A vérszomj ára

Szerző: Fekete Gy. Attila, Fotó: Kovács Attila/MTI / Népszabadság Online

Link: http://nol.hu/belfold/a-verszomj-ara-1586159

Dátum: 2016.01.24.
Egyelőre elképzelhetetlen, hogy Magyarországon a saját lakásában töltse le valaki a bűncselekményéért kiszabott ítéletet, mert nálunk az emberek vért kívánnak. Minél hosszabb a büntetés, annál „igazságosabb az ítélet”. Csakhogy a vérszomjnak ára van. Milliárdokban mérhető ára.

Már több mint száz elítélt perelte sikerrel Magyarországot rossz fogva tartási körülményei miatt Strasbourgban. Az Emberi Jogok Európai Bírósága minden esetben azt mondta ki: Az „embertelen és megalázó bánásmód tilalmába ütközik”, hogy nálunk túlzsúfolt cellákban tartják fogva a rabokat. A Varga és mások kontra Magyarország perben a bíróság egyértelművé tette: a magyar börtönviszonyokkal az a legfőbb gond, hogy a nemzetközileg elfogadottnál lényegesen kisebb az elítéltek mozgástere, valamint a vécét csak egy függöny választja el a zárka többi részétől, és ez „olyan mértékű sérelmet okozott a felpereseknek, ami meghaladja a fogva tartással szükségképpen együtt járó szenvedés mértékét”.

Egy másik, hasonló perben hat fogvatartottnak 25 millió 700 ezer forintos kártérítést ítélt meg a bíróság. És ez még csak a kezdet. Nem tudni, hogy a perek sokaságának végén mekkora lesz a számla, ugyanis Strasbourgban több ezer magyar rab keresete vár elbírálásra. Egyes becslések szerint, ha valamennyien nyernek, a magyar állam által fizetendő kártérítés összege elérheti a tízmil­liárd forintot is.

Strasbourg a százával érkező magyar keresetek miatt tavaly arra kötelezte Magyarországot, hogy fél éven belül dolgozza ki, miként szünteti meg fegyintézeteiben az uniós jogot sértő állapotokat. Csökkentse a zsúfoltságot, és oldja meg az aggodalomra okot adó higiénés problémákat, mint például a zárkák szellőztetését, valamint az illemhelyek leválasztását a zárkákról.

Naiv jogászok, jogvédők és némely ellenzéki politikusok azt remélték, a strasbourgi ítélet büntetőpolitikája felülvizsgálatára kényszeríti az Orbán-kormányt. Tévedtek. A válaszul küldött program lényege ugyanis az, hogy 2019-ig a meglévő büntetés-végrehajtási intézmények bővítésével és öt új börtön felépítésével mintegy 6000 pluszférőhelyet alakítanak ki. Egyértelműnek tűnik tehát, hogy Magyarország a jövőben is mindenkit börtönbe zár, akit csak lehet. Szó sincs alternatív megoldásokról. A bűnözőnek börtönben a helye...

Tervek tehát vannak, azt azonban nem tudni, mennyivel sikerül majd csökkenteni a zsúfoltságot. A Belügyminisztérium tájékoztatása szerint a százszázalékos telítettség a cél. 2015-ben úgy sikerült éves átlagban 135 százalékra leszorítani az előző évben még 143 százalékos zsúfoltságot, hogy országosan 800 új férőhelyet alakítottak ki. Elvileg és matematikailag tehát a plusz 6000 férőhelynek elegendőnek kellene lennie a probléma megoldásához. Már ha addig nem hoz még néhány Btk.-t szigorító döntést a parlament a bűnözők elrettentése és a törvénytisztelő emberek védelme érdekében.
hirdetés

Félő azonban, hogy még akkor sem lesznek EU-konform állapotok a magyar fegyintézetekben, ha elkészülnek az új börtönök. A Magyarország által is aláírt nemzetközi megállapodások és egyezmények alapján ugyanis az lenne kívánatos, ha minden fogvatartottra hat négyzetméternyi hely jutna. Minimális elvárás azonban, hogy a rabok mozgástere ne legyen kisebb, mint két fő esetében kilenc, három fogvatartott esetében tizenkét négyzetméter. A meglévő fegyintézetek zöme nem vagy csak jelentős férőhelyveszteség árán alakítható át ezen elvárásoknak megfelelően. És persze milliárdokért.

Fel sem vetődött a program elkészítésekor, hogy a börtönnépesség száma alternatív módszerekkel csökkenthető, vagy legalább a növekedése lassítható. Ha marad a mindenkit börtönbe utasító büntetőjogi szigor – márpedig a kormány büntetőpolitikájából ez következik –, inkább a börtönnépesség további növekedése várható. Főleg, ha nem változik az igazságszolgáltatás mostani letartóztatási gyakorlata, miszerint (a szarvasi pokolgépgyártó kivételével) mindenkit előzetesbe tesznek, akinek az esetében ezt a törvény engedi. Közel minden negyedik fogvatartott, a börtönnépesség 23 százaléka előzetes letartóztatott. Számuk csökkentése már önmagában is mérsékelhetné a börtönök zsúfoltságát.

Az elmúlt években nálunk is meghonosított nyomkövetők helyett a hatóságok még mindig inkább a börtönrácsokkal látják biztosítottnak, hogy a gyanúsított bármikor a rendelkezésükre álljon.

No és „ezt kívánja a nép” – állítják gyakran a témával hivatalból foglalkozó politikusok. Nem mintha úgy általában bármiben is befolyásolná a döntéshozókat, hogy mit akar a nép, de azért van némi igazság abban, amit mondanak. A közvélemény tényleg szereti előzetesben tudni a bűncselekmények feltételezett elkövetőit. Emlékezzünk, mekkora felháborodást váltott ki, hogy a rendőrség hetekig nem vette őrizetbe és nem terjesztette fel előzetes letartóztatásra Tarsoly Csabát, a 150 milliárdos Quaestor-ügy első számú gyanúsítottját. Na de egy közlekedési bűncselekmény elkövetőjét, egy gázolót vagy egy drogost, egy piti tolvajt miért kell a jogerős ítélet előtt lecsukni? Az előzetes letartóztatás nem előrehozott ítélet, folyton-folyvást ezt hangoztatják rendőrök, ügyészek, bírók, miközben küldenek a rács mögé mindenkit, akit csak lehet.

Címke:   börtönnépesség zsúfoltság börtönépítés