esetben.

Ha a kódex életbe lép, akkor az evsz biztosan megszűnik, ám az enyhébb végrehajtási szabályok biztosan nem tűnnek el – vélekedik Soós László, az IM büntetőjogi kodifikációs főosztályvezetője. Szerinte a bv-kódex által megszabott, rendkívül tagolt, kilencfokozatú őrzési rend ezután is lehetőséget ad majd a kinti munkára és a rendszeres eltávozásra. Ennek némileg ellentmond, hogy a törvénytervezet csak évi legfeljebb 10 napnyi eltávozást engedélyez (Németországba ez a szám 42), míg az evsz 96-ot (gyakorlatilag mindegyik hétvégét). Soós úgy gondolja, a tervezet még változhat, és nőhet a szabadnapok száma.

A szabadságvesztés végrehajtásának büntetési fokozatait a bíróság állapítja meg, ő dönt arról, ki kerüljön az enyhébb fogházba, az átlagosnak számító börtönbe vagy a legcudarabbnak számító fegyházba. Az új törvény a végrehajtási fokozatokon belül három rezsimet (egy általánosat, egy–egy annál enyhébbet és szigorúbbat) állapít meg. Kőszeg szerint a bv-intézetnek ezzel lehetősége van arra, hogy „felülírja” a bíróságok ítéletét, például a „szigorított” börtönösnek rosszabb lesz a helyzete, mint az „enyhébb” fegyházasnak. A jelenlegi gyakorlat is ezt bizonyítja. A legkeményebbnek számító sátoraljaújhelyi börtönben a kapcsolattartás, sportolási lehetőség tekintetében a „normál” börtönösnek rosszabb, mint az enyhébb rezsimű fegyházasnak.

Soós László IM-főosztályvezető részben ért csak egyet a kritikával. Véleménye szerint a végrehajtási fokozatokat eddig is a bv-szabályok „töltötték meg tartalommal”, a Btk. szabályaihoz „pontos jogkövetkezmények eddig sem fűződtek”.

A munkavégzés fontos része a fegyintézeti nevelőmunkának, humanizálja a fogvatartást, és megkönnyíti az elítélt visszailleszkedését a társadalomba. A jogvédők attól tartottak, hogy megszűnhet az intézeten kívüli munkavégzés. Soós ezt kategorikusan cáfolja. Mint ahogy azt is, hogy az elítélt kötelezni lehetne munkavégzésre. Az osztályvezető elmondta: a rab csak a körletét köteles tisztán tartani.

Benne maradt azonban a tervezetben, hogy az intézetben végzett munka nem számít szolgálati időnek, és hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatott elítélt a minimálbér harmadát kapja. Ez a Helsinki Bizottság szerint diszkriminatív rendelkezés.

Címke:   jogszabály módosítás bv. kódex zsúfoltság