Börtön, ahol meg sem próbálják a szökést

Szerző: Munkácsy Márton, Fotók: Neményi Márton / 24.hu

Link: http://24.hu/belfold/2012/09/27/borton-ahol-meg-sem-probaljak-a-szokest/

Dátum: 2012.09.27.
Kétrészes börtön-tesztünk második felében az egyik legmodernebb magyar börtönbe, a Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe látogatunk, és megnézzük, milyenek a huszonegyedik századi rácsok.

Lehetne pusztába épített összeszerelő-üzem vagy irodaház a mezőn, hisz kívülről még szögesdrót sem jelzi, hogy börtönhöz érkeztünk. A beléptetés már szigorúbb: egyenruhás őr és fémkereső fogad, mobiltelefon a kisszekrénybe – kifelé majd visszakapjuk.

A fogvatartottak is érzik a szigort, az intézet 2003-as nyitása óta senki sem próbálkozott szökéssel – legalábbis az épületen belülről. Külső helyszínről már ketten is megléptek, igaz, egyikőjük sem töltött hatvan percnél többet szabadlábon.

Acélháló és következetesség

Az intézetparancsnok Németh Éva bv. ezredes a felügyelet következetességének tudja be a rendet. Persze nyilván visszatartó erőt jelentenek az infrás áthatolásérzékelők, a detektoros kapuk, és az acélhálós vasbetonfalak, amiket átfúrni lehetetlen, de ha sikerülne is, vakfolyosóra jutna a próbálkozó.

És az sem mellékes szempont, hogy itt nincsenek nagyítéletesek, senkinek sincs tíz-húsz éve kifigyelni, melyik őr árnyékában kéne kisétálni. A „veszprémiek” zöme ugyanis előzetesben ül, ítéletre vár. Évente legalább hatszor cserélődik a társaság, aminek legfájóbb következménye, hogy az „átutazók” kevéssé vigyáznak a körletekre.

Szól a rádió


A zárkák többsége úgy néz ki, mint egy gyerektábor a nyári szünet végén: lelakva, de alapvetően jó állapotban. A falakba rádiót szereltek, ezek folyamatosan szólnak, csakúgy, mint a tévék.  Vaságyak, szekrények, stokik, asztal, hideg-meleg vizes mosdó a berendezés. Extra, hogy a vécéket ajtó zárja, nincs ez így minden börtönben.

A legrosszabb állapotban a fogdák vannak. Nem csoda, ide tényleg csak azok kerülnek, akik a rácsok mögött sem képesek lehiggadni. Kísérőnk, Szijártó József nyugdíjas alezredes azt mondja, a leggyakrabban épp a zárkán belüli rongálás miatt kerülnek az őrizetesek a „vandálbiztos”, kamerával felszerelt fogdára. A padlótól plafonig puha és éghetetlen borítású gumiszobában viszont mindmáig csupán egyetlen vendég fordult meg, egy dühöngő ukrán elítélt.

A bekattanásokat családi tragédiák, otthonról kapott rossz hírek váltják ki. Amin bizonyára nem segít a zsúfoltság: az eredetileg kétfős zárkákban hárman laknak, a négyfősökben nyolc ágy áll.

Kiegyenlítés

Eredetileg százkilencvennyolc főre kalkulálták az intézetet, de a „telítettség-kiegyenlítő” program okán most kétszázhetven fölötti a létszám. (A büntetés-végrehajtás azért működteti ezt a programot, hogy az országos telítettség egyenletes legyen: a zsúfoltabb megyékből szállítják át a fogvatartottakat a kevésbé telített börtönökbe.)

Sok ember ez egy kis börtönre, ahol a hat és fél méter széles sétálóudvarokat is kevesebb lakóra tervezték. Ráadásul annak idején az volt a kérés, hogy a zárkák ne a külvilágra nézzenek, a börtönvezetés pedig már csak a gyakorlatban szembesült azzal, hogy a szűk udvaron korzózók folyamatosan beszélgettek a zárkában maradottakkal és megpróbáltak nekik ezt-azt beadni, ám az őrség figyelt, így már a legtöbb zárkaablakon sűrűbbek a rácson, hogy megszűnjön az árupiac.

Németh Éva szerint ez a legnagyobb probléma, hiszen ül itt mindenféle személy: előzetes és elítélt, férfi és nő, fiatalkorú és felnőtt, fogházas, fegyházas és börtönfokozatú – mindre különböző szabályok vonatkoznak. Nem beszélve a dohányzó és a nem dohányzó rabokról, valamint a bűntársakról, akiket kötelező elkülöníteni egymástól.

Évszázados múlt

A kétezres évek elejére már nagyon kellett Veszprémnek egy új börtön. Az ezernyolcszázas évek óta működő zsúfolt, dohos, penészes és részben föld alatti várbörtönről az ombudsman hivatalosan, rabok ezrei pedig nem hivatalosan állapították meg, hogy nem felel meg az európai normáknak.

Két és fél milliárd forint jutott az elmúlt százhúsz év első teljesen új, állami építésű magyar börtönére.

Olykor nehézséget okoznak az előállítások is. Minden egyes tárgyalásra, szakértői vizsgálatra vitt fogvatartottat őr kísér, csakhogy ha adott napra húsz előállítás jut, elégtelen lehet a felügyelői létszám. Ilyenkor az intézet más osztályain dolgozók is besegítenek.

