Tetováltak

Szerző: Tamáska Péter, Fotó: Szigetváry Zsolt / Magyar Hírlap Online

Link: http://magyarhirlap.hu/cikk/48883/Tetovaltak

Dátum: 2016.03.01.
Virágzik a tetoválás. Mára nemcsak bőrdísz a tetkó, hanem az önmegvalósítás jele.

Önmegvalósítanak a futballisták, a teniszezők, a középosztály. S persze a celebek. A kereszténység a pogányság és az eretnekség jegyeit látta a szimbólumokban, többnyire ragaszkodott a meztelen, fehér bőrhöz. A tetoválómester szerepét esetenként a hóhér töltötte be, és mint Károli Gáspárnál olvashatjuk, sütővassal sütött kurvákra bélyeget. Európában a tetoválás a polgári korszakban stigmának, a börtönviseltek jelének számított. A torinói orvosprofesszor, Lombroso a született bűnözőről írott munkáiban még gyermekien egyszerűnek látta a világot: fenn, a társadalmi piramis tetején állnak a civilizált emberek fehér bőrrel és tetoválás nélkül, lenn pedig a nyers embermassza színesekkel, „vadakkal” és tetovált, fehér bűnözőkkel.

A híres bécsi építész, Adolf Loos Díszítés és bűnözés című munkájában írja, hogy „a pápua nemcsak bőrét, de csónakját és evezőjét is tetoválja, egyáltalán mindent, amit elér. Mégsem bűnöző. De a modern ember, aki tetováltatja magát, vagy bűnöző vagy degenerált. Vannak börtönök, ahol a népesség 80 százaléka tetovált. Azok a tetováltak, akik nincsenek börtönben, lappangó bűnözők vagy degenerált arisztokraták. Ha egy tetovált ember szabadlábon húny el, az csak azért lehetséges, mert előbb hal meg, mintsem gyilkolhatott volna”. Az „új tárgyilagosság” építőmesterének végső következtetése: minél bűnösebb lelkületű az egyén, annál hajlamosabb díszítő elemek felrakására. Vagy Lombrosót idézve: erkölcsileg hülye.

Forgatom az osztrák Klaus Pichler könyvét börtöntetkókról és viselőikről 1950 és az 1980-as évek vége között. Egy szubkultúra lovagvilága ez címerekkel és jelszavakkal. „Akkor a tetoválás még az alvilág jele volt, s én akartam, hogy odatartozónak lássanak” – mondja S. úr, ötvenegy éves, sajnálkozva, hogy a divat elvette az alvilág tetoválásra jogosító privilégiumát. A börtönben akkor még közös tusoló volt, tetoválás nélkül az ember meztelennek érezte volna magát – mondja egy másikuk. Van, akinek mellén Che Guevara néz az olvasóra. A grazi Karlau kemény börtön volt, s az ottaniak közül többen a fennálló rendet bosszantandó választották jelképül Guevarát, akit mártírnak tekintettek. Az ötvennyolc éves H. úr mondja: „Én mindig alaposan megnéztem társaim tetoválásait, s örültem mindannak, amit rajtuk láttam. Gyakran arra gondoltam, ha minden stimmelne, akkor világutazókkal, dunai hajóskapitányokkal, idegenlégiósokkal, arisztokratákkal és szívtiprókkal ülnék egy börtönben. De az ötlet atyja gyakran csak egy jámbor vágy volt”. Ahogy jámbor vágyból fakad századelőnk európai emberének bőrdíszműves önmegvalósítása is, amely szubkultúrák szimbolikáinak átvételéből fakad.

