Jézus a börtönzárka ajtóit is megnyitja

Szerző: Prókai Eszter, Fotó: Magócsi Márton / abcug.hu

Link: http://abcug.hu/jezus-a-bortonzarka-ajtoit-is-megnyitja/

Dátum: 2016.01.26.
Felnőtt férfiak sírnak, ölelkeznek, egymás kezét szorítják. Van közöttük, aki 16 évig tartó fegyházbüntetését tölti, de több mint három nyelven beszélő nigériai férfi is. Egy különleges részleg lakói ők a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben: a reggeli áhítat és a Biblia értelmezése ugyanúgy a mindennapjaik része, mint más raboknak a testépítés. Szabadulásuk után viszont megdöbbentően kisebb arányban kerülnek vissza a börtönbe, mint a többiek. A tiszalöki APAC-részleg 15 rabjánál jártunk.

Isten dicsőítése és az emberek megszentelése, ezt jelenti a katolikus liturgia. Elől, középen áll a pap, kezében könyv, hangosan olvassa fel a zsoltárokat, néha int a kezével, hogy mindenki álljon fel, máskor éneklésre szólít. Egy ponton kinéz az ablakon, és arról beszél, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő például életében nem gondolta volna, hogy egy ködös, szürke, decemberi vasárnap délelőtt ezen a helyen és ezeknek az embereknek tart majd istentiszteletet. Az ablakon vastag, szürke rácsok, vele szemben a hívek. Tizenöten vannak, férfiak, és mindannyian rabruhát viselnek. A Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben járunk, annak is egy különleges részlegében, ahol a zárkák ajtaja most mind nyitva van, a folyosóra asztalok és székek pakolva, rajtuk imakönyvek, rajzok, jegyzetek, a falakon vallásos témájú idézetek és képek.

Vasárnap ért véget a Magyar Testvéri Börtöntársaság közreműködésével egy négynapos program, ahogy ők hívják: cursillo, amit először tartottak a tiszalöki börtönben. Erre a négy napra ugyanis a különleges részlegbe egy komplett stáb, egy keresztény közösség költözött be: börtönmissziósok, különböző egyházak tagjai, akik Isten igéjét hirdetik, de nem a hivatalos egyház képviselői, hanem annak civil tagjai. Reggeltől estig együtt vannak a fogvatartottakkal, a közösségi terem erre a négy napra kápolnává alakul, beszélgetnek, példabeszédeket mondanak, Bibliát olvasnak és értelmeznek, a zárkában gyónnak. Az utolsó napok egyik fontos fejezete a délelőtti liturgia.

Három magyarországi börtönben működik ez a speciális részleg, amely a közösségi életet, a vallásgyakorlást teszi lehetővé azoknak, akik ezt igénylik, a neve: APAC. Az elsőt még 2008-ban hívta életre a Magyar Testvéri Börtöntársaság a Váci Fegyház és Börtönben. Az első részleg alapító munkatársai között volt a büntetés-végrehajtás köreiben szinte már legendaként emlegetett Csuka Tamásné, református börtönlelkész volt. A második ilyen részleg a mélykúti börtönben indult el, női elítéltek számára, a tiszalöki pedig a legújabb, idén január óta működik. APAC-osnak lenni sok mindent jelent. Például olyan kevéssé kézzel fogható dolgokat, mint, hogy jónak kell lenni, a jóra kell törekedni, tisztelni kell a másikat. Sokkal konkrétabb feltétel, hogy részt kell venni az APAC közösségi programokban, a börtönben tartott istentiszteleten, Biblia körön, reggeli áhítaton. A program elköteleződést vár a családtagoktól is, vállalniuk kell a rendszeres kapcsolattartást. A programban részt vevők a szokásos havi egy helyett kétszer fogadhatnak látogatókat, külön körletben helyezik el őket, ahol szabadon mozoghatnak, szabadidejükben közösségi programot szerveznek, például mehentek napközben pingpongozni.

 A vasárnap délelőtti liturgián nem csak a pap beszél, három roma férfi hangszereken játszik és vidám dalokat énekel. Egyikük el is sírja magát a pap példabeszédétől, ami egy, a saját anyjától elforduló fiúról szól. A fiú apja meghalt, félszemű anyja egyedül nevelte. A fiú szégyellte ijesztően kinéző anyját, ezért egy nap elment otthonról, és többet vissza sem nézett. A fiú megnősült, gyerekei születtek, az anyja egy nap elment hozzá, mert látni akarta. Fiát az évek nem enyhítették meg, ismét elküldte. Nem sokkal később az anya meghalt, a fiú pedig az anyja utolsó leveléből tudta meg, hogy azért volt félszemű, mert a fiának adta a szemgolyóját, miután egy súlyos autóbaleset után majdnem megvakult. A szertartás közben először a hátam mögött ülő férfi nyújt oda nekem egy kis kék könyvet, meglátja, hogy nem éneklem a többiekkel a dalt, azt akarja, hogy én is lássam a szöveget. Nem sokkal később ismét figyelmeztetnek: most arra, hogy ennél a résznél meg kell fogni a mellettem állók kezét.

A szertartás egy pontján a missziósok és a rabok sorban átadnak egymásnak egy kis fakeresztet, majd fejüket lehajtva szólnak pár mondatot arról, hogy mit jelentett nekik ez a négy nap, és miért hálásak Jézusnak. Van, akit alig lehet érteni, annyira halkan beszél, de akit hallunk, közülük szinte mindenki a családját említi, a misszió tagjait, akik a hosszú hétvége alatt a barátaik lettek, és de szóba kerül az is, hogy milyen jó, hogy rátaláltak Jézusra, és remélik soha nem is hagyja el őket.

Címke:   Tiszalök APAC hitélet vallás reintegráció