Leszerelték, mert harapott

A különösen nehéz eseteket a börtön műveleti csoportja kíséri, kommandósok fekete ruhában. Tartanak is tőlük a rabok, csakúgy, mint a szolgálati kutyáktól. Az ebeknek elég megjelenniük a körleten, csend támad nyomban. Öt német juhászkutya őrző-védő feladatokra lett kiképezve. Eredetileg volt egy kábítószer-kereső társuk, ám miután megharapta felettesét (egy embert), távoznia kellett a testülettől.

Hét és fél kilométer a rabok között


Égető létszámhiány nincs, de éjszakánként – a többi börtönhöz hasonlóan – egy felügyelő jut egy emeletre, erősítés csak akkor érkezik, ha nyitni kell valamelyik zárkaajtót. Kiszámolták: ha a fegyőr betartja az előírásokat, vagyis a meghatározott időközönként benéz minden zárkába, akkor egy éjszakán közel hét és fél kilométert sétál. Lazsálni lehetetlen, az ellenőrzőkörút nem rövidíthető, ugyanis számítógépes napló vezeti a járőrútvonalat.

Talán ennek is köszönhető, hogy viszonylag kevés az öngyilkossági kísérlet. Ottjártunkkor egy ilyen fogvatartottat őriztek, ő néhány hónapja megpróbálta felakasztani és felgyújtani magát. Az őrök időben észrevették, mit tett, kórházi kezelése után újra visszatért a zárkába.

Kórház a börtön szélén

A veszprémi börtön egészségügyi körlete jól felszerelt, ahol két elkülönítő és négy betegszoba van, amelyeknek ritkán vannak lakói. Bár a fogvatartottak egészségügyi ellátását egy-egy szerződéses fogorvos és orvos irányításával a szakápolók végzik, komolyabb ellátásra nincs mód. A súlyos esetek Tökölre kerülnek, a veszprémi betegszobák pedig csak a fertőző rabok elkülönítésére szolgálnak.

A karbantartói és a konyhai melókon túl munka az előzetes házakban alig, így meglehetősen egyhangúan telnének a fogvatartottak hétköznapjai, ha a bv. intézet nem szervezne sport- kulturális és szabadidős programokat. A képzéseket nehezíti, hogy a sűrűn cserélődő „hallgatói állomány” miatt kizárólag egészen rövid tanfolyamokat érdemes szervezni.

Az elmúlt időszakban egy egészségügyi felvilágosító kurzusnak volt nagy sikere, amelyet egy előzetesben lévő nőgyógyász tartott a társainak.

Hamarosan parkrendező képzés is indul: egy külső cég azt is vállalja, hogy a végzést követően fél évig foglalkoztatja a frissen szabaduló résztvevőket. A jelentkezőknek szigorú feltételeknek kell megfelelniük, a legfontosabb, hogy a szabadulás időpontja nem lehet túl távoli.

Sándor és András, a parkrendezők

Az egyik résztvevő, Sándor kisebb-nagyobb megszakításokkal húsz éve ül, most épp azt a négy és fél évet koptatja, amit erőszakos bűncselekményekért kapott. Megjárta a Markót, Tökölt, Sopronkőhidát és Állampusztát, csak hogy karrierje fontosabb állomásait említsük. Mint mondja, mind közül Veszprém a legjobb hely, „kulturált börtön, és a fegyelem se durva, ha betartjuk a szabályokat”.

Zárkatársa, András eddig csak Sopronkőhidát ismeri a palettából. Szerinte is jobb hely Veszprém, de még itt se hagyja el a zárkáját. „Magányos farkas vagyok” – így fogalmaz. Bűncselekményéről nem szívesen beszél, de arról biztosít, hogy többet nem kerül vissza. Nagyívű ígéret ez egy olyan közegben, ahol ötven százalék feletti a visszaesők aránya. András állítja, motivációnak kell neki az amúgy ingyenes parkrendezői tanfolyam, meg azért is, hogy jobban teljen az idő.

Aki lakással szabadul

A tanfolyamon nem vesz részt, de meglepő módon szabadulni se mindenáron akar a bolti lopásokért elítélt Csaba. A korábban hajléktalanként élő férfi értékeli a napi háromszori étkezést és a fedélt a feje felett.

Festeni kezdett a börtönévek alatt. Egyik munkáját oklevéllel jutalmazták egy berlini rajzversenyen, idebent ő dekorálta a látogatószoba gyereksarkát. Most épp egy fogvatartott családképét festi meg, „galaktikus háttérrel”. Többnyire fényképről dolgozik, mutatja is az Ördög Nóráról, a Barátok közt Zsófijáról és az OTP-s Csányi Sándorról készült tablóját.

Ő a börtön Michelangelója, aki ráadásul lakhatási lehetőséggel szabadul, köszönhetően a börtönviselteket segítő Váltó-Sáv Alapítványnak. Ritka sikersztori az övé, mert innen amúgy mindenki azzal távozik, amivel érkezett, legföljebb némi útiköltséget kap, ha senki nem várja a kapuban.

A szabadulók felénél aztán kezdődik minden elölről, akár életfogytig.

Címke:   Veszprém börtönélet riport infrastruktúra