Múlt századunk egyik legnagyobb filozófusa a francia, sokoldalúan perverz Michel Foucault volt. A börtön szerinte olyan társadalmi modell, amelyben a hatalom, a tudás és a hierarchia problémája a végsőkig leegyszerűsödik. A 15. századi amszterdami dologház volt a kapitalista gyárüzem bölcsője – mondta, s megfordította Marxot: börtönmunka szülte a gyáripart. Homoszexualitását nyíltan vállalta, és a hetvenes-nyolcvanas években részese volt a San Franciscó-i szadomazochista szubkultúrának. Ez, és a feketék Bronxból kiindult aszfaltkultúrája, a hip-hop a tévéken és az interneten – a média és a politikai osztályok árulásával – gyorsabban terjedt, mint a radikális iszlám mozgalom.

A graffiti, a rap, a breakdance és a csoportjelleg harsány agresszivitása, a sokkoló fotók és a mitikussá lett sport, a kosárlabda, a bajlátó, ravasz gondolkodás mindennapjaink részévé lett. Dicsekvés, megmérettetés – az életért ütöl, mondják a fiatalkorúak Tökölön –, territórium- és gettómentalitás, mind benne foglaltatik a tetoválások üzenetében, az európai tömegember hamis önmegvalósításában. A tetoválás – mondják a tudósok – szubkulturális jelenség, a „köztes tér” egyik jellemzője, amelyben a rendőrség jelenléte erősen limitált. A köztes tér védi a deviánst. S ez a védelem Európa elözönlésével súlyosbítva nagy veszély: a köztes tér és az etnikai alapú elkülönülés a migránsok számának növekedésével egyre nagyobb városrészeket szakít ki a Nyugat metropoliszaiból.

Börtöneinkben a kiváló pszichológus, Fliegauf Gergely vezetésével nemrég felmérték a négy fal közti tetoválásokat. A Börtönügyi Szemlében erről két éve megjelent tanulmányból két kedvelt szimbólumot említenék. „A thug life kifejezés költői fordítása az is lehetne, hogy »zsivány élet« vagy »kemény élet«, ami talán azt sugallja, hogy a tetoválás viselője sohasem fog megjavulni. Maga a szlogen Tupac Shakur (1971–1996) hip-hop művésztől származik, akinek hasán éppúgy szerepelt a Thug Life felirat, ahogy a magyar fogvatartottakon is. (…) Édesapja és ő maga is többször volt börtönben, sőt börtönben élte meg, hogy az egyik nagylemeze a slágerlisták élére került.” Dalainak fő témái a drog, a geng, a vagánykodás és a testvériség voltak, s minden más egyéb, ami bebörtönzéshez vezet. A Thug Life a világ összes börtönében látható, és ez az egyik legelterjedtebb falfirka.

A másik bőrdíszművesmunka a Vatos Locos, a „bolond kölyköké”, A vér kötelez című filmhez kötődik. „Óriási V. L. jelek láthatók egyes fogvatartottak hasán, mellkasán is, ami egyértelműen a latin-amerikai kultúrára utal.” Kockázatkereső ez a tetoválás, hiszen rendőrök, bűnözők és a tetoválószalonok munkásai jól ismerik a jelentését. „Hazánkban a V. L.–hez egyértelműen a roma identitás köthető, azaz a fiatalabb cigányság visel magán ilyen jegyet.” A vér kötelezben a világosabb bőrű Milko azt mondja, lehet, hogy kívül fehér, de csontig barna belül. „Teljesen egyértelmű, hogy a magyar romák ezzel a kijelentéssel azonosulni tudtak, és érzik benne az ellenállást is a »fehér dominanciájú« amerikai rendszerrel szemben, amit rá tudnak húzni a magyarországi viszonyokra is. Ilyen képzetet talán a film önmagában nem idézett volna elő, ehhez az is kellett, hogy a roma fiatalok traumatizálódjanak az igazságszolgáltatási eljárások során.” De tesznek, ha látják Európában a „köztes terekben” élő gengek és a rendőrség véres összecsapásait, amit az öreg kancellár, Helmuth Schmidt még halála előtt borítékolt?

Címke:   tetoválás történet tanulmány önmegvalósítás