Gyuszi vagyok, most még csak egy szám, hamarosan szabad ember

Szerző: Szurovecz Illés, Fotó: Magócsi Márton / abcúg

Link: http://abcug.hu/gyuszi-vagyok-meg-csak-egy-szam-hamarosan-szabad-ember/

Dátum: 2016.02.24.
Decemberben néhány órát már kint tölthetett az utcán, de a java csak ezután jön. Visszatértünk Gyuszihoz, a váci börtön hat évre ítélt fogvatartottjához, aki márciusban szabadul, és kérésünkre naplót vezet az utolsó hetek élményeiről. Felolvasta nekünk az első bejegyzéseket, amelyek a hiányról és a változásról szólnak. Ismerje meg az utat, amelyet végigjárva, Gyuszi rádöbbent saját hibáira, és elhatározta, jobb ember lesz!

A Gyuszi szabadulásáról szóló sorozatunk első részét ezen a linken olvashatja.

Még néhány hét, és Gyuszi ismét szabad ember lesz. “Olyan, mint amikor sietsz, hogy le ne késd a buszt. Feszült vagy, egyre csak kapkodsz és idegeskedsz” – jellemezte a férfi a hét és fél éves büntetés utolsó heteit a Váci Fegyház és Börtön szabadidőtermében. Egy kis, kör alakú asztalnál ültünk a részleg szabadidőtermében, mögöttem pingpongasztal és néhány szék, a helyiség mégis annyira tágas volt, hogy visszhangzott egy-egy hangosabb szó után.

Rablásért ítélték el, eredetileg hét és fél évre, jó magaviselete miatt azonban 6 év 1 hónap után szabadulhat. “Annyit mondok, hogy nem egy kis üzlet volt, amit kiraboltunk. Heccből nem csináltam volna ilyet, szükség volt a pénzre” – mondta másfél hónapja, amikor Gyuszi hat év után először eltölthetett néhány órát a városban az átmeneti részleg tagjaként. Akkor szembesült azzal, hogy már csak a kijelölt trafikokban lehet dohányhoz jutni.

„A decemberi kimaradásról feltöltődve jöttem vissza, úgy éreztem, végre elkezdődött valami. Azóta folyamatosan számolom a hátra lévő heteket. Senki sem állhat az utamba, hamarosan tényleg hazamegyek. De azért nem hagyom, hogy elragadjanak az érzelmek, mert tudom, hogy hol vagyok. Mindig tudni kell” – mondta az angyalföldi származású Gyuszi, aki alig várja, hogy visszatérjen Pestre, az „ékszerdobozba”, ahol felnőtt.

„Amikor visszajöttünk a kimaradásról, leültünk a zárkában, és nagyokat nevettünk a belsős poénokon, amiket csak mi vettünk észre. Például, amikor az étteremben az egyik társam megszokásból elkezdte összeszedni a tányérokat. Majd megszakadtam a nevetéstől” – mesélte.

Bár Gyuszi nem vállalta arccal a szereplést, kérésünkre januártól naplót vezet a börtönben töltött utolsó heteiről. A kiemelt idézetek mind az ő naplójából valók.

A hiányról


„Nem volt könnyű nekiülni, sok-sok sebet tépett fel bennem. Eddig sosem írtam le, amit gondoltam, legfeljebb levél formájában a szeretteimnek, de az nem ugyanaz. Most sok mindent felidéztem az elmúlt hat évből. Komolyan, gyomoridegem volt” – mesélt Gyuszi a naplókezdésről. “Amikor decemberben visszajöttünk a csoportos kimaradásról, át kellett gondolnom a dolgokat. Nem tudtam csak úgy elkezdeni, szükségem volt valamilyen hatásra. Vártam türelmesen, hogy majd jön valami, és akkor puff. Épp egy Whitney Houston-számot hallgattam, amikor elkapott valami. Leültem, és írni kezdtem:

„Egy fogvatartott, kinek az ítélete a végéhez közeledik”

Ez lett a címe. Aztán mégsem ment jól, folyton javítgattam, nem haladtam előre. Egy zárkatársam azt mondta: nyugodjál meg, csinálj egy kávét, szívj el egy cigit, és írd, ami jön. Hát így kezdtem el”.

„Gyuszi vagyok. Elítélt, fogvatartott, rab, egy szám. Elmondom, milyen az én börtönöm. Úgy kell élni hosszú évekig, hogy minden reggel reményekkel kelj fel, miközben folyton azon vannak, hogy megtörjék a benned lévő vadat. Azért küzdök, hogy a börtön falai és rácsai ne hagyjanak nyomot a lelkemen. Jól ismerem a benti embereket, hiszen itt élek velük én is. A börtön dzsungelének része vagyok, ahol én is próbálok tigris lenni. A tigris, aki egyedül éli túl az éveket, heteket, napokat és perceket. Mert aminek eleje van, annak vége is.”

Gyuszi első bejegyzései a hiányról és a változásról szólnak – ez a két dolog határozta meg az elmúlt éveit, és ezek az érzések erősödtek fel benne most is, amikor visszatekintett rájuk. Gyuszi nem sokkal azután írt a hiányról, hogy egy ismerősével beszélt telefonon. “Jó volt hallani a hangját, feltöltődtem tőle. De mégis hiányzik a közelsége, hogy megigyunk egy üdítőt, és kötetlenül beszélgessünk, úgy, hogy közben senki sem figyel kívülről” – mondta.

Munka a börtönben

"Bezárva az embernek kiéleződnek bizonyos érzései. Itt tanultam meg, mit jelent igazából a hiány. Itt megmutatkozik két ember szeretete, kitartása egymás mellett. És itt lehet csak igazán csalódni, amikor elhagynak, mert nem bírják a távolságot. El kell viselned az élet pofonjait, például, ha úgy hal meg egy szeretted, hogy nem tudsz tőle elbúcsúzni. Vagy ha a gyermeked megkérdezi, mikor mész már haza, és neked nyugodtnak kell maradnod. Próbáld meg elviselni a hiányát mindazoknak, akiket az életednél is jobban szeretsz. És akkor rájössz, hogy nemcsak te vagy bezárva, hanem az egész életed.
Gyuszit a kilencéves lánya várja odakint, és bár az édesanyjával már nincsenek együtt, a lány szerinte nagyon apás. “Ő itt a fő motor, érte érdemes élnem. Neki kell megváltanom a világot” – mondta. „Mindennap telefonálunk, és mindennap bemondja, hány nap van még hátra. Együtt számoljuk.”


Címke:   Vác szabadulás felkészülés reintegráció