Maffiózóból prédikátor

Szerző: Sebestyén István / hetek

Link: http://www.hetek.hu/hatter/201602/maffiozobol_predikator

Dátum: 2016.02.12.
Örülök, hogy börtönbe kerültem – mondja teljes őszinteséggel Romics Zsolt, aki a kétezres években négy esztendőt töltött rács mögött adócsalásért és közokirat-hamisításért. A szekszárdi férfi élete a rácsok mögött fordult meg, miután egy zárkatársa elhívta a Hit Gyülekezete börtön-istentiszteletére.

Egy Bátaszék melletti faluból származom, egyszerű családból. Nem volt szélsőséges a gyerekkorom, úgymond egészségesen zsivány parasztgyerek voltam. A szüleim mindent igyekeztek megadni nekünk, de amikor iskolásként bekerültem a városba, láttam, hogy vannak emberek, akik jobban élnek nálunk – én pedig egyre inkább vágyakoztam erre a jobb életre. Ráadásul ahhoz, hogy a lányok elfogadjanak egy falusi fiút, valamit villantani kellett. Ehhez pedig pénzre volt szükségem, úgyhogy csináltam kisebb stikliket – bár ezek inkább a diákcsíny kategóriába tartoztak.

Miután 1990-ben megszereztem a lakatos szakmát, elkerültem katonának. Jól bírtam, mindig is vonzott a nagyobb közösség, szerettem a középpontban lenni, a többiek mindig hallgattak rám. Még az is felmerült, hogy továbbszolgálóként a seregben maradok, de aztán ápolóként helyezkedtem el a szekszárdi kórházban. A segítőkészség is mindig bennem volt, szerettem megnevettetni a betegeket, mondtam nekik, hogy „fog még maga táncolni”, sőt volt, akit táncba is vittem. Máskor meg reggel hatkor elkiáltottam magam a kórteremben, hogy „mi van itt, miért fekszenek maguk?!” Nagy nevetés lett a vége. Szerettek az emberek, valahogy reménységet tudtam nekik adni.

Közben viszont a természetemnek volt egy rossz oldala is: sehol nem tudtam huzamosabb ideig megmaradni, ha eltelt egy kis idő, már mindenem viszketett, hogy tovább kellene állni, képtelen voltam kitartóan dolgozni és felelősséget vállalni. Ráadásul a nővérszállón laktam, miközben a legnagyobb gyengém a nőkhöz való viszony volt. Mindig szerettem volna családot, de soha nem tudtam hűséges maradni: hiába akartam a jót, a rossz felülkerekedett bennem.

Hogy kerültél kapcsolatba az alvilággal?

Van egy új életem és egy nagyszerű családom, amire mindig is vágytam. Senkivel sem cserélnék.
–?A kórházi munkám után egy haverommal kitaláltuk, hogy menjünk el Siófokra pincérnek. Azt sem tudtam, hogy a tányért hogyan kell megfogni, de nem érdekelt. Úgy voltam vele, hogy nyár van, aludni akárhol tudunk, majd csak lesz valahogy. Ott megismerkedtem egy lánnyal, aki miatt aztán Pestre költöztem. Nála laktam, alig dolgoztam, vagy ha mégis, akkor lenyúltam a munkaadómat. Közben a fővárosi élet minden volt számomra, csak nem ingerszegény – nekem pedig minden kellett és lehetőleg azonnal. A barátnőm révén megismerkedtem egy könyvelővel, aki bevezetett egy olyan világba, ahol nagyon könnyen lehetett nagyon sok pénzt szakítani. Persze nem legálisan: adócsalással. Alapítottam is egy céget, amivel egyből kaszáltam 7,5 milliót. Akkoriban – 1997-ben – 2,5 millió forintért 1+2 fél szobás lakást vehettél Pesten. Úgyhogy 23 éves koromban már BMW-vel jártam, és gyakorlatilag bármit megengedhettem magamnak: oda utaztam, ahova akartam, vagy ha a boltban rámutattam egy sor ruhára, azt már csomagolták is.

Hogyan működött az adócsalás?

–?Egyrészt klasszikus számlagyárat üzemeltettem: 10 százalékért adtam a számlát – neves vállalatok is igénybe vették a szolgáltatásaimat. Másrészt áfáztunk: ha egy adott árumennyiséget megvásároltál, és annak csak egy részét értékesítetted, akkor a visszamaradt áru áfáját visszaigényelhetted – sőt, az állam még késedelmi kamatot is fizetett. Ha 150 millióért megvettem egy készletet, és csak a harmadát tudtam eladni, akkor 100 millió forint után igényeltük vissza a 25 százalékos áfát. Persze az áru nagy része csak papíron létezett. Minden olajozottan működött, mert mindenhol volt emberünk, még az adóhivatalnál is.

Az első néhány üzlet után akár legális vállalkozást is indíthattál volna, hiszen a tőke megvolt hozzá. Miért nehéz kiszállni a bűnözésből?

– A bűnözéssel rendkívül könnyen lehet rengeteg pénzt szerezni, egy vállalkozás viszont nagy felelősséggel és sok munkával jár. Én pedig nem dolgozni akartam, hanem szórakozni, élvezni az életet, úgyhogy meg sem fordult a fejemben, hogy kiszálljak, vagy befektessem a pénzemet. Úgy voltam vele, hogy a könnyű pénz ugyan könnyen megy, de ha egyszer sikerült megszerezni, akkor miért ne sikerülne újból. Ráadásul a pénznek van egy olyan tulajdonsága, hogy a legbutább embert is felemeli: ha pénzed van, akkor hatalmad van, az emberek pedig felnéznek rád. Tudod ugyan, hogy csak érdekből dicsérnek, de nem érdekel. Nekem is nagyon jólesett, hogy amikor hazalátogattam, mindenki el volt ájulva, hogy milyen nagymenő lettem.   

Címke:   szabadulás reintegráció vallás visszailleszkedés